Mi leszek, ha nagy leszek?

Tulajdonképpen már a vizsgaidőszak vége óta tervezzük a csajokkal, hogy jó lenne már egy picit lazítani, és hétvégén elmenni valahova. Tavasztól őszig, az iskola rengeteg programot szokott szervezni, de télen többnyire csak a sítábor szokott lenni kodolányis szervezésben, ami a résztvevők elmondása szerint fantasztikus minden évben,  de tekintve, hogy nem tudok síelni, így tárgytalan számomra ez a sítábor.

Végül is arra a döntésre jutottunk, hogy egy jót Aqua-parkozunk, ami télen szerintem egy fedett helyen, még izgalmasabb mint nyáron. Fantasztikus élmény volt, amit magának a helynek is köszönhetünk, de a legjobb szerintem a társaság volt. Annyira hiányzott már egy közös kikapcsolódás a csajokkal, hogy el nem tudom mondani. Meg is beszéltük, hogy heti rendszerességgel fogunk valamilyen programot szervezni, amíg be nem indulnak a kodolányis programok.

Ti milyen téli programot tudtok hétvégékre ajánlani?  Hova szoktatok járni?

Az első szemeszter lezárása, valamint  a vizsgaidőszakok után, az első tanítási héten nagy-nagy örömmel tapasztaltam ,hogy senki nem hagyta ott a főiskolát. Barátaimmal beszégetve a suli kávézójában, egy cappucino és egy isteni krémes sütemény közben megtudtam ennek miértjét.

Valójában sejtettem, hogy mások sem gondolják másképpen, mint ahogy én. Főiskolásnak lenni egyszerűen fogalmazva jó! Hogy ez miért van így?? Ha százalékokban szeretném magamat közérthetően kifejezni, akkor a következő megállapítás születne: A főiskolás életben 50%-ot tesz ki  a társaság.  Nem mindegy, hogy kikkel vagy ugyanis összezárva. Nagyképű sznobokkal, vagy zsíros hajú kockafejekkel, vagy esetleg antiszociális beképzeltekkel, akik több méterre a föld felett járnak. Nálunk a társaság egyszerűen szuper...  Már-már kezdem azt érezni, hogy fél év alatt nagyobb, és mélyebb érzelmű barátságokat kötöttem, mint a gimnáziumban 4 év alatt. Szinte minden másnapra akad egy közös program, akár a suli, akár saját magunk  szervezésében. A szünetek nem unalmasak, mindig elfoglaljuk magunkat, jókat kávézunk, nevetünk, megosztjuk egymással a jegyzeteket, stb. És hogy mi teszi ki a másik 50 %-ot?? Hát a tanárok, és a tanárok hozzáállása a diákokhoz.

Úgy érzem, hogy a Kodolányi János Főiskolán a tanárok, legyen bármilyen titulusok, egyenlő félként kezelik a diákokat, és ez jó. Segítőkészek, foglalkoznak a gondjainkal, és az előadások során(még ha 200-an vagyunk is az előadóban) úgy érezzük-én legalábbis biztos- hogy az előadó nem csak monoton adja le az anyagot, és tekeri előre a Power Pointos slide-okat, hanem ellenkezőleg: szeretné, ha megértenénk amit mond, figyel a visszajelzésekre, és úgy ad elő, hogy ne csak megértsük az anyagot, de élvezzük is azt a másfél órát.

Ezeknek köszönhetően, számomra a felsőoktatás nem csak arról szól, hogy magoljak, és minnél hamarabb kipipáljam a diplomámat. Sokkal inkább egy olyan fórum, ami amelett hogy rengeteg barátság megkötésére, és ismeret elsajátítására ad lehetőséget, életem egyik legmeghatározóbb élménye is egyben. Ezért nem mindegy, hogy milyen körülmények között töltöm el ezt a 6 félévet...

Aki ismer. az tudja rólam, hogy mennyire szeretek sportolni. Mindig is űztem valami sportot, ha nem is versenyszerűen, de hobbi szinten rendszeresen.  A Gimnáziumban is a kedvenc órám a testnevelés volt, sokáig úgy terveztem, hogy abból is fogok érettségizni, de végül is a továbbtanulási szándékom felülírta ezt a tervemet.

Kicsit féltem, hogy annak okán, hogy a főiskolákon nincs testnevelés óra(kivéve ha valaki olyan szakra jár) hanyagolni fogom a sportolást. Hála az égnek tévedtem! Nem is gondoltam volna, hogy a fősulin milyen sok sportolási lehetőségem lesz. Lehet választani labdarúgást, kosárlabdázást, konditermi edzést, aerobikozást, Yogázást, vagy  kiereszthetjük a nap végére felgyülemlett feszültségeket(már akinek van) a futógépes teremben. Egészen olyan ez a fősuli, mintha legalábbis sportiskola lenne.  Én az Aerobikot választottam elsőnek, és nagyon tetszik. Jó a társaság, segítőkész az edző, a hangulat pedig minden órán a tetőfokon van.

