Idestova harmadik éve, hogy beindult az új felsőoktatási rendszer hazánkban, amelynek célja az európai felsőoktatás ésszerű harmonizációja, hogy a diákok szabadon vándorolhassanak az európai iskolák között és diplomáik mindenhol "ugyanannyit" érjenek (tehát összehasonlíthatóak legyenek). Már tíz éve annak, hogy Bolognában aláírták azt a nyilatkozatot, amelyben a csatlakozó országok vállalták, hogy az idei évig (2010-ig) összehangolják a felsőoktatási rendszerüket.
A BOLOGNA RENDSZER FŐ CÉLJAI
-
-
-
-
-az alapvetően két fő cikluson alapuló felsőfokú képzési rendszer
bevezetése,
a könnyen áttekinthető és összehasonlítható oklevelek
rendszerének bevezetése;
a mobilitást segítő kreditrendszer bevezetése;
a hallgatói és oktatói mozgásszabadság elősegítése;
a minőségbiztosítás területén összehasonlítható kritériumok
és módszerek kifejlesztése,
Magyarország 2002-től készült az átállásra, amivel 2006-ra végzett is, így nagyjából 70 egyetem és főiskola kapcsolódott be a Bologna-folyamatba, melyben mára 46 ország van benne. Ezek az országok már az ún. Európai Felsőoktatási Térség tagjai, akik bevzették az egységes, többciklusú képzési rendszert (alap-, mester és doktori képzés) és lándzsát törtek amellett (persze ellenző is akadt bőven, de erről majd később) az új generáció könnyebben utazzon és építsen ki nemzetközi kapcsolatokat.
Honnan ered a "bolognai folyamat" elnevezés?
A bolognai folyamat a Bolognai Nyilatkozatról kapta a nevét, amelyet huszonkilenc európai ország felsőoktatásért felelős minisztere írt alá az olaszországi Bologna városában, 1999. június 19-én.
A Bolognai Nyilatkozat nem nemzetközi jogi szerződés, hanem az aláírók önkéntes politikai kötelezettségvállalása, miszerint összehangolják, összehasonlíthatóvá és átjárhatóvá teszik felsőoktatási rendszereiket: létrehozzák az Európai Felsőoktatási Térséget.
A bolognai folyamat olyan munkaprogram mentén halad előre, melynek irányát a részt vevő országok felsőoktatásért felelős minisztereinek kétévente tartott találkozói határozzák meg.
Kik vesznek részt a bolognai folyamatban?Albánia, Andorra, Ausztria, Azerbajdzsán, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Grúzia, Hollandia, Horvátország, Írország, Izland, Lengyelország, Lettország, Liechtenstein, Litvánia, Luxembourg, Macedónia, Magyarország, Málta, Moldova, Montenegró, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Örményország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szentszék, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Törökország, Ukrajna
Főiskola vagy egyetem - egyre megy?
Az új rendszer egyik legnagyobb változása, hogy eltörölte a különbséget az egyetemek és a főiskolák között (kivéve az osztatlan képzések esetében), hiszen míg a volt rendszerben főiskolán 4 év alatt lehetett főiskolai diplomát szerezni (és maga a képzés is jobban szólt a gyakorlatról), addig egyetemen ehhez 5-6 év kellett (és maga a képzés több elméletet tartalmazott).
Hat szakon (orvos, állatorvos, gyógyszerész, fogorvos, jogász, építészmérnök), úgynevezett osztatlan képzésben vehetnek részt a jelentkezők, a képzés speciális jellege miatt ezeken a szakokon alapképzésben nem szerezhető fokozat.
A magyar felsőoktatás a most bevezetésre kerülő reformok előtt duális szerkezetű volt, a porosz vagy másnéven kontinentális iskolarendszer jellemezte. Egymástól független, 3-4 éves gyakorlatorientált főiskolai, és a 4-6 éves, elméletorientált egyetemi képzések alkották és - ellentétben a mostani rendszerrel - az egyetemi szintű tanulmányoknak nem volt előfeltétele a főiskolai szintű végzettség megszerzése. Az új rendszer hívei pozitívumként hozzák fel, hogy egyrészt régen azok, akik főiskolai diplomát szereztek, csak komoly nehézségek árán, számos különbözeti vizsga letételével juthattak egyetemi végzettséghez, másrészt sem a szakok, sem a képzési szintek között nem volt biztosítva az átjárás.
