Szûk egy hónap van a felvételi lapok beadásáig, lassan el kell dönteni, milyen szakra és hová jelentkezik az, aki tovább akar tanulni. Az Educatiora, azaz a Papp László Sportarénába pedig kivonul mindenki (kb. 40 ezren szoktak itt megfordulni a két nap alagtt), aki él és mozog a felsôoktatásban, nem kétséges tehát, hogy nekem is ott a helyem :-)
A kiállítás január 20-án és 21-én kerül megrendezésre, azaz pénteken és szombaton várja a látogatókat, reggel 9-tôl délután 5-ig. A felsőoktatási intézmények mellett tankönyvkiadók, taneszközgyártók és -forgalmazók, külföldi egyetemek, nyelviskolák, szakképző intézmények, oktatással foglalkozó kutatóintézetekkel lehet közelebbrôl megismerkedni. A kiállítás egyben amolyan verseny-fórum is, ahol a különbözô lehetôségek vonulnak fel, és igyekeznek legszebb arcukat mutatni, vagy valamiképpen felhívni magukra a figyelmet: ezért a legtöbb standon készülnek extra játékokkal és ajándékokkal, és természetesen rengeteg ismeretôt és prospektust lehet beszerezni, amit aztán egész hétvégén lehet nézegetni. (Nekem is ez a tervem, és az, hogy minél többet megtudjak a különbözô szakokról, és leginkább arról, hogy a munkaerôpiacon melyik szaknak, milyen lehetôségei vannak, hogyan fogadják a végzetteket a munkaadók és mit várnak el a leendô munkatársuktól.)
A kis külön standokon kívül az Educationak mindig van egy nagy színpada is, ahol folyamatosan elôadásokat tartanak, azaz bemutatkoznak a különbözô intézmények és szolgáltatások - így aztán, a szervezôk megfogalmazása szerint a kiállítás nemcsak az érettségizôk találkozó és börze helye, hanem a felsôoktatásban dolgozó szakemberek is megnézhetik, ki-milyen portékával indul a versenyben, azaz, hogy mit tud a konkurencia. Ami engem érdekelne - talán mert eddig nem fektettem rá túl nagy hangsúlyt - az az, hogy mit értenek a taneszközök és módszerek bemutatása alatt... ez vajon nekünk szól, vagy csak inkább a szakmának?
Ha ez nem is, de az mindenképpen nekünk fontos, hogy találkozhatunk egy időben és egy helyen valamennyi felsőoktatási intézmény képviselőivel; érdeklődhetünk a felvételi esélyekről és lehetőségekről, a szakokról és a képzési rendszerről, a tanulmányi és szociális juttatásokról, a kollégiumi elhelyezésről. Ahogy a honalponírják: „a továbbtanulásra készülő középiskolások gyakorló egyetemistáktól, főiskolásoktól kaphatnak választ kérdéseikre – színesebb, személyes élményeken is alapuló tájékoztatással könnyítendő a megfelelő iskola kiválasztását."
A kiállításra mindazonáltal többféle stratégiával lehet készülni: vagy a spontán belevetôdöm a tömegbe módszerrel, amikor az illetô csak a megérzéseire hagyatkozva bolyong és fedezi fel azt, ami a szeme elé kerül; vagy a helyszínen mindent megnézek, reggel kezdek-ott ebédelek (vannak ám büfék)-délután indulok haza hozzáállással, ami ugyan nagy vállalás, de kellô lelkesedéssel végig vihetô. A harmadik lehetôség, hogy tervezünk, azaz elôre megnézzük (nagyon ajánlom, mert a helyszínen könnyû elkeveredni!!!), hogy kik és mit állítanak ki (erre ITT van lehetôség, és nemcsak a leendô útvonalat, de azt is belôheted, melyik suli mit is nyújt), és összeírjuk, vagy kinyomtatjuk, hogy mely standok irányába vesszük majd az irányt. Ugyanígy ajánlott elôre átnézni, milyen elôadásokat hallgathatunk meg (ERRE ITT VAN LEHETÔSÉG), mert van egy jópár, ami arra igenis érdmes, így például tippeket kaphatunk arról, hogyan keressünk állást az EU-ban, vagy hogyan tanulhatunk ingyen Dániában, vagy arról, hogyan lehet Svájcban turizmust ösztöndíjjal tanulni. Utóbbi stratégia persze némi tudatosságot igényel, de még így is lesz esélyünk arra bôven, hogy csak úgy, a sors játéka által, beleakadjunk valamilyen elôre nem tervezett helyzetbe...