Párszor a konditerembe is benéztem, ahol persze szinte mindig csak fiúk edzettek, de azért én sem vagyok az a puhány alkat, jól esik néha a súly emelgetés. Nem utolsó sorban kiválóan lehet a suli konditermében ismerkedni...:)

Mint ahogy a felsőoktatásban tovább tanulni szándékozók már megszokhatták, idén is Február közepéig kell leadni a felsőoktatási jelentkezési lapokat, azaz el kell dönteni, hogy ki, milyen intézményben szeretne tovább tanulni az érettségi sikeres elvégzése után. Bár idén a továbbtanulni szándékozókat több kérdés is izgatta a felsőoktatási reformokkal kapcsolatban, én azért csak remélni tudom, hogy az átalakítások, és a költségtérítéses szakok számának drasztikus emelkedése nem veszi el a diákok kedvét a továbbtanulás szándékától. Sajnos nem lesz az idén jelentkezőknek sem egyszerű, ezt már csak a számos diáktüntetés okán is feltételezhetjük...

Ami biztos, hogy nőtt a költségtérítéses helyek száma, egyes szakokon pedig csak önköltséggel lehet majd tanulni. A diákok vagy képesek megfizetni a tandíjat, vagy diákhitelt vesznek fel, vagy végső soron akár le is mondhatnak a főiskolai vagy egyetemi továbbtanulástól. Ennek okán egyre több diák teszi fel a következő kérdéseket. Mennyit ér meg nekem a diploma? Megéri ennyi pénzt befektetni a diplomámba? Belátható időn belül visszajön a befektetett pénzem?

Nos, ezekre a kérdésekre nem egyszerű a válasz, sőt, meggyőződésem, hogy nincs is rájuk jó válasz. Egyik kedvenc Kodolányis tanárom mondta a következőt: "A diploma annyit ér, amennyi munkát belefektetsz"  És milyen igaza van! Hiszen hiába szerez valaki diplomát a Corvinuson vagy az Elten, ha ő maga nem képes a megszerzett tudást alkalmazni. Vagy hiába diplomázik le valaki, hogy ha az egész sulit végigpuskázta, és va- lahogyan  összekaparta a szakdolgozatát.

Nálunk a Kodolányin a tanárok a tudás megszerzésének lehetőségét adják meg. Mindenki kap három évnyi lehetőséget a szakmai és használható tudás megszerzésére olyan gyakorlati, elismert személyektől, mint pl: Győrffy Miklós, vagy Máté Krisztina, vagy éppen Wisinger István.

Hogy kinek, mennyit ér meg a fent említett, és még sok-sok elismert tanár tudásának megszerzése, az attól függ, hogy ki mit szeretne az életben elérni...

Fellélegezhetek! Sajnos nem azért, mert lediplomáztam, hanem azért, mert túlestem az első főiskolai vizsgaidőszakon, mi több elég szép eredményekkel! A főiskolákon a vizsgaidőszak a legtöbb hallgató számára szerintem kész rémálom! Mindenki izgul, sokan egész évben nem tanulnak, akadnak olyanok is, akik be sem járnak az órákra, így mindent a vizsga időszakban kell bepótolniuk, több kevesebb sikerrel. Az én szakomon, alig volt olyan óra, amire kötelezően be kellett volna járni. Ettől függetlenül, nem csak az első órák voltak telt házasak, hanem év közben valamennyi előadás nagy érdeklődést váltott ki a hallgatóság köreiben.

Szerintem, még egy elméleti órai is lehet érdekes, és egy gyakorlati óra is lehet borzalmasan unalmas. Elsősorban ez nem szak függő, sokkal inkább az előadó hozzáállásán múlik, hogy érdekes lesz az adott óra a hallgatók körében, vagy nem. Attól függetlenül, hogy nem kellett minden órára kötelezően bejárni, nem csak én gondoltam úgy, hogy olyan érdekesek az órák, hogy magamtól is bejárok rájuk, hanem a legtöbben is ugyanígy látták.

Olyan tárgyakból vizsgáztunk, mint a kommunikáció színterei, ahol a híres Hazudj ha tudsz! című sorozathoz hasonlóan elemeztünk kommunikációban használatos  non verbális jeleket, vagy például vizsgáztunk Internetes kommunikációból, ahol a web kettes kommunikációt elemeztük, ami manapság behálózza a mindennapjainkat. Vizsgáztunk tömegkommunikációból is, megismertük a rádió, a televízió, az internet múltját, előnyeit, hátrányait, elterjedéseinek mértékét. Egyszóval csupa olyan dologról volt szó a vizsgákon, amik amellett, hogy rendkivül érdekesek, még a mindennapjainkban is körülvesznek minket, így örömteli volt sokunk számára, hogy száraz elméleti dolgokról, nem esett szó. (felsőbb évesek beszámolói alapján nem is lesz unalmas és száraz elméleti tananyag a Kodolányin a következő szemeszterekben sem)

Most, hogy letudtam a vizsgaidőszakot, négyes, és ötös jegyekkel, azt hiszem nyugodtan hátradőlhetek.  Bevallom nektek őszintén, már várom a következő szemesztert, ugyanis ahogy nézegettem a neptunon, még az ideinél is érdekesebb órák fognak várni ránk. Akkor pedig egy nagyon nagyon jó szemeszter elé nézünk...

