Most éppen a Tisza mellől írok, ugyanis mint írtam, rokoni látogatás okán itt töltjük a hétvégét, ami egybe volt kötve egy keresztelővel. Utóbbi kifejezetten tetszett, voltam már keresztelőn, de most először olyanon, ahol csak egy gyermeket kereszteltek meg egyszerre, így aztán jutott idő arra, hogy a szertartás a maga teljességében megmutatkozzon.
A keresztszülőkre sokkal nagyobb feladat hárul, mint azt addig gondoltam, ők azok, akik a gyermeknek vállalják, hogy támogatják a keresztényi életre nevelését, és mint a pap is mondta, ez nem csak a szertartás utáni dínom-dánomról szól, sokkal inkább egyfajta beavatás, amit lehet áhítattal is megélni. Azt hiszem ez most picit sikerült ebben a falusi-kedves templomban, ahol kivételesen ott maradtunk a misén is utána, és különösen jó volt, hogy sokat énekeltek és a papnak is szép hangja volt, így elmondhatom, hogy egyáltalán nem volt unalmas!!!
Ami az álláskereső projektemet illeti, sikerről számolhatok be! Igaz ugyan, hogy ez csak egy hetes kis munka lesz, de biztos, hogy tanulni fogok belőle, és a másik jó abban, hogy ilyen rövid időre szól, hogy nem kell megijednem: ha nem tetszik, úgyis azzal biztatom majd magamat, hogy csak egy hétig tart....
Úgy sikerült szerezni, hogy a rokonaim itt elég jóban vannak a helyi csárdát üzemeltetőkkel és a keresztelő után ott volt kibérelve a vadászterem az egész családnak, és mindenki persze mindenféle hal különlegességet evett és evett és evett :)))) Ebéd közben már puhatolóztam, hogy szerintük, hogyan lehetne némi kis nyári munkához jutni és mondták, hogy megkérdezik...
Az üzletvezető meg aztán jött, rám nézett, jó alaposan végigmért és utána következett egy picit hosszabb beszélgetés, hogy a szezon, meg az a fránya július meg az árvíz (még mindig nem jár a komp például, mert annyi az uszadék a Tiszán!) és az egész nehéz magyar helyzet. Viszont az is kiderült, hogy két hete áll a bál, mert két-háromszorosára nőtt a forgalom, szóval megjelentek a Tiszán az emberek, így aztán ők is egyre nehezebben győzik a munkát. Mondta az üzletvezető, hogy már gondolt is rá, hogy alkalmaz még segéderőt a konyhába, meg úgy általában az étterembe, de úgy volt vele, hogy kellene is, meg nem is (szóval az anyagi megfontolások ugye), ezt a momentumot azonban, hogy bemutattak neki, úgy vette, mint a sors sugallatát (azt hiszem tényleg olyan embernek tűnt, aki hallgat a megérzéseire) - ezért aztán alkalmaz egy próbahétre!!!!
Amikor kimondta, majdnem leestem a székből, és csak nagy erőkkel mosolyogtam, mert valójában nem számítottam rá, hogy pozitív lesz a válasz, és na persze, hogy meg is ijedtem, az egésztől...
Hétfői kezdés, izzadás a konyhában, takarítás, szóval kemény meló és én olyasmi mindenes kisegítő leszek, akit - mint mondta - mindenki szólongathat majd, ha elkél a segítség. Ami ennek ellenére megnyugtat, hogy ő, aki tulajdonképpen a patrónusom minden nap ott lesz és biztosított, hogy figyelni fog az arányokra: sem túl keveset sem túl sokat nem fogok dolgozni, azért a napi négyezer forintért, amit itt majd keresek! (Fizetés a hét végén vasárnap már várható!!! Erre fogok gondolni, miközben a padlót súrolom!!!)
