Minden karácsonykor megtörténik, hogy elérem a meghatódás tovább nem ható pontját, és ott tartok, hogy titokban vagy éppen nyilvánosan könnycseppet morzsolok a szememben. Soha nem értettem azokat, akik siránkoztak, hogy „jaj ez az ünnep már megint semmi másról nem szól csak az ajándékokról", és azokat sem, akik görcsösen készülődtek a tökéletes esti pompára.

Itthon még belengi a teret a vanília pudinggal leöntött mákos-diós illata (nálunk ez a hagyományos édesség a beigli helyett), de én már alig vártam, hogy a géphez érjek és belevessem magam egy újabb önismereti teszt sorozatba. Az idővel való elmélkedésem eredménye ez, jobban mondva a végkövetkeztetésé: ha már minden mindennel összefügg, miért ne szánnám az ünnepi nyugalmat arra, hogy lélekben megerősödve kezdjek bele az ideális időstruktúra kialakításába?

Ha már nem lesz havas a karácsonyunk, legyen legalább mókás :-) Esőre ébredtem, locs-pocs lesz a javából, de majd jön a hó is a két ünnep között... Reggeli ébresztőként, hangulat fokozóként és vidámság hozóként íme egy videó halom mindenkinek a karácsony örömére.

Mostanra közelebb kerültem az idő természetéhez, múlásának megértéséhez, és annak felismeréséhez, hogy szétszakíthatatlan szimbiózisban élünk vele. Az is kiderült, milyen stresszhatásokkal és konfliktusokkal kell számot vetnünk - a befejező bejegyzésben pedig annak járok utána, milyen módszerek segítenek az idő megfelelő beosztásában.

Ahogy ígértem, bővebben kibontom az időgazdálkodás mibenlétét, annál is inkább, hogy nincs messze az a nap, amikor minden percem hasznos eltöltésére szükségem lesz. Már most volt olyan álmom, hogy csak rohanok és rohanok szűk folyosókon át, és bárhogy is keresem, nem találom a kijáratot, és közben egyre gyorsabban szedem a levegőt, és közben attól félek, hogy végleg az útvesztőben ragadok.

Elérkeztünk a nyílt napok időszakához, mostantól egészen január végéig sorra lesz lehetőségünk megnézni közelebbről az iskolákat, meghallgatni az előadásokat és bővebb ismereteket szerezni egy-egy szakról. A nyílt napoknak számos előnye van: így például amellett, hogy betekintést adnak az intézmények benső életébe (na persze ez úgy lenne az igazi, ha beosonnánk egy-egy napra egy láthatatlan köntösben és végignéznénk mi is történik), még igazolt hiányzásnak is számítanak - nekem is volt olyan osztálytársam, aki sportot űzött belőle és sikerült egy hónapra teljesen teleirkálnia a naptárát (végül persze az lett a vége, hogy jelezték felé, már-már a lehetetlennel vetekszik az az intézmény látogatási arány, aminek a teljesítésért kitűzte maga elé.)

Mindenesetre én ezt az évet a Kodolányi nyílt napjával indítottam, és mondhatom jó ismerősként indultam a Frangepán utcához, ami tőlünk amúgy is extra jól megközelíthető, csak fel kell szállni a 105-ös vonalára, ami aztán egyszer csak letesz a suli előtt. Még a kezdő előadásra oda akartam érni, hogy meghallgassam mit mondanak az iskola érdemeiről, hogyan teszik vonzóvá a Kodolányit - az ugyanis hamar kiderült, hogy minden iskola ilyenkorra szedi össze legelőnyösebb tulajdonságainak csokrát. Ez persze abból a szempontból remek alkalom, hogy magasra teszik a lécet, és, ha jól figyelsz sok mindent megtudhatsz adott hely képességiről. Nekem is ez volt a célom, miközben felszaladtam a lépcsőkön, egyenesen bele a fogadóbizottság tagjaiba, akik jó érzékkel azonnal a kezembe nyomták a nyílt nap programját és készségesen néztek rám, jelezve, hogy kérdezzek csak bátran.

Kivételesen éltem is a lehetőséggel, mivel már egy jó ideje gondolkozom azon, hogy mennyire is vagyok valójában biztos abbéli döntésemben, hogy kizárólag a turizmus-vendéglátás szakot favorizálom. (Most ugyanis, hogy ezt tanulom a tanfolyamon bár egyre jobban tetszik, néha eszembe jut, hogy erről már biztosan lesz papírom és, hogy nem lenne-e érdemesebb mellé egy másik képzettséget is szerezni a több lábon állás okán.) Szóval néztem a papírt, amit a kezembe nyomtak és megakadt a szemem a „nemzetközi kapcsolatok" szakon, ami nekem mindig olyan megfoghatatlan volt, és még most is nehezen tudom elképzelni pontosan milyen munkahelyre jó, ha az embernek ilyen diplomája van. „Pont erre a szakra járok, most vagyok elsős" - jött a magas fiútól rögvest a válasz, majd széles vigyorral kezdett bele a mesélésbe. „Elsőben történelmet, politológiát, jogot tanulunk, ami nagyon érdekes, mert amúgy is szerettem mindig a törit, de közben itt egészen más - ha lehet így mondani magasabb - szinten oktatnak, mint a gimiben. Tágítják a látóköröm, jobban rávilágítanak az eseményekre és, ha szorgalmas vagy és elmész a könyvtárba is utána nézni az ajánlott irodalmaknak, akkor tényleg nagyon komplex képet kapsz egy-egy korszak fontosabb eseményéről, vagy akár az egész korszakról" - dőlt belőle a szó nagy iramban, majd elmondta, hogy mi minden lehetek, ha ezt a szakot választom; ahogy kivettem a szavaiból ő a diplomácia útján tervezi a karrierjét (csak beszúrom, hogy a Kodó könyvtárában a közel 100 ezres dokumentum állományból 55 ezer idegen nyelvű, és míg a székesfehérvári könyvtár 800 négyzetméteres, addig a budapesi jelentősen bővült az elmúlt évben és idén még tovább fog). 