Elsősorban, szeretnék nektek nagyon boldog új évet kívánni! A decemberem annyira pörgős volt, hogy nem volt időm írni, pedig sok mindenről tudtam volna beszámolni: az ünnepek, az első fősulis vizsgák( pár vizsgámnak még mindig nem tudtam meg az eredményét, azokért még izgulok), a kodolányis órák, a tanárok, de most nem akarok mindent hirtelen a nyakatokba zúdítani, úgyhogy kezdjük csak az elejéről. Azaz az első iskolás napjaimról...

Az igazat megmondva, a gólyatábor után már nem nagyon kellett izgulnom, hiszen tudtam, hogy ez a suli tökéletes lesz számomra. A Neptuntól kicsit féltem  ( pár egyetemista barátnőm mesélte, hogy nekik már a nyári szünetben bíbelődniük kellett a tantárgyfelvétellel, holott azt sem tudták, hogy kell a rendszert használni) de a kodolányin az első nap  részletesen elmondták, hogy hogyan kell használni azt. Megcsinálták helyettünk a tárgyfelvételt, kiosztottak mindenkinek egy információs lapot, amin rajta volt minden fontos határidő, elmagyarázták az átjelentkezések feltételeit, és a menetét, a suliban a felsőbb évesek segítettek mindenkinek az első nap megtalálni a termeket, egyszóval minden tökéletes volt, barátságos, a bürökrácia legcsekélyebb jelét sem éreztem, és ez -más egyetemekre járó barátnőim beszámolói után- kellemes csalódás volt.

Már az első nap sikerült összeismerkednem pár szaktársammal, és úgy vélem, nem csak felületes barátságok kötődtek. Az első nap persze főleg a gólyatábor volt a téma, és az iskola, ki mit hallott a tanárokról, az órákról, a vizsgák keménységéről, még a diplomamunka is szóba került, egy picit talán még korai volt felhozni:) Viszont megnyugtatással töltött el, hogy a felsőbb évesek is csak jókat mondtak, persze ez a kíváncsiságomon nem enyhített, inkább megnyugvással töltött el. Jó helyen vagyok.

Az első sulis esemény, amit a gólyatábornál is jobban vártam, az a Gólyabál volt. Nem tudom, hogy más sulikban milyen szokott lenni, de ez olyan volt, mint az Amerikai filmekben,persze nyálas sportkocsis fiúk nélkül. Egy est elejéig hercegnőnek érezhettem magam, és a társaság is fantasztikus volt. Mindenkinek tudom ajánlani aki továbbtanul, nem érdemes kihagyni. Úgy éreztem, hogy a Bál,  a főiskolás éveim méltó "nyitóünnepsége". Egészen euforikus élmény volt, csatoltam is nektek egy fotót, bár sajnos a kép nem adja vissza azt az érzést, ami átjárt engem az esemény alatt....

Azzal a ténnyel, hogy a kommunikáció nagyon fontos az életünkben már régóta tisztában voltam. Viszont különösképpen nem foglalkoztam vele. Amikor egyetemet kellett választanom, nem is nagyon néztem utána, hogy a Kommunikáció és Médiatudomány képzés valójában mit is takar. Amit különböző fórumokon olvasgattam róla, többnyire negatív hangvételűek voltak, de szinte kivétel nélkül olyan emberek fogalmaztak meg véleményt a képzésről, akiknek fogalmuk sincs az egészről, nem is tanultak kommunikációtudományt az életben soha.

Tulajdonképpen az egy év alatt arra az elhatározásra jutottam, hogy -  kiindulva abból a tényből, hogy minden alapja a kommunikáció- nem a nemzetközi tanulmányokon fogom megkezdeni a felsőfokú tanulmányaimat. Úgy gondoltam, hogy ha Kommunikáció  és médiatudomány szakra jelentkezem, akkor ez  a képzés ad egy olyan alapot és tudást, amivel bárhol és bármikor, az élet bármely területén boldogulni fogok. Esetleges másoddiplomámhoz is jó alap egy ilyen képzés elvégzése.Hiszen annyira sokszínű, mint kevés más képzés. Bőven túlmutat a televíziózáson és az újságíráson.

Az üzleti élet alapjait, a pr-t, marketinget, a cégek közötti kommunikációt, a lobbizást, a befektetői ismereteket is elsajátíthatom,  csakúgy mint az internetes kommunikáció rejtelmeit, vagy a médiatudományt, beleértve a rádiót, az újságírást, a televíziózást, de még a filmkészítés alapjait is megtanulhatom.  Egyszóval a lehetőségek tárháza szinte végtelen, és ez a tudásalap későbbi diplomáim megszerzése során is sokat segíthet.

Szerintetek jól döntöttem??

Mi tagadás, nehéz volt mindent itt hagyni, még akkor is, ha tudtam, hogy csak egy évre költözöm el. Annak, hogy Angliát, azon belül pedig  Londont választottam úti célnak, több indoka is volt. Egyrészről az angol nyelvet szerettem volna felsőfokon is elsajátítani( a középszintű nyelvvizsgám ellenére nem éreztem, hogy  nyelvtudásomat bárhol, bármikor biztonságosan tudom használni) másrészről pedig egyszerűen anyagi vonzata volt annak, hogy Amerika helyett Londonba mentem.

