Ez jutott az eszembe tegnap, miközben az ágyban gondolkodtam nyitott szemmel azon, hogy akkor mégis: milyen szakra-szakokra adjam be a jelentkezésemet? Az éjjel melegébe burkolózva megengedtem magamnak, hogy jól elengedjem a fantáziámat, és felvonultassak bármilyen képet magam előtt: kezdődött a régen oly szeretett képpel, hogy önkéntesként magasztosulok fel valamilyen afrikai államban, aztán jött a haditudósító mítosza, aki arab területeken szolgálja a köz érdekeit, majd színházi porondon véltem magam látni, mint primadonna... és akkor egyszercsak beugrott a diplomata státusz, keményre vasalt kis kosztümben elegáns mozdulatokkal magyaráztam egy állófogadáson, ahol láthatólag én voltam a házigazda (talán, mint nagykövet?). A sok képtelen álomkép után utóbbi a realitás határát súrolta elmémben, ráadásul eddig még nem látott képként tűnt fel a diplomataság esélye, ami most, hogy gondolkodom a nemzetközi tanulmányok szakon (csak még azt kell kitalálni, hogyan szerzek a felvételihez elég pontot!) nem is tetszik oly lehetetlen kihívásnak (bár felteszem a kérdést, mennyi nőből lesz diplomata?).
DE, MIT IS CSINÁLNAK A DIPLOMATÁK?
A diplomácia francia eredetű szó, tömören összefoglalva külügyi szolgálatot, azaz az államok közötti politikai ügyek intézését jelenti, így magába foglalja mindennek speciális szabályait és módszereit, valamint intézményeit és az ehhez kapcsolódó személyeket. A diplomata maga pedig külügyi szolgálatot teljesítő különleges jogállású tisztviselő, politikus, aki valamely állam külföldi képviseletének vezetésével megbízott, vagy abban dolgozó személy. Egy diplomatától elvárják, hogy legyen tárgyalási készsége és ügyessége, emellett jó, ha körültekintő, és szorult belé némi ravaszság és furfang, egy jó diplomata rendelkezik amolyan „sima modorral", azaz képes alkalmazkodni a helyzet adta elvárásokhoz és képes felülemelkedni adott szituáción, úgy, hogy minden körülmények között megtartsa hivatása szabályait (így például a nagykövet nem sértődik meg, csak, ha erre a küldő ország kormányától parancsot kap :-D).
„Ha egy diplomata azt mondja: talán, az azt jelenti, igen.
Ha egy diplomata azt mondja: igen, az azt jelenti, talán.
Ha egy diplomata azt mondja: nem, akkor nem is diplomata."
Néhány évtizeddel ezelőttig a diplomaták, kiváltképp a konzulok (vagyis nagykövetek) legfőbb feladata a háborút követő béketárgyalás megszervezése, illetve a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok előkészítése volt, emellett információt gyűjtöttek a fogadó országról, ők szolgáltatták a hivatalos tájékoztatást a saját országukról az állami vezetők részére, de az országok közötti kulturális, tudományos együttműködés alakításában is fontos szerepet játszottak. Ma is léteznek ezek a tevékenységi körök, ám mára sokkal nagyobb mértékben vesznek részt maguk az érintettek (így például a gazdasági szervezetek vezetői átvették a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok irányítását), míg a diplomaták ma inkább a külföldön élő magyarok ügyes-bajos dolgaival foglalkoznak: közigazgatási feladatokat lát el. Az államfők és kormányfők közvetlenül keresik fel egymást, ilyen esetekben a külszolgálatot teljesítő diplomaták feladata a programok, rendezvények megszervezése, a látogatások előkészítése és a folyamat technikai lebonyolítása.
A diplomaták legfontosabb feladata jelenleg a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok védelmének biztosítása. Támogatást nyújtanak az alábbi esetekben:- akadályoztatás esetén segítenek hozzátartozók értesítésében, tájékoztatást adnak baleset vagy más rendkívüli esemény (születés, házasságkötés, haláleset) során a helyi eljárások szabályairól és a szükséges teendőkről;
- tanácsot adnak, milyen módon lehetséges a hazatéréshez szükséges pénzt átutalni, menetjegyet letétbe helyezni, szükség esetén ennek érdekében felveszik a kapcsolatot a hozzátartozókkal;
- tanácsot adnak, hol és hogyan lehet helyi ügyvédet, közjegyzőt, tolmácsot vagy orvost találni;
- kapcsolatot tartanak a külföldön letartóztatott magyar állampolgárokkal, a helyi jogszabályokkal összhangban segítséget nyújtanak a hozzátartozóknak címzett üzenetek, értesítések továbbításához;
- intézkedést tesznek elveszett és bejelentett magyar úti okmányok pótlása érdekében.