Még egy érdekes könyvet is kapott egyébként mindenki már a bejáratnál - ahol négyen ültek egy asztal mögött és az volt a feladatuk, hogy mindenféle kiadvánnyal ellássák az érkezőket -, a címe „Ember tervezz!", azaz a Munkaerőpiac és ami mögötte van; és egész izgalmasnak tűnik, fogok belőle válogatni teszteket ide is :-))))



A fő előadásban nem csalódtam, de volt pár új információ, például rögtön az elején a felsőoktatási rangsorral kapcsolatban, kiderült ugyanis, hogy most jelent meg a Népszabadság TOP Oktatás 2011 kiadványa, ami a jelek szerint egészen más rangsort állított fel, mint a HVG (azóta furdalja az oldalamat a kívéncsiság, be kell szereznem egyet mihamarabb!). Eszerint bölcsészettudományi területen a Kodolányi a 8., de főiskolák között az első, gazdaságtudományi területen a 9, míg főiskolák között a harmadik, művészeti képzései területen a 4, ám főiskolák között ebben is az első, társadalomtudományi területen pedig a 4, míg a főiskolák között a második helyen végzett. (A jazz szak művészeti képzések közül is az első helyen áll, a MAB akkreditációs értékelése szerint: „Koncepciózus, felkészült irányítás, magyarviszonylatban páratlan szervezettség és felszereltség. Irigylésre méltó az a módszeresség, mellyel a növendékeket az improvizáció gyakorlatába már kezdettől fogva bevezetik.”)

Egyebekben jelzésértékű mutató a jövő szempontjából, hogy az itt végzettek elhelyezkedési esélyei 82,6%-osak, míg átlagkeresetük nettó 160 ezer forint, emellett közel 8% saját vállalkozását irányítja, vezető pozíciót pedig 20% tölt be, és végül, de nem utolsósorban: a végzettek közel kétharmada helyezkedett el végzettségének megfelelően. 

Érdekességként elhangzott még, hogy tavaly megkezdték egy új pedagógiai modell részeként notebookok hallgatói rendszerbe állítását, és az is, hogy kiemelt figyelmet fordítanak a fogyatékos diákokra (ez számomra nagyon szimpatikus, egy közeli rokonunk sokat foglalkozik fogyatékos emberekkel és annak alapján, amit mesélt róluk az én szívemhez is közel állnak), így van külön lift is nekik - amikor ott voltam a nyílt lapon az egyik lány felhívta rá a figyelmemet, hogy igen van lift, csak el kell kérni a kulcsot, és mivel ő is érintett, sokszor használja. Pont mellettük egyébként egy gyengén látó lányt is észrevettem, ő is idejár, és elmondása szerint minden segítséget megkapott az itteniektől. De nem csak a hátrányos helyzetűekre gondolnak, hanem a kismamákra is, akiknek van külön baba-mama szoba (ami egyben egészségügyi szoba is), két pelenkázóval és ággyal; és ugye egyedülálló lehetőség a vitorlás hajó vizsga, amit nagyon szeretnék!!!!

Sokszor gondoltam már arra: „bárcsak 48 órából állna egy nap!" - feltételezve, hogy így mindenre jutna időm. Sokszor gondoltam arra is, hogy bennem van a hiba, én nem tudom jól beosztani, aztán szembe kerültem a jól ismert érzéssel: egész nap loholok, mégsem érhetem magam utol soha. Ekkor elgondolkoztam azon, vajon a világban keressem a probléma okát, amely megállíthatatlan teljesítményre és elvárásokra számít? 

Összeállítottam az idei, illetve a jövő év menetrendjét, alább lehet látni a legfontosabb időpontokat, ami mindenkire vonatkozik, aki jövőre (vagy akár februártól, mert jelentkezett keresztféléves képzésre) felsőoktatási intézményben szeretné megkezdeni tanulmányait...
 

FELVÉTELI MENETREND 2010/2011

Tegnap már nem volt energiám folytatni a rangsorelemzést, de büszkén tértem nyugóvóra: úgy érzem sikerült megértenem a rangsor összeállításának módszerét. Most is azt kell hangsúlyoznom, amit a tegnapi bejegyzésemben: a rangsorok tényezői erősen befolyásoltak a hallgatói és oktatói tudományos tevékenység mutatóival, azaz összességében az elméleti szempontoknak nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint a gyakorlati megfontolásoknak. 

Miről mesél az idei felsőoktatási rangsor? A benne található, különböző rangsorok szerint melyik intézmény, melyik szaka mit tud felmutatni? Hogyan kell értékelnünk egy-egy szak, egy-egy intézmény helyét a rangsorokban? Ezekre a kérdésekre keresem a választ, igyekszem kibogozni a megfejhetőt...