Óriás tumultus volt a Sportarénában, olyannyira, hogy amikor szombaton megérkeztem, hogy belevessem magam az idei kínálatba, a kedves hostess lányok már nem tudtak térképpel szolgálni, ugyanis elkapkodták az összeset. Úgy tűnik, évről-évre többen kíváncsiak a felsőoktatási intézmények versengésére, és persze az sem mellékes, hogy a különböző standokon mindenféle hasznos és kevésbé hasznos, ám annál inkább értékes csecsebecséket lehet begyűjteni. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Ádámmal mentünk, a múlt hétvége után legalább volt indok a találkozásra...)
A kiállítás elrendezését a három kategóriára és a nagyszínpadra osztottság jellemezte, a terület egyik részén a főiskolák, a másik részén az egyetemek, a harmadik részén pedig a külföldi iskolák sorakoztk fel. A haladás nem volt egyszerű, szinte hömpölygött tömeg, akkor jártál jól, ha szép lassan betagozódtál közéjük, és nem akartál feltétlen előbbre jutni.
Elhatározásomhoz hűen az idei kérdésem minden standnál az volt, hogy létezik-e olyan kiadványuk amelyben a különböző szakok és a munkaerőpiac kapcsolatát vizsgálják, azaz, amiből megtudhatom mégis hol vesznek majd fel szívesen adott szak diplomájával, és mire helyezzem a hangsúlyt a felsőoktatásban eltöltött éveim alatt?
Az első tömegesen ellepett stand a BKF-é volt, tobzódtak egymás-hegyén hátán az emberek, miközben a felkent informátorok (tudni kell, hogy az Education minden standnál adott iskola diákjai adnak információkat, amelyeknek néha bizony hagynak kétséget maguk után, de, ha az érdeklődő okosan teszi fel az iskola valódi életére vonatkozó kérdéseket rendkívül hasznos infókhoz juthat) igyekeztek tájékoztatni. Kíváncsiságból én is beverekedtem magam a kérdezők táborába, és egy kedves, bár kissé bárgyú pillantású lányzót kérdezgettem. Sajnos a szakokat rendszerező kiadványon kívül mással nem szolgálhatott, azt viszont lelkesen elmagyarázta, hogy miért nőtt kétszeresésre a terjedelme: a BKF ugyanis magába szippantotta a Heller Farkas Főiskolát, amely turizmus és vendéglátás területén jeleskedett, emellett a Művészeti Tanszéke is megnövelte a náluk elérhető szakok számát. Interjúalanyom egyébként a közkedvelt kommunikáció szakon nyomult, mint harmadéves és az online médiában kíván elhelyezkedni, állítása szerint temérdek írásgyakorlatban volt része a főiskolán, mi pozitív, hiszen manapság ennek pont az ellenkezőjét hallani arról, hogyan készítik fel a leendő újságírókat a szakmára. A kiadványt lapozgatva azért szemet szúrt egy poénos mondat: „Előbb a rádióban kezdtem, de ehhez kellett a tanulásban rejlő háttér, és ezt maradéktalanul meg is kaptam. Igaz megszámlálhatatlan, hogy hányszor akartam darabokra tépni Buda Béla könyvét, de talán egyszer vele is készíthetek interjút...és tudni fogom, mit kérdezzek Tőle."
Mint már írtam minden stand igyekszik valamivel magához csalogatni az érdeklődőket, nagy sláger a cukorka (degeszre tömtem a zsebeimet) és a toll, jobb helyeken vászontáskákkal jutalmaznak, kevésbé jobbakon csak papírzacskó jut az érdeklődőknek. A BKF-nél idén úgy lehetett nyereményhez jutni, ha a felső szinten csokikat osztogatóktól olyan csokit sikerült begyűjteni, amin az „ön nyert" felirat díszelgett, hogy aztán a nyertes papír jogán regisztrálhass a nyereményjátékra.
Ennél ötletesebb játékkal rukkolt elő idén a Kodolányi, ahol egy furcsa szemre illeszthető készülékkel kellett a focilabdát a kapuba gurítani - akinek pedig sikerült egy perc alatt ötször betalálni egy pen drive-ot kapott ajándékba. A történet közel sem volt egyszerű, viszont roppant szórakoztatóra sikerült, ez a szemüveg ugyanis szinte teljesen elvette az ember látását, és mindenhol láttad a labdát csak éppen ott nem, ahol az valójában elhelyezkedett. A legjobban azok szerepeltek, akik csapatmunkában gondolkodtak, azaz irányították éppen próbálkozó társukat, hogy hol a labda, és milyen irányban kell lépni ahhoz, hogy jóle ltaláld és a kapuba érjen. Akinek mlg így sem jött össze az öt találat, vigaszídjként vászontáskát vagy bögrét vihetett haza. Ugyanitt Malév repülőjeggyel is hergelték a látogatókat, ehhez elég volt két kérdésre válaszolni, és máris bekerültél a sorsolásba. Megjegyzem utóbbi ötletnek igen nagy sikere volt, ki ne akarná próbára tenni a szerencséjét?
