Mi leszek, ha nagy leszek?

Csodás napom volt (és még mindig tart!), szikrázó napsütés és dícséretek hegye, irodalomból mások okulására olvastak fel az esszémből, amit Vörösmarty Mihály látomásos jellegű verseiről írtunk, de ez csak hab a tortán, mert a lényeg, hogy már biztos, hogy a hétvégi vidéki kiruccanáson ott lesz a "nagy ő" is. Most itt ülök, és nem bírom abbahagyni a vigyorgást (az öcsém meg is jegyezte, feltűnően dinamikus vagyok ma), viszont valószínűleg ezért is, most van annyi lelkierőm, hogy belemélyedjek az anyagias kérdésekbe.

Kész szerencse, hogy nem merészkedtem sehová szombaton, másnap arra ébredtem, hogy bedurrantak a nyálkahártyáim, azóta napi egy csomag zsepit pusztítok el. Öröm az ürömben, hogy ma itthon maradtam (gyönyörűen süt a nap a szobámba, az illuzió majdnem tavaszi), így van időm beszámolni a Kodolányi nyílt napról, ami még szombaton volt. A közeljövőben még két terepszemlét tartok: szerdán az ELTE-re megyek, február 1-én pedig a BKF-re.

És akkor következzenek a magán-alapítványi intézmények, melyek annyiban alapvetően különböznek előzőektől, hogy fiatalos lendületükkel könnyebben felvették a ritmust a kor követelményeivel és tantervükben is a rugalmasságot, naprakészséget tartják szem előtt. Mindkettőben bőven tanítanak és végeztek a szakmában pörgő ismert és/vagy elismert személyiségek, és mindkettő nagy népszerűségnek örvend a felvételizők körében. Vonzerejük titkát az alábbiakban igyekszem megfejteni.

Itt az ideje, hogy feltérképezzem a kommunikáció és médiatudomány alapszak adta lehetőségeket és azt, hol-milyen előnyökkel számolhatok. Szerintem a szabad bölcsész mellett ez az a szakirány, ami amellett, hogy rengeteg lehetőséget és specializációt rejt, magában hordozza a nem megfoghatóság érzetét, azaz a kérdés: mire megyek egy ilyen diplomával?