Mint azt az előző bejegyzésben írtam: szakonként eltérőek az álláspontok és elképzelések a külföldi munkáról. Alább a különböző területeken tanulók véleményeibe-tapasztalataiba, és a szakok külföldi munkavállalással kapcsolatos tendenciába nyerhettek betekintést.
A Magyar Tudományos Akadémia 2008-as kutatása azt mutatta, hogy a külföldön dolgozó diplomások negyede többdiplomás, harmadának doktori vagy más tudományos fokozata van. Kevesen voltak, akik jogi, gazdasági vagy természettudományos végzettséggel bírtak, bölcsészek és művészek pedig elvétve sem akadtak közöttük. A kivándorlás három fő okaként a jobb fizetést, a szakmai fejlődést, a karrier lehetőségét és a hazai társadalmi klíma taszító voltát határozták meg. Többségüknek bejött az önkéntes emigrálás: magasabb életszínvonalról, jobb munkafeltételekről és nagyobb előrejutási lehetőségekről számoltak be.
És még egy apróság, ami a diplomák külföldi megítélését illeti: a legtöbb fórumon arról számolnak be a tapasztaltak, hogy sokkal kevésbé számít a papír, mint az, hogy az illető hogyan teljesít a gyakorlatban, azaz megfelelően el tudja-e látni azt a munkát, amit megpályázott. „Külföldön még a diplomádat se nézi meg a munkáltató, mert a lényeg, hogy perfekt beszéld a nyelvet, valamint, hogy a gyakorlati teljesítményedben ne legyen kivetnivaló."
Bölcsészek külföldi kalandjai
Bár a bölcsészek kifejezetten szeretnek különböző ösztöndíjakkal (pl. Erasmussal) külföldön tanulni, azok, akik később valóban külföldön vállalnak munkát kevesen dolgoznak majd a szakmájukban (itt olvasható egy riport egy Angliában dolgozó angol-történelem szakos fiúval). Egy 2007-es felmérés szerint általában azt mondhatjuk, hogy a történelem szakon például elsősorban az egyetemeken vannak külföldi terveik a diákoknak.
Egy másik cikkben - ahol többek között bölcsészeket is megszólítottak - egy norvég szakos hallgató úgy fogalmazott, igazuk van azoknak, akik távoznának, itthon ugyanis hatékony szülői támogatás, vagy brutális, hosszú távú eladósodás nélkül esélyük sincsen a fiataloknak saját lábukra állni. Szerinte itthon szinte csak informatikusként, programozóként lehet kielégítően keresni és komoly karriert befutni - így aztán ő is fontolgajta, hogy nyelvi képességeit latba vetve egy skandináv országban próbáljon szerencsét; legalábbis egy ideig.
Műszaki zsenik és mérnökök a külhon vonzásában
Az általános álláspont az, hogy a mérnök-informatika képzéssel minden esélyünk megvan arra, hogy szakmánkkal kompatibilis állást találjunk külföldön. Ezzel egyébként számolnak is azok, akik ezekre a szakokra jelentkeznek: a megkérdezettek közül szinte minden intézmény diákjai tervezik a külföldi munkavállalást a jövőben (vagy legalábbis van motivációjuk annak irányába, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel), de érdekes az is, hogy ennek ellenére tanulmányaik során viszonylag kevesen vállalkoznak külföldi gyakorlatra vagy szemeszterre.
A mérnök-informatikusok körében egyébiránt nagy mértékben él az egészséges intézményi öntudat, azaz a legtöbben saját intézményük képzési színvonalát magasabbra értékelik más iskoláknál.
A fentebb már idézett cikkben egy negyedéves műszaki menedzser úgy vélekedett, hogy
az elvándorlás vágyának magas mértékének oka a magasabb nyugat-európai bérekben, de a morálban is keresendő - szerinte például Németországban jobban emberszámba veszik a mérnököket. Mások viszont úgy látják, a külföld sokkal inkább csak mint karrierépítési eszköz nyeri el értelmét: a nyelvtudás ugyanis sokat dob később az itthoni elhelyezkedési esélyeken. Egy megkérdezett lány konkrét tapasztalatokkal számolt be azzal kapcsolatban, mire használta külföldi munkagyakorlatát; az állásinterjún ennek köszönhetően ugyanis sokkal magabiztosabban állta az angol nyelven folyó társalgást, nem beszélve arról, hogy a kezdetektől nagyobb esélyekkel indult a külföldi gyakorlat önéletrajzban való feltüntetése miatt.
