Mi leszek, ha nagy leszek?

Tizenkét évesen gondoltam először a jövőmre, arra, hogy milyen leszek húszévesen: csinos, magabiztos, hivatásának élő, tudásával másokat megszégyenítő, de szerény nő. Haha. Hol tartok a megvalósításban? Kezemben a sorsom? Egyáltalán a kezembe akarom venni? Útkeresésem a felsőoktatás útvesztőiben, avagy mi leszek, ha nagy leszek?

Friss topikok

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Címkék

álom (8) andragógia (2) anglisztika (2) balaton (8) balatonfövényes (1) beavatás (1) bologna (4) diplomata (1) educatio (3) erasmus (4) érettségi (13) e felvételi (3) felsőoktatás (12) felsőoktatási (8) felsôoktatási (1) felsőoktatási intézmények (7) felsőoktatási rangsor (3) felsőoktatási rendszer (2) felsőoktatűsi (1) felvételi (19) felvételi azonosító (2) felvételi határidők (1) fesztivál (1) fürstenfeld (1) gazdálkodási menedzsment (1) gólyabál (2) gólyatábor (2) gyakorlat (3) győrffy miklós (1) határidők (10) háttérképek (2) hvg diploma (1) idegennyelv (2) idegenvezető (9) idő (4) intézmények (6) iroda (1) jazz (2) jelentekzési (1) jelentkezési (4) jelentkezési határidők (4) jelentkezési lap (7) kalandok (1) kapcsolatok (1) karácsony (2) keresztfélév (1) kétszakos (2) kétszakosság (1) kodolányi (10) költségtérítéses (3) kommunikáció (1) kreditrendszer (1) külföldi (3) külföldi gyakorlat (5) lap (1) máté krisztina (1) média (1) média kommunikáció (4) munka (9) munkanélküliség (1) munkba (1) nap (2) napok (1) naptár (5) nemzetközi (2) nemzetközi tanulmányok (2) nyílt (3) nyílt napok (3) oklevélmelléklet (1) ölelés (1) önismereti (2) önismereti tesztek (2) ösztöndíj (1) pályaválasztás (18) ponthatárok (3) pontszámítás (3) pótfelvételi (1) rádió (1) rangsor (5) rendszer (2) sopron (1) stockholm (2) szakma (1) székesfehérvár (1) szerelem (1) támogatás (1) tanulás (1) tesztek (2) tippek (11) tisza (3) történelem (2) továbbtanulás (1) turizmus vendéglátás (10) utazási (3) vidék (2) vihar (1) Címkefelhő

Öleléssel vártak!

2010.05.03. 19:05 Anna szerint

Csodálatos érzés túl lenni életem első írásbeli érettségijén! Hihetetlen drukk volt bennem az utolsó pillanatig, csak írtam írtam és írtam szünet nélkül, kiszáradt torokkal. A legjobb érzés, amikor kiadod a kezedből és repülsz ki a teremből... és a csodák nem értek véget: az iskola előtt ismeretlen fiatalok kitárt karokkal vártak és megállás nélkül ölelgették a kitódulókat - én majdnem sírva fakadtam a megkönnyebbüléstől, aztán inkább mosolyogtam, mint a többiek :D Biztos nem hiszitek el, de igaz: kodolányis diákok voltak!

Az érettségi négy órás hosszúsága ellenére úgy elrepült, mint a szerelmes órák szoktak. És legalább olyan izzasztó is volt :D Az öleléses akcióra pedig senki nem számított! Nem lehetett tudni róla semmit, és mivel szinte mindenki egymás után viharzott ki a teremből, így egymás után csöppentünk az ölelők karjaiba, még súgni sem súghatott az, aki már részesült belőle. Fogalmam sincs mennyi iskolánál akcióztak a kodolányisok, de annyi kiderült, hogy már évek óta ölelnek rendszeresen, és a szociális munkás szakon tanulók csinálják (érettségizőket tavaly óta ölelgetnek). Az ötlet szerintem szuper és nagyon bátor is, nálunk legalábbis mindenki odavolt érte, még a legmachóbb fiúk is lelkesen ölelgettek, sőt a végére szinte mindenkire átragadt az ölelgetési hullám, össze-vissza ölelgettük egymást a nagy feloldódásban :DDD (Arról nem is beszélve, hogy nekem, aki köztudottan nem hisz a véletlenekben, micsoda isteni jel volt mindez! Mondtam is a kodósoknak, hogy remélem szeptemberben, sőt még augusztusban a gólyatáborban találkozunk.)

