Miről mesél az idei felsőoktatási rangsor? A benne található, különböző rangsorok szerint melyik intézmény, melyik szaka mit tud felmutatni? Hogyan kell értékelnünk egy-egy szak, egy-egy intézmény helyét a rangsorokban? Ezekre a kérdésekre keresem a választ, igyekszem kibogozni a megfejhetőt...
„A sokszempontúság azt jelenti, hogy nincs minden szempontból legjobb vagy legrosszabb intézmény, az egyetemeket, főiskolákat ezért érdemes a lehetőség szerinti összes releváns és mérhető mutató alapján összehasonlítani" - írja az idei HVg kiadvány módszertanának ismertetésében. Mi derül ki ebből a mondatból? Egyfelől, hogy nagy mértékű precizitást követel meg a rangsorok elemzése, azaz nem lehet csak úgy, lapozgatásszerűen képet kapni arról, hogy „jaj istenem, akkor most gyorsan megnézem, melyik suli a legjobb és a legelső"; másfelől, hogy ha már belemélyedünk, tudjuk helyén értékelni az információkat, azaz tudni azt, hogy melyik rangsor-melyik helye miről számol be nekünk. (Mindebből egyébként nekem az tűnik ki, hogy a rangsorok legteljesebb értékű elemzését végrehajtani képes csoport megfeleltethető a felsőoktatási intézmények szakértőinek, így maguknak a rangsoroknak a legfontosabb funkciója az, hogy ezen csoportokat tájékoztassák és inspirálják a jövőbeni fejlődésre - ezzel kapcsolatban az előző blogbejegyzésem második részét érdemes elolvasni.)
AZ EGYES RANGSOROK
Alábbi rangsorokat lehet megtalálni a kiadványban, ezeket veszem szemügyre a következőkben.
- szakos kari rangsorok (alap- és mesterszakos hallgatókiválóság-rangsorok a 14 képzési területen)
- képzésterületi kari rangsorok (oktatói és hallgatói mutatókra épülő rangsorok mind a 14 képzési területen)
- abszolút rangsorok (az összes képzésterület összes karának oktatói és hallgatói mutatókra épülő képzésterülettől független rangsorainak összesítése)
- képzésterületi kari véleményrangsorok (kérdőíves hallgatóivélemény-felmérés)
- abszolút intézményi rangsorok (összesített hallgatói és oktatói mutatókra épülő, képzésterülettől és kartól, intézményi egységtől független rangsorok)
Az abszolút legjobb intézmények
Maga a kiadvány is elismeri, hogy mivel a hallgatók érdeklődése egy szakra koncentrálódik, így első látásra feleslegesnek tűnhet „általában" az egyetemk és főiskolák színvonaláról beszélni (ezzel szemben áll az a laikus felvetés, hogy a hallgató sokszor csak azt akarja tudni: vajon melyik a legjobb egyetem? vajon hová felvételizzek, ha a legjobbat akarom?). A közvéleménynek tehát igenis fontos, hogy a jóhírű egyetem melyik egyetemet jelenti, melyik főiskolát takarja, hiszen ennek alapján gyorsan ítélhet, vajon jó iskolába iratta-e gyerekét/jó helyre iratkozott-e be?
Az adatok természetéből (erről bővebben szintén az előző bejegyzésben olvashatsz) fakadóan a ramgsor idén sem okozott meglepetést: mint minden évben, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) idén is kiemelkedően szerepelt mind oktatói mind hallgatói mutatóit figyelembe véve, és hozzá hasonlóan a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) második helyezése is evidens volt - tekintve, hogy a képzések rangsorában szakjaik többsége mind előkelő helyezést ért el (ráadásul a temérdek kutatói elismerésnek köszönhetően főként oktatói gárdájuk szerepelt kiválóan).
A két klasszikust, a Semmelweis Egyetem (SE) és a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) követi (kiemelkedően jó hallgatói mutatókkal!), majd újra régi darabokkal - mint a Debreceni Egyetem (DE), az ELTE mellett a legjobb képességű gimnáziumi diákokat vonzó a Budapesti Műszaki Gazdaságtudományi Egyetem (BME), valamint a Pécsi tudományegyetem (PTE) - találkozunk, hogy aztán meglepetésre tűnjön fel a listán a Károli Gáspár Református (KRE), a Nyugat-magyarországi (NYME) és a Pázmány Péter Katolikus (PPKE) egyetem (a Károli és a Pázmány egyébként a két legjobb nem állami fenntartású egyetemnek is megfelel). Velük kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy előkelő helyezésüket annak is köszönhetik, hogy oktatóik kiválóságát sikerült feljavítani.