„Közgazdászként végeztem pár éve, jelenleg Londonban dolgozom egy szoftvercégnél - olvasható egy kommentelő tapasztalata -, egy volt évfolyamtársamról tudom, hogy a cityben befektetési bankár, de van egy ismerősünk aki account manager egy biztosítónál, egy másik pedig fejvadász. Egy másik barátom, akit már kint ismertem meg fejlesztőként dolgozik, ő a műszaki egyetemen végzett".
Jogi doktorok külföldi tervei
A jogászképzés az eddigiekkel ellentétben egy olyan terület, ahol általában sem mondhatjuk el, hogy a hallgatók karrierterveiben a külföldi munkának vagy tanulmányoknak meghatározó szerepe lenne. A legtöbb intézményben a hallgatók többsége nem árult el kifejezett külföldi munkavállalási terveket, aminek egyik oka lehet, hogy a hallgatók diplomájuk nemzetközi megítélését miden intézményben pozitívnak tartják, azaz büszkék a saját képzésükre, és azt másokéval összehasonlítva is jónak ítélik.
A pszichológusoknak is jó itthon
A pszichológiai szakon hasonló a helyzet: viszonylag alacsony arányban jelölik meg a hallgatók a külföldi munkát vagy tanulmányokat célként (leginkább az ELTE és a pécsi képzés diákjai bírnak ilyen tervekkel). Általában jellemző, hogy a pszichológushallgatók kevéssé gondolkoznak konkrét munkavállalásban, ugyanis inkább az lebeg a szemük előtt, hogy az egyetemi évek egy részét külföldön töltsék.
Orvosok, mint a kivándorlás éllovasai
Magyarország 2004-es európai uniós csatlakozása után kifejezetten sok orvos ment el a klinikákról, kórházakból. A vándorlásnak tetten érhető oka is volt, hiszen Nagy-Britannia, Svédország és Írország egyenesen hívta a jól képzett, nyelveket beszélő doktorokat.
A legfontosabb érvek közé tartozik, hogy a fizetés összehasonlíthatatlanul jobb, sok esetben milliós nagyságrendű (igaz a megélhetés költségei is magasabbak); de az orvosokat az is inspirálta, hogy Nyugat-Európában a gyógyítás körülményei is jobbak (egyesek pedig kiemelték, hogy nagy megkönnyebbülést jelentett, hogy nincsenek borítékok, azaz a hálapénz nem mérgezi a légkört).
Az orvostanhallgatókra kifejezetten jellemző, hogy a külföld szerepel terveik között, és az ő esetükben ezek a törekvések nem csupán motivációk, hanem előre tervezett célirányok. 2007-ben még a megkérdezettek több mint fele minden intézményben határozott ilyen irányú törekvésről számolt be, s egyetlen intézményt kivéve a külföldre készülők aránya kétharmad feletti volt. Mára talán némiképp változott a helyzet az elmúlt évek erőteljes kampányai folytán de mivel a fizetések még mindig nagyon alacsonyak a kint elérhető életszínvonalhoz képest, gyanítható, hogy sokan még mindig inkább a külföldi keresetben gondolkodnak.
A magyar orvosképzés jó híre és keresettsége miatt más a hallgatók hozzáállása a külföldi tanulmányokat illetően is: kinti egyetemi évekkel nem, csak kutatói munkához kapcsolódó programokkal számolnak.
Mindenhol jó, de a legjobb otthon?
Vannak azonban olyanok, akik bár kipóbálták a kinti életet, erős honvágyuk minduntalan hazahúzta őket. „Ideig-óráig még csak-csak, de hosszú távon már problémásabb lenne" - így egy megszólaló, aki bár több hónapig volt ösztöndíjasként Ausztriában, egyfolytában kínozta a honvágy, így végül rájött: nem bírná sokáig Magyarország nélkül.
Általánosságban viszont az látszik kirajzolódni, ha valaki úgy döntött kint próbál szerencsét és bejönnek a számításai, nagyon nehezen rúg labdába és találja fel magát újra a hazai viszonylatok között - nem beszélve arról, hogy állítólag sokan egyenesen tartanak a külföldön edződött túlképzett, veszélyes versenytársaktól.
A diplomások oda-vissza vándorlásának egyébiránt számos pozitív hatása van, de leginkább hatása lehetne; nálunk ugyanis még sokkal inkább az a helyzet, hogy nem az európai térség különböző tudásállományainak a kicserődésének jegyében zajlanak a folyamatok, hanem sokkal inkább az anyagi biztonság megteremtése jelenti a motivációt.