London hihetetlenül nyüzsgő, pezsgő város. Úgy éreztem magam gyakorlatilag az egész városban, mintha a pesti Váci utcában lennék:). Az emberek kedvesek, befogadóak, nem éreztem rajtuk  a külföldiekkel szembeni elutasítást. Mivel turisztikai látványosság, és célpont is London, így az első két hetem mással sem telt, csak a városnézéssel, és a nevezetességek feltárásával. A London Eye-ról fantasztikus kilátás nyílt az egész városra(egy képet is csatoltam nektek, melyet a tetejéről készítettem) Tulajdonképpen regényt tudnék írni az egész évemről, megemlítve benne az összes programot, de az egy kicsit hosszú lenne.....

Az egy évem kint, persze nem csak a bulikról, és a városnézésről szólt. A harmadik héttől kezdve elkezdtem dolgozni egy belvárosban található népszerű kávéházban, mely elsősorban az egyetemisták találkozóhelyéül szolgált, de a déli órákban a környéken dolgozó irodaházakból is jöttek le üzletemberek. Nagyon fontos volt, eleinte nehéz is, hogy mindenkivel  kellő módon tudjak kommunikálni. Egy-egy vendég olykor próbára tette képességeimet. A második hónaptól kezdve feladatom volt, hogy amikor rám esik a sor(összesen 7-en dolgoztunk) akkor a  kávézó Facebook-os oldalán én készítsem a posztokat, én találjam ki a vendégcsalogató kiírásokat, nyereményjátékokat, stb. Hosszas bejegyzéseket kellett írni , melyben ismertettük a céget, a kávézó történetét, leírtuk miért érdemes betérni hozzánk, egyszóval kommunikálnunk kellett a fogyasztókkal. A legügyesebb alkalmazott pedig tv-interjút adhatott a legismertebb riporternek, aki a londoni kávéházakról készített kisfilmet.

Megmondom őszintén, nem engem választott a főnökség riport alanynak, de amikor láttam  kollégámat magabiztosan nyilatkozni, és előadni a tv-ben, elfogott a sárga irigység. Mindig is érdekelt a tv-k, a média világa, az  újságírás, a marketing. Egyszóval a kommunikáció. És ez a lány nagyon tudott bánni a szavakkal...

Bár nem tartottam, és mos sem tartom magam buta lánynak, de úgy éreztem, hogy kommunikáció terén hiányosságaim vannak. Félek a nagyközönségtől, félek a nyilvánosságtól, és ez nem jó. Ekkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy változtassak ezen....

Emlékszem, valamikor a gimnáziumi éveim elején egy amerikai filmben láttam egy gólyatábori jelenetet, amelyben egy beavatási szertartás elevenedett meg. Annak ellenére, hogy ez csak egy film volt, a valóságban is gyakran megtörténik az elsőéves gólyák hírhedt beavatása. A látottak után nyilván megfordult a fejemben, hogy eljön az az idő is, amikor talán majd én leszek az"áldozat" a gólyatáborban? A gondolattól persze megijedtem, de olyan távolinak éreztem még akkoriban magamat a főiskolától, hogy a félelmem nem tartott sokáig.

Miután a nyár vége felé hazaérkeztem Angliából, egy hét sem telt el, és jött egy levél a Kodolányitól, a Balatonfövenyesen megrendezésre kerülő főiskolai gólyatábor részleteiről. Mondanom sem kell, a filmrészleten kívül az idősebb egyetemekre járó ismerőseim gólyatábori rémtörténetei is beugrottak. Valahogy elvette a kedvem a félelem, ami bevallom őszintén alaptalan volt, és tele volt előítéletekkel. Bár a neten is rábukkanni olykor -olykor egy-egy gólyatáborban videóra vett beavatási szertartásra,  nem gondoltam volna a Kodolányi János Főiskolában tapasztalt  légkör alapján, hogy ilyesmi Fövenyesen is elő fog fordulni. Ezt utólag belátva joggal gondoltam.

Életem egyik legnagyszerűbb  hete volt ez a tábor, pedig az angliai egy év után úgy gondoltam, nagyobb élmények már nem fognak érni. Hát tévedtem. A gólyatábor hatalmas buli volt, összesen 15 órát aludtam a három éjszaka alatt. Az ismerkedés, szórakozás mellett lehetőséget adott arra is, hogy a főiskolás tanárokkal kötetlenül beszélgethessünk, gyakorlatilag baráti hangnemben. Így tudtam a Balaton partján csaknem egy órát beszélgetni Máté Krisztinával, aki amellett, hogy elmesélte, hogy milyen tárgyakat  fog tanítani, és azokat hogyan tudjuk a gyakorlati életben is felhasználni, nem volt rest válaszolni a záporozó kérdésekre sem. Ugyanilyen kötetlen beszélgetés volt Győrffy Miklóssal is, az ismert rádiós és televíziós műsorvezetővel, aki, mint kiderült, a főiskola egyik tanszékvezetője is.

