Svédország bűvkörében engem is elkezdett foglalkoztatni a kérdés: mi lenne, ha a jövőben külföldön dolgoznék? Nyomozásom során aztán kiderült, szakmánként és szakonként eltérőek az álláspontok a külföldi munkavállalást tekintve, sőt az is, hogy nemcsak mi megyünk, hanem egyre többen vannak azok is, akik hozzánk jönnek egy versenyképes diploma reményében.
Az uniós elképzelések úgy szóltak, hogy a bolognai folyamat (bővebben rákattintva olvashatsz róla) eredményeként 2010-re létrejön az európai felsőoktatási térség: ami nemcsak arra ad lehetőséget, hogy az unió polgárai bármely országban érvényesüljenek diplomájukkal, hanem arra is, hogy Európa előkelő helyet foglaljon el az egyetemi hallgatókért folytatott világpiaci versenyben.
Azzal kapcsolatban, hogy a magyar diplomások mennyire számolnak a külföldi munka lehetőségével nagyon sok felmérés született az elmúlt években, az egyik legfrissebb szerint (amelyről a kivonat itt olvasható, de ez a kutatás nemcsak a diplomások körében, hanem úgy általában nézi a külföldön dolgozni akarók magyarok számát) 51 ezer magyar fiatal közül 11,5 százalék jelölte meg önéletrajzában, hogy külföldön is hajlandó dolgozni. A legtöbben adminisztratív területen, vendéglátásban és informatikai pályán készülnek munkát vállalni, míg a vizsgált önéletrajzok azt mutatják, hogy a külföld felé kacsingató álláskeresők 52,3 százaléka diplomás. Itt egyébként az is kiderült, hogy két nagy csoport különböztethető meg: az egyikbe a magasan képzett, diplomás szakemberek tartoznak, a másikba pedig a legfeljebb középiskolai végzettséggel rendelkezők. Míg utóbbiak leginkább a vendéglátóiparban helyezkednének el, addig előbbieknél az informatika és szoftverfejlesztés, valamint a logisztika és az értékesítés-kiskereskedelem vonzó munkaterület.
A négyévente készülő Ifjúság Gyorsjelentés 2008-as adatai szerint a fiatalok közel felének legégetőbb problémáját a munkanélküliség okozza, ezt követi a pénztelenség, lakáshiány és a létbizonytalanság. Eszerint a 18-25 évesek 67 százaléka tartotta elképzelhetőnek, hogy egy ideig külföldön vállaljon munkát, 87 százalékuk pedig egyenesen úgy gondolta: egyre kilátástalanabb manapság a fiatalok helyzete.
Egy szintén 2008-as, a Kelly Services által készített nemzetközi felmérés szerint (melyben 33 ország 115 ezer munkavállalóját - köztük 4400 magyart - kérdeztek meg) a magyar munkavállalók 68 százalékát a családi tényezők akadályozzák a külföldi álláskeresésben. Így bár a magyarok fele fontolgatja a külföldi munkavállalást, valóban mobilnak a 34 év alattiak és legfőképpen a friss diplomások tekinthetők.
Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) 2010-es adatai szerint az elmúlt egy évben 4,4 százalékkal nőtt a diplomás álláskeresők száma az országban, de a statisztikák még mindig nem rosszak: a friss diplomások az egyetem vagy főiskola után átlagosan 3,6 hónap alatt helyezkednek el.
A külföld vonzereje ugyanakkor szinte minden felsőokatásban tanulóra hat: a nyelvtudás, az ösztöndíjak és a különféle kutatási programok tálcán kínálják a lehetőségeket. Ennek köszönhetően mára egy külön csoportot is megkülönböztethetünk, az ún. projektvándormadarakat, akik ösztöndíjról-ösztöndíjra, kutatásról-kutatásra szállnak. Annak ellenére egyébként, hogy sokan tervezik a külföldi munkavállalást, a legtöbben mégis Magyarországon kezdenek karrierépítésbe, és csak akkor indulnak külföldre, ha több éven keresztül nem hoztak sikert próbálkozásaik (nem mellesleg van olyan vélekedés is, miszerint kint is inkább a tapasztalattal rendelkezőket keresik, azaz azokat, akik már fel tudnak mutatni eredményeket a betöltésre váró állással kapcsolatban).
Nemcsak mi megyünk, vannak, akik jönnek
A magyar egyetemek is évről évre egyre nagyobb számban hívják és várják a külföldieket (de még mindig inkább a magyarok mennek külföldre tanulni) , és azt is érdemes számításba venni, hogy egy ország megítélésében fontos szerepet játszik, mennyire vonzó a külföldiek számára a felsőoktatás. Az Oktatási Minisztérium 2009-es adatai szerint százhúsz országból évente mintegy tizenötezer hallgató jelentkezik elsősorban magyar egyetemekre, kisebb arányban főiskolára.
A más országban tanulni szándékozó diákok a diploma értéke, a képzés minősége és a tandíj mértéke alapján választják ki a célintézményt (nem véletlen, hogy a legtöbben az USA, Nagy-Britannia, Németország és Franciaország felsőoktatási intézményei közül válogatnak). A magyar intézményeknek persze nehéz felvenniük a versenyt, ám mióta elérhetőek az angol nyelvű képzések is, határozottan nőtt a népszerűségünk ---- és nem csak Európában, de Ázsiában és Afrikában is (bővebben még itt lehet erről a témáról olvasni).
A hozzánk érkezők háromnegyede európai, és míg a határon túli magyarok (nekik egyébként a kedvezménytörvény évente meghatározott számban államilag finanszírozott képzést biztosít) tanítói és gazdasági diplomáért jönnek, addig az arabok a műszaki területek iránt érdeklődnek, a többi náció pedig orvos, fogorvos vagy állatorvos szeretne lenni. Az orvosi karok olyannyira népszerűek, hogy például a Szent István Egyetem Állatorvosi Karán a külföldi hallgatók aránya meghaladja az ötven százalékot.
A felsőoktatási intézményekre jellemző, hogy külön tandjírendszert dolgoznak ki a külhoni hallgatók részére, de ezek még így sokszor sokkal vonzóbbak, mint a saját hazájukban elkért összegek (megjegyzendő, hogy ennek ellenére sokan szegényesnek találják az ösztöndíj lehetőségeket).