Az érettségi téma amúgy rendkívül érdekes volt, és bár közvetve egy Magyar Hírlapban megjelent interjú elemzése volt a feladat (melyet Szentmártoni Szabó Gézával, az ELTE BTK régi magyar irodalmi tanszé­kének oktatójával készítettek), valójában egy fantasztikus felfedezésről volt benne szó, ami Janus Pannoniushoz kötődik, a tanszék oktatója ugyanis az internet (!) és a véletlen segítségével fedezte fel Pannoniusnak eddig csak részletében ismert, azaz hiányos művének teljes szövegét. Szóval, már maga a téma lázba hozott - egyébként is egyik kedvenc korszakom a reneszánsz - , ami jó kis löketet adott a szövegértelmezési feladatokhoz, utóbbiakban persze voltak kétértelmű, amolyan direkt zavarba hozni akaró kérdések is, de úgy érzem összességében jól sikerült. A második körben - legalábbis a többiek szerint, és, ahogy itt-ott olvastam a többség szerint is - a "nehezebb" feladatot választottam, jelesül Szabó Magdának "Lettem, aki vagyok" című fejezetének alapján érveltem arról, hogy mi a jelentősége a tárgyi környezetnek a műalkotásokban, jellemző-e a környezet egy valódi/kitalált személyre. Természetesen irodalmi példákat is kellett rá hozni, de ebből szerintem bőven akad (Balzactól Puskinon át Dosztojevszkijig), a legtöbb műben igencsak van jelentősége annak, hogy adott személy milyen környezetben él, sőt magának a tárgyi környezetnek a lefestése mindig is egyfajta eszköze az írónak, hogy hitelesebbé tegye a szereplő jellemrajzát. 


Még egy picit visszatérve gondolatban az öleléshez, azt is megtudtam az ölelöktől, hogy az egész mozgalom Miaimiban született meg, ahol is Jason Hunter indította évekkel ezelőtt, és innen ered a név is: "free hugs". Az aktivisták azóta a világ számos pontján feltűnnek időről-időre és általában kis táblácskával járkálnak, melyeket a legkülönfélébb módokon díszítenek fel, egy valami azonban közös bennük: mindegyikkel ölelésre buzdítanak (így például: ingyen ölelés, úgy megölelnélek, megölelhetlek?), és a legtöbbször azt is hirdetik rajtuk, hogy mindez teljesen ingyen van.

Érdekes, de igaz, hogy rohanó világunkban, és főleg a nagyvárosokban az emberek megszokták, hogy érzelmek nélkül kolbászolnak egymás mellett, ezért aztán sokaknak akár nehezésére is eshet, hogy beengedjenek másokat intim szférájukba, vagy, hogy csak úgy spontán odamenjenek valakihez és jól megölelgessék. Pedig (és immár én is bizonyítom!), ha sikerül leküzdeni ezt a gátlást, akkor felszabadul egy jó adag örömhormon, és ezzel párhuzamosan mosolyogni kezdünk, valahogy úgy tudnám leírni az érzést, mint valami spontán megkönnyebbülést, amire nem is számítasz, hiszen nem hiszed, hogy éppen feszültségben vagy (talán mert megszoktad, hogy minden nap viszed a roham tempódat), viszont miután megtörtént az ölelés hirtelen rádöbbensz: mégiscsak kiadtál egy adag stresszt magadból.

Használati utasítás az Öleléshez

(az interneten találtam, egész frappáns kis összegzés)

Javallat:
Immunrendszer erősítésére, mert az öröm, a szeretet megnyilvánulása serkentőleg hat a szervezetre.

Átmeneti feszültségre: csökkenti a stresszt, ezáltal elősegíti a jó alvást.
Tartós feszültségre: oldja a depressziót, levertséget, megszünteti az „én fölösleges vagyok” gondolatokat és társait.

Összetevői: Száz százalékban természetes, olyannyira, hogy nélkülöz mindenféle mesterséges színezéket, „mázt”, állományjavítót. Csak eredeti, igazi szándékból és az igen ritka Önzetlen Növény esszenciáiból áll. Nem szennyezi a környezetet.

Mellékhatások: Kellemetlen mellékhatások a napi adag csökkenése, megszűnése esetén vannak csupán. Pozitív mellékhatásként sürgető érzést érzünk másokkal megosztani.

Felhasználható:
korlátlan ideig, mivel tartósítószert, adalékanyagokat nem tartalmaz! Mindig friss, száz százalékosan hasznosuló, teljes értékű „tápanyag”.

Ára: Stabilan ingyenes, és egyben megfizethetetlen. Kibocsátáskor teljes értékben, azonnal visszatérül.


 

Szólj hozzá!

Címkék: érettségi ölelés

A bejegyzés trackback címe:

https://tovabbtanulok.blog.hu/api/trackback/id/tr991971867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.