A porosz vagy kontinentális iskolarendszer helyére az angolszász lépett, amely két szintre épül: alapra és mesterre. Az alapképzés feladata, hogy használható, gyakorlati tudással vértezze fel a diákot, hogy diplomájával könnyedén el tudjon helyezkedni a munkaerőpiacon. A hallgatók egy alapdiplomát szereznek meg 6-7 félév alatt (ezt nevezzük BA képzésnek, azaz Bachelornak vagy Bsc-nek az angolszász hagyományok miatt. Az elnevezés egyébként a latin scientiea baccalaurausból ered, ami a tudományos rangúra utal, míg maga a szó babárkoszorúst jelent), ám ezt követően már nem babra megy a játék.
A terv szerint persze az alapszak tökéletesen elég az elhelyezkedéshez, de a folyamatosan továbbképzéseket javallják. 2009 nyarán jelentek meg az első frissen végzett BA-asok, akiknek helyzetét egy GVI kutatás szerint sokkal inkább az nehezíti, hogy a cégek kevesebb pályakezdőt akarnak felvenni (majd' a felére esett vissza a felvételi kedv). A munkaadók közel kétharmada nem tett különbséget az új típusú diplomák és a régiek között; míg, akik igen, azok kevesebb fizetéssel honorálnák az alapdiplomásokat. (forrás:HVG Diploma)
Alapképzésről mesterképzésre ugyanis nem automatikus az átmenet, a létszámkeret (államilag támogatott, nappali képzésen) a három évvel ezelőtti felvételi-létszámkeret 35%-a. Hogy, hol végzi el a mesterszakot az illető, azt szintén eldöntheti, a rendszer megengedő, így például humán alapképzettségűek is mehetnek a közgazdaságtudomány valamely szakterületének mesterképzésére, ha megfelelnek a felvételi követelményeknek. A mesterdiploma megszerzése 3-4 félév szaktól függően (kivéve a tanárképzést, amely 5 féléves); lényege, hogy elmélyítse és specializálja a hallgató tudását. Tavaly például 21.700-an mehettek volna mesterszakra, de ennyien nem is jelentkeztek. Ami a létra, azaz az elitképzés csúcsa, a harmadik, három éves ciklus: a PhD vagy a DLA-fokozat (ami azonos a PhD-vel, művészeti képzéseknél adják) megszerzése.
A kreditrendszer előnyei
A kreditrendszert (aminek a lényege, hogy minden tantárgy meghatározott pontot/kreditet ér) már a 2003/2004-es tanévtől bevezették, az Európai Kreditátviteli Rendszer (European Credit Transfer System, ECTS) elsődleges célja a mobilitás elősegítése és a külföldi tanulmányoknak az anyaintézményben való teljes elismerése.
| Képzési ciklus | Képzési keret idő (év) | Kreditmennyiség (minimálisan a diplomakiadás feltételeként meghatározott kreditek száma) | ||
| (FSZ) | (2) | (120) | ||
| A | 3 | 180 | ||
| M | 2 | 120 | ||
| D | 3 | 180 |
Egy kreditért átlagosan 30 órát kell teljesíteni, így egy szemeszter (félév) 30 kredittel egyenértékű, de megengedett, hogy ennél többet vagy kevesebbet szedjen össze a hallgató. Íme, egy csokorral a hangoztaott előnyökből:
Tanulni egyéni tempóban.
A rugalmas, kreditrendszerű képzésben a hallgató megválaszthatja az előrehaladás ütemét, de a képzésnek nem célja a tanulmányok idejének meghosszabbítása.
Nincs többé félévismétlés
Ha a hallgató nem teljesítette az előírt kredit számot, ebben az esetben is tovább haladhat, a következő félévre egyéni tanrendet alakíthat ki, de ebben természetesen nem vehet fel olyan tantárgyakat, amelyeknek előtanulmányi kötelezettségeit nem teljesítette.
Külföldi tanulási lehetőség
A kreditrendszerű képzés valamely tantárgynak más karon, más felsőoktatási intézményben, külföldi részképzés során, vagy korábbi tanulmányok révén való teljesítését is lehetővé teszi. Az ilyen tantárgyak elismerésének, a kreditátvitelnek megvannak az alapvető szabályai. A kreditátvitellel kapcsolatos döntéseket az intézmény (kar) kreditátviteli bizottsága hozza meg.
Mi az az oklevélmelléklet?
