Mi leszek, ha nagy leszek?

Mint azt az előző bejegyzésben írtam: szakonként eltérőek az álláspontok és elképzelések a külföldi munkáról. Alább a különböző területeken tanulók véleményeibe-tapasztalataiba, és a szakok külföldi munkavállalással kapcsolatos tendenciába nyerhettek betekintést. 

Svédország bűvkörében engem is elkezdett foglalkoztatni a kérdés: mi lenne, ha a jövőben külföldön dolgoznék? Nyomozásom során aztán kiderült, szakmánként és szakonként eltérőek az álláspontok a külföldi munkavállalást tekintve, sőt az is, hogy nemcsak mi megyünk, hanem egyre többen vannak azok is, akik hozzánk jönnek egy versenyképes diploma reményében.

Napok óta azon gondolkozom, amikről a felsőoktatási reform kapcsán beszélnek mindenféle műsorokban... Jelesül az egésznek a hátteréről, arról, hogy miért éri meg éveken keresztül tanulni, és nem elmenni szakmát választani és dolgozni. 

Hazatértem! Amikor átjöttünk a Lánchídon, és csak néztem a lemenő napsugarakat, hirtelen úgy visszavágytam a balatoni partra, hogy magam is meglepődtem a reakciómon, tekintve, hogy az utolsó napokban egyre többet gondoltam nyugodt kis szobácskám idilljére. Nyár volt, meleg volt, munka volt és izzadás meg talponállás... mégis! Jó volt érezni, hogy mennyi mindenhez van erőm.

Most nem lesz időm annyifra hosszú bejegyzésre (az előzőre is úgy volt csak, hogy egy hét után kaptam fél nap szabadnapot!!!), de ami a lényeg, hogy a Balaton tényleg csodás, és mindennap úszom is benne (ez a nap csúcspontja :DDD), és itt vagyok és csinálom ezerrel a melót!

Most éppen a Tisza mellől írok, ugyanis mint írtam, rokoni látogatás okán itt töltjük a hétvégét, ami egybe volt kötve egy keresztelővel. Utóbbi kifejezetten tetszett, voltam már keresztelőn, de most először olyanon, ahol csak egy gyermeket kereszteltek meg egyszerre, így aztán jutott idő arra, hogy a szertartás a maga teljességében megmutatkozzon.

Ahogy terveztem, elkezdtem munkák után nézni, ami persze nem a legkönnyebb feladat így július végén, de én hiszek benne, hogy nem is lehetetlen. Úgy kezdtem bele, hogy végig gondoltam a lehetőségeimet, a „kompetenciáimat", hogy ezzel a divatos szóval éljek, azaz mérlegeltem.

Ezt a posztot most azért is írom meg, hogy figyelmeztessen arra, hogy el kell kezdenem munkát keresni, és lehetőleg olyat, ami a leendő szakmámban ad majd tapasztalatot! Természetesen az első számú helyszín Balaton lesz (egyébként pont a napokban derült ki, hogy annak idején Anyum is dolgozott egy nyarat, mint pincérnő!!! a Balatonnál), és, ha nem jön össze, csak akkor kezdek másfelé nézelődni!!!

Sikerült elhatározásra jutnom és kitalálnom, hogy most még engedélyezek magamnak két hét nyaralást (úgyis minden hír szerint jön a kánikula!), aztán usgyi, irány a nyári munka szerzés öröme, amit lehet, hogy egy picit későn kezdek el, de annál nagyobb lesz a lelkesedésem, ezt megígérhetem!!!