Bár már nagyon vártam az iskola kezdetét, szomorúan vettem tudomásul életem első gólyatáborának végét. Mindenkit csak biztatni tudok, hogy ne féljen, ne higgyen a pletykáknak és legendáknak, menjen el gólyatáborba.  Bár más felsőoktatási intézmények gólyatáboriban nem voltam még, (remélem nem is leszek ;)) de ha azok is olyan jók mint a Kodolányié, akkor merem ajánlani.

A rengeteg élmény mellett ez a pár napos tábor arra is kiváló volt, hogy megerősítse ismét bennem a tudatot: Jól választottam...

A diákok  nagy része élete legfontosabb állomásának tartja az érettségit. Vajon, hogyan fog sikerülni? Mi van, ha elrontom, és nem vesznek fel a megfelelő intézményben, akkor talán az egész életem félresiklik? Mások, így a legjobb barátnőm Kati is a lehető legkönnyedebben kezelik ezt a kérdést. Kati mindig is azt mondta, hogy ha nem a tervei szerint sikerül az érettségi akkor munkába áll. Hát megnyugtatlak benneteket, nekem tavaly nagyon jól sikerült az érettségim. Gyakorlatilag biztosra vettem, hogy 420 ponttal az első helyre felvesznek, így nem volt nagy a meglepettségem, amikor is kihirdették a felvételi pontokat. Hihetetlen öröm járta át a testem, amikor biztosra vehettem, hogy bekerültem a Kodolányi János Főiskola Nemzetközi Tanulmányok szakára. Ez egy nagy lépés volt az életemben.

Este már az iskola honlapját böngésztem, nézegettem a képeket a főiskolai életről, gólyatáborról, iskolai bálokról. Videókat nézegettem Győrffy Miklósról és Máté Krisztináról, és közben arra gondoltam, hogy a nyári szünet  után, a főiskolai tanulmányaimat megkezdve, már nap mint nap fogok velük találkozni, csakúgy, mint a rengeteg főiskolás hallgatóval.  Új kapcsolatok, barátságok, egyszóval egy új élet kezdetét jelentheti számomra ez az iskola. Csak egy valami vette el a kedvem. Sajnos a legjobb barátaimnak, így Katinak sem sikerült felvételt nyernie, és mivel csak államilag támogatott képzésformát jelöltek meg, így hiába lett elég pontjuk a költségtérítéses képzésre, már nem finanszírozhatják saját képzésüket.

 Kicsit lelkiismeret-furdalásom is lett, hogy miért csak engem vettek fel a baráti körömben a megjelölt intézményekbe, de ahogy teltek-múltak a napok, a barátaim szemében már egyre kevesebb elkeseredettséget láttam, egyre többször merült fel a beszélgetéseink során a külföldre költözés lehetősége. Nem csak nyelvtanulás szempontjából jelenthet hatalmas előnyt, hanem egy életre elég tapasztalattal is járhat egy év külföldre való költözés és munkavégzés, mondták egyre többen.

Amikor Kati már arról győzködött egyik este az msn-en, örül annak, hogy egy évet külföldre megy dolgozni, mert lehet, hogy ez alatt az idő alatt  egészen megváltozik a világról alkotott véleménye, és hazaérkezése után előfordulhat, hogy már egészen más főiskolai szakokra fog jelentkezni, megmozdult bennem valami. Biztos, hogy jól döntöttem?? Jó szakot választottam? Olyan sok szak van még, olyan sok irányba indulhat el az életem.  Az Iskolában biztos voltam, de még ki sem jelentkeztem az msn beszélgetésből, amikor is már fent voltam a Kodolányi honlapján, és a szakok ismertetőjét olvasgattam.

Visszajelzést akartam kapni, hogy tuti jól döntöttem-e, de már igazából egyre inkább külföld lebegett a szemem előtt, mit sem törődve azzal, hogy felvettek az iskolába, abba az iskolába ahova a leginkább akartam menni.

Nem akarok nagyon titokzatos lenni, de sejthetitek, hogy miért nem írtam egy éven keresztül. Nem kezdtem el a Fősulit szeptembertől. És hogy hol voltam eddig? Szerintem, már sejthetitek, hogy én is a külföldi tapasztalatszerzők sorát bővítettem…..

Az történt, hogy Szlovákiában még az érettségi napja előtt kikerültek a facebookra az angol írásbeli érettségi feladatai, és nem csak a feladatai, de a megoldások is: ennek ellenére nem érvénytelenítették az érettségit visszamenőleg.

"Itt vannak az érettségi megoldásai" - így terjedt Szlovákiában az érettségi napja előtt, március 15-én a hír, ami egyáltalán nem volt kacsa, és állítólag legalább kétezren még a vizsga megkezdése előtt le is töltötték a megoldókulcsokat.  

Természetesen senki nem tudja, hogyan szivároghattak ki a feladatok és a megoldókulcsok, így homály fedi annak kilétét, aki úgy döntött megkönnyíti az idén érettségizők dolgát, és felteszi az információkat előbb az ulozilo.sk oldalra, majd innen a facebookra. 

