Mi leszek, ha nagy leszek?

Ott hagytam abba a történetet, hogy a székesfehérvári Kodolányi nyílt napon elváltunk a folyosón, hogy ki-ki meghallgassa az őt érdeklő szak előadását, utána viszont nekivágtunk, hogy hármasban felfedezzük a várost. Az egész Ádám ötlete volt, ő ugyanis egyre jobban gondolkozik azon, hogy, ha felveszik leköltözik és nem fog ingázni Budapest-Székesfehérvár között.

Az történt, hogy fejre állt a világom, mert pénteken Lillával lementünk Székesfehérvárra, ő ugyanis ott rádiózik a Vörösmartyban, és nem titkolt célja, hogy velem is megszerettesse ezt a dolgot. Aztán meg mondta, hogy úgy is nyílt lap lesz a Kodolányin, és ugye mégis csak ez a fő állomása az iskolának, tehát szerinte, ha közelebbi véleményt akarok formálni, akkor mindenképpen jó, ha itt is szétnézek.

Hazatértem! Amikor átjöttünk a Lánchídon, és csak néztem a lemenő napsugarakat, hirtelen úgy visszavágytam a balatoni partra, hogy magam is meglepődtem a reakciómon, tekintve, hogy az utolsó napokban egyre többet gondoltam nyugodt kis szobácskám idilljére. Nyár volt, meleg volt, munka volt és izzadás meg talponállás... mégis! Jó volt érezni, hogy mennyi mindenhez van erőm.

Most nem lesz időm annyifra hosszú bejegyzésre (az előzőre is úgy volt csak, hogy egy hét után kaptam fél nap szabadnapot!!!), de ami a lényeg, hogy a Balaton tényleg csodás, és mindennap úszom is benne (ez a nap csúcspontja :DDD), és itt vagyok és csinálom ezerrel a melót!

Ahogy terveztem, elkezdtem munkák után nézni, ami persze nem a legkönnyebb feladat így július végén, de én hiszek benne, hogy nem is lehetetlen. Úgy kezdtem bele, hogy végig gondoltam a lehetőségeimet, a „kompetenciáimat", hogy ezzel a divatos szóval éljek, azaz mérlegeltem.

Megfogadtam a jó tanácsokat, és az elmúlt időben mást sem csináltam, mint kikapcsolódtam! Az egész váratlanul kezdődött, mert úgy voltam vele, hogy mielőbb munkát keresek, és abba ölöm a bánatomat, aztán hirtelen Anyum szólt, hogy kapott egy rakás üdülési csekket és szívesen juttat belőlem nekem is, és akkor meg jött Zsóka (ő egy régebbről megmaradt barátnőm, aki közben más gimibe ment át), hogy menjünk fesztiválozni...

Gyors bejelentkezésre van csak időm, de muszáj, mert a jó hírektől lázban vagyok. Először is: frenetikusan szuper volt a Balcsin! Pénteken még lógott az eső lába és az árvíz jelentések is ijesztőek voltak, de végül sikeresen lejutottunk - hajunk szála sem görbült :-)

A fenti idézet egy gyors ötlet eredménye, a hétvégén Balatonra megyünk! Éljen, éljen és éljen! Igazándiból egyáltalán nem volt betervezve az érettségi előtt semmi, de semmi, viszont az életnek néha nemhogy nehéz - lehetetlen ellenállni!