Hogyan képzik és választják ki őket?
Általános nézet, hogy a diplomataság belterjes szakma, ami apáról fiúra öröklődik, de legalábbis az kell hozzá, hogy kiváló kapcsolataid legyenek a külügyben. Tény, nagyobb számban lépnek a pályára azok, akiknek már rokonai is a nemzetközi kapcsolatok területén dolgoztak, így gyerekkoruk egy részét külföldön töltötték.
Mégis, ne adjuk fel a reményt, ha a fentiek egyikével sem rendelkezünk, bízzunk benne, hogy a pálya nyitott valamennyi megfelelő készségekkel és tudással rendelkező jelölt számára (hiszen a vérfrissítés mindig kell még egy ilyen belterjes szakmában is :-D). Ádám mesélte, hogy az egyik legjobb idősebb barátja éveken keresztül küzdött azért, hogy a külügyminisztériumban diplomata legyen, ezért például egy év alatt letett két nyelvvizsgát, plusz megszerezte a jogosítványt, miközben elvégezte a nemzetközi kapcsolatok szakot, és ott annyira tepert, hogy gyakornoki státusza után felvették állásba. Ő mondta, ha diplomata akarsz lennei, az idegen nyelvek magas szintű ismerete elengedhetetlen feltétel, de a protokoll alkalmazása is olyan készség, amit nehéz tanulni, ha az illetőben nincs hajlam erre a sítlusra - magyarán: erőltetéssel nem lehet elsajátítani, kell, hogy a véredben legyen az elegancia-tolerancia-szívélyesség.
„Nemzetközi kapcsolatok alapszak kell hozzá, ami néhány helyen a Jogi karon van, néhány helyen pedig vagy a Társadalomtudományi karon, vagy a Bölcsészkaron. A diplomatáknak szükségük van (nemzetközi) jogi ismeretekre, gazdasági ismeretekre, de tanulnak szociológiát, filozófiát, nyelveket (jogi és gazdasági szaknyelvet), történelmet, protokollt és még sok mást. Jó, ha tudod, hogy a diplomata szakma, kapcsolatok nélkül megközelíthetetlen. Viszont ha bekerülsz, akkor sok utazás, hosszú külföldi tartózkodás (de vannak olyan diplomaták is akik a Külügynél vannak, vagy nemzetközi cégeknél) és rengeteg formális rendezvény vár."
Szót kell ejteni az érme másik oldaláról is, azaz arról, hogy bizony negatív jelzőkkel is bőségesen illetik a diplomatákat.
„A kulcsszó: elit. Aki egyszer bekerül/beleszületik, magasról tesz rá, mi történik "odalent", még ha elméletileg esetleg a tömeg/a választók/a szavazói érdekeit kell is képviselnie. A többségrol szerintem elmondható, hogy fontoskodó bürökrata, semmi több."
„Egy meghatározás szerint egy diplomata mindig az aktuális kormányt képviseli. S fontos azt tudatosítani, hogy a külpolitikus a döntéshozó, ő a "politikus", a diplomata pedig végrehajtó és előkészítő szerepet tölt be a nagy játékban."
„Én speciel négy évet éltem hazánk egyik nagykövetségén, s a kovetkezo megallapitasokra jutottam a magyar diplomatákkal a kapcsolatban (ezt a részt muszáj volt cenzúrázom!):
- igen sokat iszik
- se magyarul, se bármilyen idegen nyelven nem beszél rendesen
- a vécén olvassa a "szigorúan titkos" minősitésű, piros vonallal keresztbe áthúzott dokumentumokat, ott felejti oket, így az összes vendégük elolvashatja őket
- szivből gyűlöli a többi magyar diplomatát
- díszvacsorákon idonkent bofog, es ugy tesz, mintha nem o lett volna
- buta es muveletlen
- zsiros a haja, ritkan mosakszik, de draga ferfiparfumot hasznal, amikor nem felejti el
„Mielott nekiallsz irni, dontsd el, hogy MELYIK diplomaciai nyelvvel akarsz foglalkozni. Azt a nyelvezetet, amelybol azt a szoszedetet idezted, kizarolag hivatalos, szigoruan megkotott formaju dokumentumokban hasznaljak, tul sok emberi nincs benne. Az a nyelvezet, amit a kulonbozo orszagok diplomatai hasznalnak egymas kozott, mar erdekesebb, bar a gyakorlatban nem tobb a leegyszerusitett konyhaangolnal, raadasul szoban, s nem a nyilvanossag elott hasznaljak, tehat ha nem szerelsz fel poloskakat a kovetsegekre, nincs eselyed azt kutatni. A harmadikfajta diplomatanyelv a hivatalos jelentesek nyelve, amelyeket a diplomatak egymasnak es feletteseiknek irnak (ld. az elvtarsno teadelutanja), ez igen vicces burokrata-nyelv."