Ami a főiskolákat illeti, a Rendőrtiszti Főiskolának (RTF) és a magán kézből fenntartott Budapesti Kommunikációs Főiskolának (BKF) sikerült a 17. és a 20. helyet megkaparintania, míg a Kodolányi hallgatóinak kiválósága alapján a 19. helyet, oktatóinak kiválósága alapján pedig a 37. helyet tudhatja magáénak - így ezzel a 28. helyen végzett az abszolút rangsorban. Általánosan elmondható, hogy a főiskolák a 20. hely után jelennek meg a listán (ez főként a különböző szakok akkreditációjához elvárt tanári minősítéseknek és az iskolák korának tudható be), a BKF-et követi az Eszterházy Károly, a Nyíregyházi, a Zsigmond Király, a Tomori Pál, a Harsányi János Főiskola; míg a Kodolányi után végzett az Általános Vállalkozási, a Károly Róbert, a Szolnoki, az Eötvös József, a Dunaújvárosi, a Kecskeméti, a Gábor Dénes és a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája.
Az ördög a részletekben rejlik - a helyezést meghatározó tényezők
Ahhoz, hogy jobban belelássunk abba, mi alapján is érik el az iskolák a helyezéseket, érdemes időt szánni az aprónak látszó, ám de lényeges adatok elemzésére. Az abszolút rangsor ugyanis két fő tényezőből tevődik össze: így az összesített hallgatói és oktatói rangsorból.
A hallgatói rangsor összeállításánál pedig a következőket veszik figyelembe:
--- a középiskola minőségét: ez attól függ, mennyien jöttek adott helyre a legjobb iskolákból és, hogy mennyien értek el helyezést tanulmányi versenyeken
- a jelentkezők számát, azaz minél többen akarták adott iskolát annál jobb pontszámot kapott
--- a bejutottak arányát, ahol az a nyertesebb, akihez a legkevesebben jutnak be (itt például az első a Színházi és Filmművészeti Egyetem, ahová csak a jelentkezők 4%-a jutott be)
--- a felvettek pontátlagát, ahol az első helyet a BCE szerezte meg, itt tavaly 437,3 pont volt az átlag
--- a nyelvvizsgával felvettek létszámát, ahol meglepetésre (és ebből is kitűnik, hogy érdemes mindent alaposan végig bogarászni) a Harsányi János Főiskola végzett az első helyen, ahol mindenki, akit felvettek rendelkezett már nyelvvizsgával
--- OTDK helyezésre jutó nappalisok számát, itt a Magyar Képzőművészeti Egyetem tarolt, ahol minden 38 hallgató elért valamilyen helyezést a versenyen
--- PHD képzésben részt vevő hallgatók és elért fokozatuk számát, ahol elvárható módon az ELTE aratta le a babérokat.
Az oktatói rangsornál pedig az alábbiak számítanak:
--- az egy minősített oktatóra jutó hallgatók száma (ez is érdekes, hogy ennek alapján a Tomori Pál Főiskola a legnyerőbb, itt ugyanis 3 fő jut egy minősítet oktatóra)
--- PHD/DLA fokozatú oktatók száma, itt a nagy klasszikusok jártak az élen, első a DE, második az ELTE, harmadik a PPKE, negyedik viszont a NYME, míg ötödik a KRE; ez utóbbi kettő jelentős előrelépése nagyban befolyásolta is összesített helyezésüket
--- kandidátusi fokozatúak száma - itt is az öregek vitték a prímet, így az ELTE, a BCE, a SZTE és újabb meglepetések, mint a Miskolci Egyetem és a már említett NYME
--- az MTA doktorok száma - különös módon ebben a ZSKF-et nem lehetett megelőzni, ahol 10,4% az MTA doktorok aránya, míg az ELTE-nél „csak" 10,1% ugyanez az arány, majd követi őket Debrecen 9,5%-val, míg Szegeden ugyanez az arány 8,8%.