A Bolognai Folyamat egy másik kulcseleme az egységes oklevélmelléklet, mely információkat nyújt nemcsak a szóban forgó hallgató tanulmányainak tartalmáról és előmeneteléről, hanem az azt kiállító ország oktatási és képesítési rendszeréről is - azért, hogy megkönnyítse a végzettségek és szakképzettségek nemzetközi megfeleltetését és elismerését. A hatályos felsőoktatási törvény szerint 2004 szeptemberétől valamennyi magyar felsőoktatási intézményben a hallgató kérésére az intézmény magyar nyelvű oklevélmellékletet állít ki. A hallgató kérésére és költségére az oklevélmellékletet angol nyelven is ki kell adni.
A Bologna rendszer fogadtatása és kritikája
Az olvasott cikkekből kitűnt, hogy sokan ellenérzéssel álltak hozzá az új követelményekhez és kételkedtek a sikerben - persze egy változás sosem egyszerű (állítólag még 5-8 év kell, hogy beérjen a rendszer) és első kipróbálói, mint kísérleti nyulak szerepeltek. Az erőteljes kritikákat megfogalmazók úgy vélték, három év alatt csak felszínesebb tudást lehet átadni (állítólag a tananyagok kidolgozás során mindenki annyira bizonytalan volt, hogy biztos, ami biztos az öt év anyagát belesűrítették háromba), ezért romlik az oktatás színvonala (főként, hogy a tömegoktatás miatt kevesebb figyelem jut egy-egy diákra), azok pedig, akik nem mennek tovább mesterszakra, nem lesznek képzett szakemberek.
Akik könnyebben alkalmazkodnak új dolgokhoz már kevésbé tragikusan fogták fel a változást, főleg a fiatalabb generáció maradt ugyanolyan lelkes - de az is az igazsághoz tartozhat, hogy az intézmények a változásban hírnevük, presztízsük csökkenését is látták, hiszen az eddig nagy nevű iskolák az egységesítés révén konkurenciához jutottak. Akad olyan vélemény is, amely szerint az új korszak már nem a hagyományos, főként elméleti tudást követeli meg, hanem sokkal rugamasabb, gyakorlat orientáltabb készségeket kíván, és az önálló tanulás és fejlesztéképességét.
Emellett az elmúlt évtizedben oly mértékben megnőtt a felsőoktatásban tanulók aránya, hogy kb. minden második diák továbbtanul, ám mindeközben drasztikusan csökkent a hallgatók száma, aminek az lett a következménye, hogy a nem túl népszerű szakokon nagyon alacsony pontszámmal is be lehetett jutni - ráadásul a fejpénz miatt, amit az iskolák egy-egy hallgató után kapnak, maguk az intézmények jóval inkább abban érdekeltek, hogy minél többet, és nem abban, hogy minél okosabb diákokat vegyenek fel (persze ez is számít, hiszen például a felsőoktatási rangsorok a hallgatók kiválóságát is mint értékelési szempontot nézik). Ezt tekintve elképzelhető, hogy a fent hangoztaott felhígulás, így is, úgy is bekövetkezett volna.
Idén Bécsen és Budapesten ülnek össze
Az első tíz viharos időszakának tapasztalatait (a rendszer gyerekéveit) és a következő tíz év terveit tavaly Leuvenben osztotta meg egymással a 46 felsőoktatásért felelős minisztere, immár hatodjára (a következő, ünnepélyes miniszteri találkozónak Budapest és Bécs ad otthon, 2010. március 11-12-én). Üdvözölték, hogy megvalósult az Európai Felsőoktatási Térség és amellett, hogy a szociálisan hátrányos csoportok bevonását hangsúlyozták és az egész életen át tartó tanulást helyezték előtérbe, azaz, egy olyan rendszer megteremtését, amelyben minden vezethet valahová (azaz minden elért eredményt értékel a rendszer, így például a felnőttképzést, azaz az OKJ-s okleveleket és tantárgyakat is; de megadja a kilépés lehetőségét is efelé, ha az alapképzés meghaladja a hallgató képességeit).
Az eredeti célt szem előtt tartva - azaz, hogy megszűnjenek a határok a felsőoktatásban tanulók előtt a csatlakozott országokban - leszögezték, hogy 2020-ra a hallgatók 20%-nak kell, hogy legyen külföldi tapasztalata, a minőségének javításááért pedig egyre hallgatóbb központúvá kell válnia az oktatásnak.