„Ismerettség kell hozzá (legyél jóban bankelnökökkel, magas rangú rendőrkapitányokkal), külföldön is tudják ki vagy, jótékonykodj, legyen vagyonod. Kell még nagy baráti kör, szülői háttér, politikai barátok, kapcsolatok. Na, ha ezek vannak akkor nem árt pl. egy jogász diploma, de elmegy a nemzetközi tanulmányok oklevél is - bár az annyira nem ok. Ha ez mind megvan, és van már kb. 10 év munkatapasztalatod, és nagyon benyaltál egy erős politikai pártnak (amelyik hatalom van éppen), na, akkor lehetsz diplomata. A külügyminisztérium hirdeti meg ezeket a poziciókat a honlapján, és elvileg bárki nyerhet, aki feltételeket teljesíti:
de mindig haverok nyernek (további előny: külügyminisztériumban pár évtized munkatapasztalat ügyintézőként, majd esetleg osztály, főosztályvezetőként és két idegen nyelv teljekörú ismerete elég.)
A diplomáciai karrierre készülők felkészítése egyetemek és főiskolák nemzetközi kapcsolatok szakjain kezdődik, ahol legtöbbször a felvételi követelmények között szerepel a közép- vagy akár felsőfokú nyelvvizsga. Azonban a szakirányú végzettség megszerzése nem feltétele a diplomata-ügyintézői státusz elnyerésének, de az tény, hogy a felsőoktatási intézményekben oktatott tematikák tartalmazzák a diplomatáknak elvben szükséges ismereteket, így a nemzetközi tárgyalástechnikát és pénzügyi-gazdasági ismereteket, az Unióval kapcsolatos ismereteket, az etikett és a protokoll szabályait. Jó eséllyel pályázhatnak külszolgálati beosztások betöltésére azok is, akik külföldi tanintézetben folytatták tanulmányaikat (így például a Genfi Diplomáciai Egyetemen), illetve nemzetközi közalapítványoknál, továbbá ENSZ-missziókban vagy hivatásos katonaként teljesített külszolgálat során szereztek munkatapasztalatot.
„Az "EU" sok embert elkábít, azt hiszik, egyenlő a pénzcsörgéssel és az azonnali diplomáciai munkakörrel. A másik a sokak által hibásnak tartott bolognai rendszer, és mondhatom, tényleg nem a legelőnyösebb. A korábbi 4 éves főiskolai képzést lecsökkentették 3-ra, ami elég nagy kapkodást idézett elő. Hogy mit tudsz kezdeni a diplomáddal? Mivel ez a szak ún. "diplomataképzés", ha lehet így nevezni, meg is van adva a válasz. Kapcsolatokkal. Természetesen, minden területen így van ez manapság, de mivel ez kimondottan erről szól, ezért itt lehet a leginkább ezzel érvényesülni. Bazi nagy a verseny, mert most mindenki EU-zik, ebben akar tevékenykedni, ezért szerintem érdemes diploma után valamilyen posztgraduális képzést választani, hogy a területen belül miben akarsz/tudsz jobban elmélyedni. A mesterképzéshez már két felsőfokú kell, szerintem a nyelvvizsgaközpontok korrektségén múlik, hogy időben kapod-e meg a diplomádat :D"
Minden országra jellemző, hogy gyakorlatot biztosítanak a diplomata jelöltnek. Angliában a „tutorok” 1-2 személyt választanak ki jelöltnek (fontos, hogy nem csak a rokonok-barátok köréből választanak jelölteket, de tény, hogy a legjobb diplomatajelölt a diplomata gyereke, aki kint élt már külföldön sokat, és folyamatában látta, mi hogyan történik), akiből diplomatát lehet faragni. Őket egy szokásos délutáni ismerkedés keretében vendéglátó helységbe viszik enni, hogy megnézzék, tudja-e, milyen italt kell milyen ételhez választani, melyik evőeszközt használja, és azt jól használja-e; figyelik a hallgatókat, hogy tanulmányaik, modoruk, viselkedésük alapján ki felel meg, majd a Foreign Office költségére elegáns helyen vendégül látják ebédre vagy vacsorára, ahol az asztal melletti modorukat, pohár, szalvéta, evőeszköz használatukat is tesztelik.