Az eset után pár nappal - ahogy gyűrűzni kezdett az ügy - már arról szóltak a hírek, hogy ha megerősítést nyer, hogy a diákok a tesztek kibontásánál hamarabb szerezhettek információt a feladatokról, elképzelhető, hogy a tesztet újraíratják. Külön érdekesség, hogy az itthoni gyakorlattal ellentétben a szlovák oktatási tárcavezető végül úgy döntött, nem látja szükségesnek az érettségi vizsga megismétlését, és egyben (ez a hazai gyakorlattal megegyező) nem érzi úgy, le kellene mondani posztjáról.

Így végül nem kellett megismételnie a tesztet annak a 38 974 diáknak, akik közül ki tudja hányan a legnagyobb magabiztosággal foghattak a feladatok megoldásához, ugyanis a B1-es tesztnek körülbelül az egyharmada szivárgott ki, mintegy 23 helyes válasszal (az indokok között szerepelt az is, hogy mivel többféle tesztsort készítettek, nem mindegyik végzős középiskolás járt jól az idő előtt nyilvánosságra hozott megoldásokkal). „A tesztek, a feladatok nem kerültek nyilvánosságra, a diákoknak semmilyen garanciájuk nem volt arra, hogy a válaszok helyesek" - indokolta a döntést Eugen Jurzycza szakminiszter.

Feljelentést persze tettek (adatkiszivárogtatás bűntette miatt ismeretlen személy ellen), ám a kérdés nem csupán az: fény derül-e a tettesre, sokkal inkább az, mit lehet tenni az lenne, hogy a jövőben ne történhessen ehhez hasonló kiszivárogtatás. A gyanú árnyéka a kerületi tanügyi hivatalokra vetül, mert azok az írásbeli előtti napon kapták meg a teszteket. A büntetőjogi szerveken kívül a minisztérium is vizsgálódni fog az ügyben.

Szerintem az egész arról szól, hogy a közösségi oldalak - kiváltképp a facebook - akkora publicitást képesek nyújtani tagjaiknak, hogy érdemes élni ezzel a vissza nem térő történelmi lehetőséggel, ami ugyanakkor minimális energiabefeketetést követel: és annál nagyobb robbanást idéz elő. Az egésznek meg lehet a maga varázsa, az illető kezében nagy hatalom van, és rajta áll, mihez kezd vele... (picit ahhoz hasonló érzése lehett, mint ha hackerként betört volna valami szuper titkos Nasa oldalra :-))

Képzeljük el a tettes kaján vigyorát, ahogy tudatába kerül annak, hogy a rendelkezésére állnak az érettségi tételek, és neki semmi más dolga nincs, mint üzenetként nyilvánossá tenni és elküldeni több száz olyan felhasználónak, aki potenciálisan érdekelt az érettségiben (tehát a 18 éves korosztályra kellett rákeresnie :-D). 

Az eset másik kérdése, hogy, ha lehetőségem lenne az érettségik megtekintésére: megnézném-e vajon? A válasz persze egyértelmű igen, egyszerűen nem bírnám ki, hogy ne lessek bele. Az már más tészta, hogy ezzel egyben azt is érezném, ha én meg tudom nézni, más is meg fogja, ennek egyenes következménye a botrány lesz, annak pedig valószínűleg az, hogy az egész hacacéré előlről kezdődik, és mehetek újra érettségizni... És akkor meg ott van az, hogy hú, de dühös lennék a kiszivárogtatóra! 

Az érettségi ideje vészesen közeledik, és nem szeretnék panaszkodni, hogy „jajj, de rémesen haladok", de az igazság az, minél többet olvasok egy-egy témáról (most éppen a középkori egyházba vagyok belebonyolódva), annál inkább az az érzés üldöz, hogy műveletlen suta vagyok elpazarolt történelem órák nyomasztó emlékeivel a vállamon.

Mint azt az előző bejegyzésben írtam: szakonként eltérőek az álláspontok és elképzelések a külföldi munkáról. Alább a különböző területeken tanulók véleményeibe-tapasztalataiba, és a szakok külföldi munkavállalással kapcsolatos tendenciába nyerhettek betekintést. 

Svédország bűvkörében engem is elkezdett foglalkoztatni a kérdés: mi lenne, ha a jövőben külföldön dolgoznék? Nyomozásom során aztán kiderült, szakmánként és szakonként eltérőek az álláspontok a külföldi munkavállalást tekintve, sőt az is, hogy nemcsak mi megyünk, hanem egyre többen vannak azok is, akik hozzánk jönnek egy versenyképes diploma reményében.

Tizenkilenc év boldogsága nehezedik rám, de most éppen a hegy tetején állok és magabiztosan tekintek körbe. Fent és lent hullámain lovagolok, és bár szeretném meglovagolni a középutat, nem félek a hullámvölgyektől sem ---- hiszen azok nélkül sosem érezhetném magamat olyan fényesen, mint például most :-DDD

Mielőtt eltűnésem okait taglalnám, először szeretnék kiáltani: itt a tavasz és minden virágzik!!!! A szellemem, mint bezárt palackból kibukkanó életigenlés tör fel a torkomon, úgy érzem hegyeket ölelne át és vízeséseken suhanna keresztül. Igen! Elűztük a telet végérvényesen - mintha sohasem lett volna.

