Mi leszek, ha nagy leszek?

Tizenkét évesen gondoltam először a jövőmre, arra, hogy milyen leszek húszévesen: csinos, magabiztos, hivatásának élő, tudásával másokat megszégyenítő, de szerény nő. Haha. Hol tartok a megvalósításban? Kezemben a sorsom? Egyáltalán a kezembe akarom venni? Útkeresésem a felsőoktatás útvesztőiben, avagy mi leszek, ha nagy leszek?

Friss topikok

Naptár

október 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

Címkék

álom (8) andragógia (2) anglisztika (2) balaton (8) balatonfövényes (1) beavatás (1) bologna (4) diplomata (1) educatio (3) erasmus (4) érettségi (13) e felvételi (3) felsőoktatás (12) felsôoktatási (1) felsőoktatási (8) felsőoktatási intézmények (7) felsőoktatási rangsor (3) felsőoktatási rendszer (2) felsőoktatűsi (1) felvételi (19) felvételi azonosító (2) felvételi határidők (1) fesztivál (1) fürstenfeld (1) gazdálkodási menedzsment (1) gólyabál (2) gólyatábor (2) gyakorlat (3) győrffy miklós (1) határidők (10) háttérképek (2) hvg diploma (1) idegennyelv (2) idegenvezető (9) idő (4) intézmények (6) iroda (1) jazz (2) jelentekzési (1) jelentkezési (4) jelentkezési határidők (4) jelentkezési lap (7) kalandok (1) kapcsolatok (1) karácsony (2) keresztfélév (1) kétszakos (2) kétszakosság (1) kodolányi (10) költségtérítéses (3) kommunikáció (1) kreditrendszer (1) külföldi (3) külföldi gyakorlat (5) lap (1) máté krisztina (1) média (1) média kommunikáció (4) munka (9) munkanélküliség (1) munkba (1) nap (2) napok (1) naptár (5) nemzetközi (2) nemzetközi tanulmányok (2) nyílt (3) nyílt napok (3) oklevélmelléklet (1) ölelés (1) önismereti (2) önismereti tesztek (2) ösztöndíj (1) pályaválasztás (18) ponthatárok (3) pontszámítás (3) pótfelvételi (1) rádió (1) rangsor (5) rendszer (2) sopron (1) stockholm (2) szakma (1) székesfehérvár (1) szerelem (1) támogatás (1) tanulás (1) tesztek (2) tippek (11) tisza (3) történelem (2) továbbtanulás (1) turizmus vendéglátás (10) utazási (3) vidék (2) vihar (1) Címkefelhő

Új életem Londonban

2012.12.20. 10:33 Annaboldog

Mi tagadás, nehéz volt mindent itt hagyni, még akkor is, ha tudtam, hogy csak egy évre költözöm el. Annak, hogy Angliát, azon belül pedig  Londont választottam úti célnak, több indoka is volt. Egyrészről az angol nyelvet szerettem volna felsőfokon is elsajátítani( a középszintű nyelvvizsgám ellenére nem éreztem, hogy  nyelvtudásomat bárhol, bármikor biztonságosan tudom használni) másrészről pedig egyszerűen anyagi vonzata volt annak, hogy Amerika helyett Londonba mentem.

London hihetetlenül nyüzsgő, pezsgő város. Úgy éreztem magam gyakorlatilag az egész városban, mintha a pesti Váci utcában lennék:). Az emberek kedvesek, befogadóak, nem éreztem rajtuk  a külföldiekkel szembeni elutasítást. Mivel turisztikai látványosság, és célpont is London, így az első két hetem mással sem telt, csak a városnézéssel, és a nevezetességek feltárásával. A London Eye-ról fantasztikus kilátás nyílt az egész városra(egy képet is csatoltam nektek, melyet a tetejéről készítettem) Tulajdonképpen regényt tudnék írni az egész évemről, megemlítve benne az összes programot, de az egy kicsit hosszú lenne.....Photos of The London Eye, London

Az egy évem kint, persze nem csak a bulikról, és a városnézésről szólt. A harmadik héttől kezdve elkezdtem dolgozni egy belvárosban található népszerű kávéházban, mely elsősorban az egyetemisták találkozóhelyéül szolgált, de a déli órákban a környéken dolgozó irodaházakból is jöttek le üzletemberek. Nagyon fontos volt, eleinte nehéz is, hogy mindenkivel  kellő módon tudjak kommunikálni. Egy-egy vendég olykor próbára tette képességeimet. A második hónaptól kezdve feladatom volt, hogy amikor rám esik a sor(összesen 7-en dolgoztunk) akkor a  kávézó Facebook-os oldalán én készítsem a posztokat, én találjam ki a vendégcsalogató kiírásokat, nyereményjátékokat, stb. Hosszas bejegyzéseket kellett írni , melyben ismertettük a céget, a kávézó történetét, leírtuk miért érdemes betérni hozzánk, egyszóval kommunikálnunk kellett a fogyasztókkal. A legügyesebb alkalmazott pedig tv-interjút adhatott a legismertebb riporternek, aki a londoni kávéházakról készített kisfilmet.

Megmondom őszintén, nem engem választott a főnökség riport alanynak, de amikor láttam  kollégámat magabiztosan nyilatkozni, és előadni a tv-ben, elfogott a sárga irigység. Mindig is érdekelt a tv-k, a média világa, az  újságírás, a marketing. Egyszóval a kommunikáció. És ez a lány nagyon tudott bánni a szavakkal...

Bár nem tartottam, és mos sem tartom magam buta lánynak, de úgy éreztem, hogy kommunikáció terén hiányosságaim vannak. Félek a nagyközönségtől, félek a nyilvánosságtól, és ez nem jó. Ekkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy változtassak ezen....

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tovabbtanulok.blog.hu/api/trackback/id/tr404955525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.