Mi leszek, ha nagy leszek?

Ott hagytam abba a történetet, hogy a székesfehérvári Kodolányi nyílt napon elváltunk a folyosón, hogy ki-ki meghallgassa az őt érdeklő szak előadását, utána viszont nekivágtunk, hogy hármasban felfedezzük a várost. Az egész Ádám ötlete volt, ő ugyanis egyre jobban gondolkozik azon, hogy, ha felveszik leköltözik és nem fog ingázni Budapest-Székesfehérvár között.

Most éppen a Tisza mellől írok, ugyanis mint írtam, rokoni látogatás okán itt töltjük a hétvégét, ami egybe volt kötve egy keresztelővel. Utóbbi kifejezetten tetszett, voltam már keresztelőn, de most először olyanon, ahol csak egy gyermeket kereszteltek meg egyszerre, így aztán jutott idő arra, hogy a szertartás a maga teljességében megmutatkozzon.

Ahogy terveztem, elkezdtem munkák után nézni, ami persze nem a legkönnyebb feladat így július végén, de én hiszek benne, hogy nem is lehetetlen. Úgy kezdtem bele, hogy végig gondoltam a lehetőségeimet, a „kompetenciáimat", hogy ezzel a divatos szóval éljek, azaz mérlegeltem.