Az új oktatási törvény az eredeti tervek szerint már a 2011/2012-es tanévre hatással lesz, ám a jelenlegi helyzet szerint csak az új felsőoktatási törvényt fogadják el, a közoktatási még várathat magára - a 2011 első félévének munkarendjéből ugyanis hiányzik ennek a jogszabály elfogadásának a kiírása. De vajon mi minden változik majd, ha az új felsőoktatási törvény elfogadásra kerül?

Azok, akik e-felvételivel jelentkeztek, ne felejtsék el, hogy van még teendőjük a felvételivel kapcsolatban!

Az e-jelentkezés véglegesítése után az OFI egy válasz e-mailben regisztrációs lapot küld a jelentkezőknek, amelyet kinyomtatva és aláírva február 28-ig kell postán visszaküldeni a felvételi irodának.

Az elektronikus hitelesítés február 23-ig történik meg, az adatokat április végéig lehet ellenőrizni, míg június 1-ig kell beküldeni az érettségi bizonyítványokat és a többletpontokat igazoló dokumentumokat.

Ami még nagyon fontos: július 7-ig lehet módosítani az intézmények, szakok sorrendjén, a ponthatárokat pedig július 21-én húzzák majd meg. 

Ideje leállítnom magam a pörgéssel, tegnap már rám szóltak, hogy ez már túlzás, amennyit én a felvételiről beszélni tudok, halkítsam le a gombocskáimat... na, az egész annyiban sikeresen összejött, hogy bár a témától - felsőoktatás - nem tudtam eltérni, de legalább a szórakoztatóbb vonalába kapaszkodtam. Videós gyöngyszemek következnek :DDD 

Ami még ma hátra volt, az az érettségi jelentkezés feladása, és ezt viszont már postai úton bonyolítottam le, aminek az lett az eredménye, hogy volt szerencsém átélni, micsoda forrongás övezi a felvételi jelentkezés utolsó napján a postahivatalokat. Jó nagy tömeg volt a Nyugati postán, meg izzadság szag, meg izgalom szag és folyton-folyton duruzsolás; és nem egy emberkét láttam, aki ad hoc a posta gyűrűjében igyekezett kitölteni a jelentkezési lapját :-) (arról nem is beszélve, hogy ment a ragaszgatása a csekkeknek a lapokra :-D)

Megtörtént!!! Elküldtem a felvételi jelentkezésemet az e-felvételi rendszerével, és ezzel együtt az is eldőlt miből kell emelt szinten érettségiznem idén. Most még gyűjtöm az erőt az előttem álló hónapokra, és mély levegőt veszek, és hátradőlök. Döntöttem!!!

Az elmúlt időszak arról szólt, hogy alaposan újra átgondoltam és mérlegeltem, mit is szeretnék tanulni, jobban mondva mivé is szeretnék válni a jövőben, ezért engedtem, hogy új hatások is megérintsenek, és ne csak ahhoz ragaszkodjak, amit eredetileg terveztem, jelesül a turizmus és vendéglátáshoz. Abban biztos voltam, hogy az idegen nyelvekhez való vonzódásom, a külföldhöz és a külföldiekhez való vonzódásom erős, ez egész életemet végig kísérte, és mindig feltöltött akár külföldön töltöttem időt, akár külföldiekkel beszéltem. Olyan ez nekem mint valami doppingszer, ami kinyitja a szelencét, és rajta keresztül más értékrendek és más gondolatformák is belopóznak a tudatomba, és picit ki tudok lépni ezáltal a saját valóságomból, nyitottabb leszek a külvilág felé. Ezzel együtt az utazás, az új helyek felfedezése is motivál (ezért is csinálom most az idegenvezető tanfolyamot, hogy ezt kiéljem), és az utóbbi időben rájöttem, hogy a tudatos tervezés is nagyon fontos része az énem működésének, azaz, hogy én csak akkor vagyok igazán nyugodt, ha tudom, hogy hogyan alakulnak a következő napjaim. Ezért is van ez a kényszeres blogírás, meg információ felhalmozás, meg az egész rendszer, mert nekem szükségem van arra, hogy világosan lássam, merre haladok, és, hogy a haladás közben milyen eszközökre, milyen tudásra van szükségem.

A másik, ami az utolsó pillanatokban lett biztos számomra, hogy micsoda kihívás lenne a nemzetközi porondon mozogni, és a diplomáciához tartozni. Tudom, hogy kissé elrugaszkodott elképzelés, és utána is néztem, hogy mennyire rögös és nem könnyű ez az út, ráadásul azzal is tisztában vagyok, hogy nőként még nehezebb ezen a területen az érvényesülés - ez viszont nemhogy elvette volna a kedvem, hanem inkább motivál, hogy, ha van bennem még erő, akkor kamatoztassam ezen a téren, és nézzem meg, egyáltalán van-e keresnivalóm ezen a pályán. 