Zsigmond (magyar királyként uralkodott 1387—1437), a diplomata uralkodó
Zsigmondot mint a Luxemburg-család tagját, német királlyá is megválasztották. Ezután főleg az európai ügyek kötötték le.
Ekkor a katolikus egyház élén három, egymással vetélkedő pápa állt. Zsigmond a helyzet rendezésére zsinatot akart összehívni. Ezen az egyház főpapjai, püspökei és érsekei tanácskoztak volna, ami nem volt egyszerű. Európában dúlt a százéves háború az angolok és franciák között. A főpapok többnyire egyben hadvezérek is voltak, így esküdt ellenségeket kellett a tárgyalóasztalhoz ültetni. Az, hogy 1414- ben mégis összeült Konstanzban a zsinat, a magyar uralkodó nagyszerű diplomáciájának érdeme volt. Zsigmond megnyerő modorú, hét nyelven beszélő király volt. Sikereiben része lehetett annak is, hogy szép férfiként tartották számon.
Magyarországon a Külügyminisztérium biztosít lehetőséget a magyar állampolgárságú, büntetlen előéletű, felsőoktatási intézménnyel hallgatói jogviszonyban álló, nappali tagozatos hallgatóknak a szakmai gyakorlatramelynek időtartama 4-12 hét (ha valakit bővebben érdekel ITT OLVASHAT A SZAKMAI GYAKORLAT feltételeiről). A Külügyminisztérium állományában aztán akkor lehet határozatlan időre szóló köztisztviselői kinevezést elnyerni, ha a mindenkori munkaerő-szükséglet alapján a Külügyminisztérium kezdeményezi a felvételt. Ebben az esetben, azt veszik ténylegesen fel, akik két éven belül sikeres felvételi vizsgát tettek, megfeleltek az egészségügyi alkalmassági vizsgálatokon, továbbá nemzetbiztonsági ellenőrzésükhöz hozzájárultak és velük, illetve házastársukkal szemben kockázat nem merült fel. Ezt követően a Külügyminisztériumban végigjárják a külügyekért felelős osztályokat, majd célirányos látogatások (már tudják, hogy hová lesznek helyezve) során találkoznak többek között a felsőbb szervek vezetőivel, így a miniszterekkel, a Magyar Nemzeti Bank, az MTA, a Jogászok szövetségének elnökével.
A kihelyezés előtt a külügyminiszter jegyzéket küld a fogadó ország illetékes szerveinek arról, hogy kiket szándékozik a különböző diplomáciai beosztásokba küldeni. Amennyiben a fogadó ország illetékesei elfogadják a jelöltet, erről hivatalos úton visszaigazolást küldenek a kihelyezést kezdeményező szervezetnek. A diplomatajelölt ezt követően eleget tesz azoknak a formaságoknak, amelyeket röviden protokollismereteknek nevezhetünk. Ezek országonként eltérőek. Nagyon fontos, hogy a jelöltek ismerjék a fogadó ország kulturális sajátosságait, és mindvégig a tudatában legyenek, hogy minden cselekedetükkel, hivatalos és magánjellegű megnyilatkozásaikkal egyaránt Magyarországot minősítik. A külszolgálati beosztások átadása-átvétele, valamint a diplomáciai testület új tagjainak bemutatkozása a nagykövetségen, konzulátuson, kereskedelmi kirendeltségen, katonai képviseleten meghatározott protokoll szerint történik, a diplomatarangsor merev, hierarchikus szabályainak megfelelően.
Itt kell szót ejteni a protokollkísérésről, ami külön szakma. Oktatásuk a külügyminisztériumban folyik, míg feladatuk a külföldieket fogadása és kísérése (ennek is megvannak a pontos szabályai, mibe öltözzön fel, hol-melyik oldalon menjen). Szokatlan, váratlan helyzetekre is felkészültnek kell lennie: ha a külföldi sportolni akar, megszervezi neki a lehetőséget, de ha színházba vágyik, akkor beszerzi a színházjegyeket, akár az utolsó pillanatban - kapcsolatai segítségével.
