Mi leszek, ha nagy leszek?

Az új oktatási törvény az eredeti tervek szerint már a 2011/2012-es tanévre hatással lesz, ám a jelenlegi helyzet szerint csak az új felsőoktatási törvényt fogadják el, a közoktatási még várathat magára - a 2011 első félévének munkarendjéből ugyanis hiányzik ennek a jogszabály elfogadásának a kiírása. De vajon mi minden változik majd, ha az új felsőoktatási törvény elfogadásra kerül?

A felsőoktatási rangsoroknak hagyománya van. Immár 2000 óta minden évben, egyre több adatból összeálló, és egyre többféle rangsor lát napvilágot. Ami viszont nagy előnyük: folyamatosan arra inspriálják a felsőoktatási intézményeket, hogy évről-évre igyekezzenek a legjobb helyeken szerepelni. Első körben a történetét, majd a módszereit, és a rangsort illető véleményeket veszem szemügyre.

Napok óta azon gondolkozom, amikről a felsőoktatási reform kapcsán beszélnek mindenféle műsorokban... Jelesül az egésznek a hátteréről, arról, hogy miért éri meg éveken keresztül tanulni, és nem elmenni szakmát választani és dolgozni. 

Szinte mondhatom, hogy hivatalosan november közepétől indul a startpisztoly minden év felvételi időszakában, aminek legnyilvánvalóbb jele a HVG Diploma megjelenése. Ez amolyan bibliája lesz a felsőoktatásba vágyó diákoknak, ezt morzsolgatjuk-lapozgatjuk-jelölgetjük tele :-)

Ma éjfélkor lezárják az urnákat, aki bújt, aki nem: felvételi 2010 :-) Mi a csajokkal már pénteken túlestünk a szertartáson és egész pontosan este hétre értünk a nyugati postára, hogy feladjuk a jelentkezési lapokat, miután felragasztottuk rá a befizetett csekket. Előtte viszont még megváltottuk a világot és egymást - a közös töltögetés hevében változott és alakult ki a visszavonhatatlan jelentkezési sorrend.

Csodás napom volt (és még mindig tart!), szikrázó napsütés és dícséretek hegye, irodalomból mások okulására olvastak fel az esszémből, amit Vörösmarty Mihály látomásos jellegű verseiről írtunk, de ez csak hab a tortán, mert a lényeg, hogy már biztos, hogy a hétvégi vidéki kiruccanáson ott lesz a "nagy ő" is. Most itt ülök, és nem bírom abbahagyni a vigyorgást (az öcsém meg is jegyezte, feltűnően dinamikus vagyok ma), viszont valószínűleg ezért is, most van annyi lelkierőm, hogy belemélyedjek az anyagias kérdésekbe.

Kész szerencse, hogy nem merészkedtem sehová szombaton, másnap arra ébredtem, hogy bedurrantak a nyálkahártyáim, azóta napi egy csomag zsepit pusztítok el. Öröm az ürömben, hogy ma itthon maradtam (gyönyörűen süt a nap a szobámba, az illuzió majdnem tavaszi), így van időm beszámolni a Kodolányi nyílt napról, ami még szombaton volt. A közeljövőben még két terepszemlét tartok: szerdán az ELTE-re megyek, február 1-én pedig a BKF-re.

Bár lenne kedvem kimozdulni, most határoztam el, hogy lemondok róla, és barátok helyett az otthon melegében maradok (hideg van ám, és az orrom is rendetlenkedik), igazi gyümölcstea és az éppen készülő erdei gyümölcsös pite társaságában.

És akkor következzenek a magán-alapítványi intézmények, melyek annyiban alapvetően különböznek előzőektől, hogy fiatalos lendületükkel könnyebben felvették a ritmust a kor követelményeivel és tantervükben is a rugalmasságot, naprakészséget tartják szem előtt. Mindkettőben bőven tanítanak és végeztek a szakmában pörgő ismert és/vagy elismert személyiségek, és mindkettő nagy népszerűségnek örvend a felvételizők körében. Vonzerejük titkát az alábbiakban igyekszem megfejteni.

Itt az ideje, hogy feltérképezzem a kommunikáció és médiatudomány alapszak adta lehetőségeket és azt, hol-milyen előnyökkel számolhatok. Szerintem a szabad bölcsész mellett ez az a szakirány, ami amellett, hogy rengeteg lehetőséget és specializációt rejt, magában hordozza a nem megfoghatóság érzetét, azaz a kérdés: mire megyek egy ilyen diplomával?

Ma belevágtam a felvi felsőoktatási rangsorainak elemzésébe (a rangsorok állítólag komoly hatással vannak a jelentkezőkre, évről-évre egyre többen használják őket és több, mint 30 százalékuknak befolyásolja döntését), bár kissé szkeptikus vagyok, mivel eddigi tájékozódásom alapján már előre borítékolható,