Aztán elkezdődött a matekozás a pontokkal, azaz a kőkemény esélylatolgatás, hogy melyik szakra van nagyobb esélyem bejutni. Országos szinten jellemző, hogy a turizmus és vendéglátáson alacsonyabb a pontszámok, míg a nemzetközi tanulmányokon az egekbe szárnyalnak, a Corvinuson nem általnak 461 ponttól felvenni az embereket, de az eltén is megkérik az árát, itt 442 pont volt tavaly a határa a felvételnek (a legalacsonyabb pontszámokkal az EKF-re és a NYME-re lehetett bejutni, előbbinél 415, utóbbinál 418 ponttal - de ezek közül egyik suli sem áll hozzám közel) - azaz a bejutásom esélye egyenlő a lehetetlen küldetéssel. A Kodolányin Budapesten 423 ponttól vették fel az embereket tavaly, Székesfehérváron pedig 420 ponttal, és még ez is iszonyúan magas, de a matekozás eredménye azt mutatta, hogy legalábbis megpróbálható (ezzel szemben turizmus és vendéglátásra már 400 pont elegendő volt tavaly, de ugye, nekem az elszúrt történelem érettségi miatt még ez is soknak bizonyult).  

Így született meg a végső döntésem:

1. nemzetközi tanulmányok - Kodolányi - Budapest
2. nemzetközi tanulmányok - Kodolányi - Székesfehérvár
3. turizmus és vendéglátás - Kodolányi - Budapest
4. turizmus és vendéglátás - Kodolányi - Székesfehérvár 
5. turizmus és vendéglátás - Kodolányi - Siófok
6. turizmus és vendéglátás - Kodolányi - Orosháza

Sokat agyaltam azon is, hogy jelöljek-e meg más iskolákat is, de nemzetközi tanulmányokból, amit megjelöltem volna, az esélytelen lenne, és csak a pénzem bánná, a többi esélyes hely pedig nem volt számomra csalogató, a másik meg az, hogy a turizmus és venddéglátás szak magasan a Kodolányin a legszínvonalasabb a választék közül (nagyban köszönhetően Rátz Tamara tanszékvezető asszonynak, aki szakmája elitjét képviseli, és nekem ő az abszolút etalon), ezt már tavaly kisakkoztam, harmadrészt nem titkolt célom, hogy ha bejutok a nemzetközi tanulmányok szakra, akkor másodévtől itt megtehetem, hogy levelezőn vagy távoktatáson keresztül felveszem a turizmus-vendéglátást is (csak bírjam anyagilag, illetve legyen a család olyan helyzetben), és akkor két legyet ütök egy csapásra. Negyedrészt bevallom az is dominált, hogy megismertem Ádámot, akiben úgy érzem igaz barátra leltem, és pontosan tudom, hogy ő a jazz szakra utazik, ami meg csak Székesfehérváron van, de ezzel már úgy vagyok, hogy döntsenek a pontok, hová vezérelnek... Siófok nagy meglepetés lenne (de muszáj volt beírnom, ott van például a sokat ajnároztt tankonyha), de még nagyobb Orosháza, amit be sem írtam volna, ha nem mondják az idegenvezető tanfolyamon, hogy idéntől már ott is vannak államilag finanszírozott helyek, így aztán beírtam, és, ha ez nyer, akkor aztán lesz mit felfedeznem...

Mindez a pontok szempontjából azt jelenti, hogy mehetek EMELT SZINTŰ TÖRTÉNELEM ÉRETTSÉGIRE, aminek, ha a nemzetközi tanulmányokra akarok bejutni - a tavalyi pontok alapján - minimum 84 pontosnak kell lennie, de turizmusra már elég, ha 68 pontos érettségit teljesítek (itt még azon is elgondolkoztam, hogy ennyi erővel történelem szakra is mehetnék, mert Fehérváron most indítanak először történelem szakot :-DDD), az OKJ képesítésem (ami addigra ugye meglesz) ugyanis elve plusz 24, azaz 20 pontot hoz a konyhára. (Azt, hogy melyik szakon, melyik OKJ-s tanfolyamot számítják be többletpontként ITT lehet megtalálni.) 

Nemzetközi tanulmányok
1. történelem érettségi emelt szinten: 84x2=165pont
2. angol érettségim 92x2=184 pont
3. nyelvvizsga = 28 pont
4. emelt szintű érettségi= 40 pont
ÖSSZESEN = 420 PONT

Turizmus és vendéglátás
1. történelem érettségi emelt szinten: 68x2=136pont
2. angol érettségim 92x2=184 pont
3. nyelvvizsga = 28 pont
4. OKJ idegenvezető tanfolyam = 24 pont
5. emelt szintű érettségi= 40 pont 
ÖSSZESEN = 400 PONT (mivel a hozott többletpont maximum 80 lehet)

Az e-felvételi egyébként simán ment, hiába is féltem tőle, hogy valamit majd elszúrok, igaza volt az embereknek, hogy lehetetlen, mert figyelmeztet a rendszer, ha ez történne meg, és nem is enged tovább lépni. Kaptam pluszba tombola jegyet is, szóval remélem nagyon, hogy én nyerem meg az egyik laptopot! 

Itt az idő, hogy szembenézzek a legkínosabb kérdéssel: melyik szakra, mennyi pont szükséges ahhoz, hogy felvegyenek az állami képzésre? Az általam preferált szakoknál ugyanis óriási a verseny, a pontszámok mindenhol 400 felett vannak, ráadásként csökkentették a nyelvvizsgára adható pontokat, és emellett még más többlet pontokat is.