A legötletesebb stand díjat én mégis a Kecskeméti Főiskolának osztottam volna ki, ahol élő állattal kampányoltak, úgy néztem menyét féle lehetett a jószág, aki a lehető legnyugodtabb állapotban feküdt az információkat osztogató lány karján, aki akart, sorba állhatott egy kis simogatásért (és jelzem, sokan akartak, még azok is, akiket egyáltalán nem érdekeltek a főiskola szakjai, egyet azonban sikeresen elért az intézmény: sokak emlékezetében nyomot hagyott). Szerettem még az építészeti kart, ahol „a mi otthonunk" újságot nyomtak a kezembe, és rögtön kettőt a tavalyi számokból - azóta is jószívvel gondolok rájuk, és Anyukámat is sikerült velük megörvendeztetnem, főleg, hogy lakás horoszkópot is rejtett a tartalma :)
A legtöbb suli standjánál az általános tájékoztató kiadványokon kívül adott intézmény lapját is a kezedbe nyomták, így jutottam hozzá például a frappáns nevet viselő „Zuggazdászhoz", amely a BGF iskolai orgánuma. Gyorsan kiderült belőle, hogy az iskolának két konditerme is van (de mint írják, arra ne számítsunk, hogy az amerikai filmekben látott rózsaszín sportélet és pompom lányok garmadája vár), és, hogy a gólyatáborokban kizárt, hogy szívassák a gólyákat, mert náluk semmi sem kötelező, csak erősen ajánlott. Ebben az újságban a mindenhol feltett kérdésemre is adtak részleges választ, az elsős Kiss Petrával készült interjúban, ahol arról faggaták az újdonsült főiskolást, hogy mire megy majd a gazdálkodás-menedzsment szakjával. „Részt vehetek vállalati döntéshozatalok előkészítésében, üzleti tervek megírásában, dolgozhatok kontrolling osztályon, s a szervezet általános gazdálkodáshoz és szervezéshez kapcsolódó vezetői feladatokat is elláthatok. A statikus elemzőket tárt karokkal várják a cégek, mivel ez a képzés a piacon egyedülállóan friss" - nyilatkozta és hozzátette, hogy sokan már a szakmai gyakorlat ideje alatt állásajánlatot kapnak.
A KRF kisokosa dícséretet érdemel, minden benne van, amit a hallgatói életről tudni kell, így például az autóbusz és vonat menetrendek, a szálláslehetőségek, de a szórakozóhelyeket sem felejtették ki. Hasznos kiadvány, érdemes lenne a többi iskolának is átvenni a jó példát, sőt, ha javasolhatok: én még egy határidő naplóval is kiegészíteném, úgy aztán lenne népszerűsége.
Amiben csalódtam, az a Felvi standja volt, unott fejű emberek néztek unottan, és az egyetlen kiadványuk egy 2 mm vastag felvételi kisokos volt. Ennél azért többet vártam a leglátogatottabb felvételis honlaptól, nem beszélve arról, hogy már fél négykor bezárták a könyves részlegüket, így hiába is akartam, nem tudtam hozzájutni a Népszabadság TOP Felsőoktatásához, amit régóta hiába keresek az újságosoknál.
Amit viszont nagyon lelkesítő volt, azok a külföldi iskolák és ösztöndíjlehetőségek, egyre jobban érzem, hogy fősikolás éveim alatt mindenképpen külhonban töltök egy hosszabb időszakot. Vicces volt, mert a Kodolányi standjánál (miközben Ádámmal és egy oda járó hallgatóval kábé egy órán keresztül a jazz tanszékről beszélgetettünk) szóba került a külföld is, és mondta egy ott végzett srác, hogy mennyira bánja, hogy annak idején nem használta ki az Erasmus adta lehetőségeket. Megsúgta, hogy ő bizony félt nekivágni az ismeretlennek, de azt is megtudtuk, hogy a Kodón minden esélyünk megvan a kijutásra, olyannyira, hogy más sulikkal ellentétben az is lehetséges, hogy mi válasszzuk ki, hová és milyen suliba karunk menni, majd a főiskola felveszi velük a kapcsolatot, és jó eséllyel az általunk ajánlott hely is felkerül a választható helyek listájába.
