Mi leszek, ha nagy leszek?

Azok közé tartozom, akik viszonylag sokszor cserélik le a háttérképüket a monitoron, és ezeket a cseréket szeretik is kötni valamihez :-) Most itt az apropó az újév első napjai!!! (ALÁHÚZOTT SZÖVEGRE KATT ÉS MEHET A LETÖLTÉS.)

Itthon még belengi a teret a vanília pudinggal leöntött mákos-diós illata (nálunk ez a hagyományos édesség a beigli helyett), de én már alig vártam, hogy a géphez érjek és belevessem magam egy újabb önismereti teszt sorozatba. Az idővel való elmélkedésem eredménye ez, jobban mondva a végkövetkeztetésé: ha már minden mindennel összefügg, miért ne szánnám az ünnepi nyugalmat arra, hogy lélekben megerősödve kezdjek bele az ideális időstruktúra kialakításába?

Mostanra közelebb kerültem az idő természetéhez, múlásának megértéséhez, és annak felismeréséhez, hogy szétszakíthatatlan szimbiózisban élünk vele. Az is kiderült, milyen stresszhatásokkal és konfliktusokkal kell számot vetnünk - a befejező bejegyzésben pedig annak járok utána, milyen módszerek segítenek az idő megfelelő beosztásában.

Ahogy ígértem, bővebben kibontom az időgazdálkodás mibenlétét, annál is inkább, hogy nincs messze az a nap, amikor minden percem hasznos eltöltésére szükségem lesz. Már most volt olyan álmom, hogy csak rohanok és rohanok szűk folyosókon át, és bárhogy is keresem, nem találom a kijáratot, és közben egyre gyorsabban szedem a levegőt, és közben attól félek, hogy végleg az útvesztőben ragadok.

Sokszor gondoltam már arra: „bárcsak 48 órából állna egy nap!" - feltételezve, hogy így mindenre jutna időm. Sokszor gondoltam arra is, hogy bennem van a hiba, én nem tudom jól beosztani, aztán szembe kerültem a jól ismert érzéssel: egész nap loholok, mégsem érhetem magam utol soha. Ekkor elgondolkoztam azon, vajon a világban keressem a probléma okát, amely megállíthatatlan teljesítményre és elvárásokra számít? 

A naptárakból a Calgo Calendart választottam, és közben arra is jutott időm, hogy inspiráló háttérképek után böngésszek a neten. Eddig is mindig az volt, hogy a háttérképeim kifejezték aktuális időszakomat, de most a tündérkék és szivárványok és mesetájak helyett a dolgozószoba ihletét igyekeztem megragadni :-) Tessék kattintani és már lehet is tölteni! 

Ha egy kellemes és nyugodt íróasztalra vágysz illatozó csokorral...IDE KATTINTS!

Az igazán üde-tiszta és szép dolgozószoba bája (de vajon mi az a zöld izé az asztal jobb sarkában?) IDE KATTINTS!  

Ha ennél picit komolyabbra, mert a lelkedhez jobban illik a méltóság... IDE KATTINTS!

Ha kreatív vagy és zseni, aki átlát a káoszon, ez lesz a neked való :-) IDE KATTINTS!

Szeretnél úgy tekinteni az egészre, mint egy gyönyörűen megterített asztalra? EZ LESZ A NEKED VALÓ!
 

És, ha néha arra gondolsz, de jó lenne máshol lenni, de a realitás van soron. AKKOR IDE!

Biztos jól esik elképzelni, hogy odakint él-mozog a világ, de te a nyugalmas szobádban vagy, az íróasztalod felett.... EZ JÓ LESZ!

Amikor pedig már az utolsó csepp is kicseppent, VÁLTS ERRE!

Van olyan felelés, ami bármennyire is akarod, egyszerűen nem jön össze: torkod kiszárad, jönnek a gombócok és a kuszaságok, aztán meg a tanár szúrópróbaszerű kérdései, amitől csak jobban belegabalyodsz a mondandódba. Nálam is volt már rá példa, hogy hiába minden felkészülés, totál belesültem a mondandómba, főként a keresztkérdéseknél, amiket olyan jóindulatúan tettek fel.

Mielőtt végképp inába szállna a bátorságom a közelgő érettségi miatt, veszek egy nagy levegőt és megmozgatom elgémberedett tagjaimat, szóval felkapom pillekönnyű bicajom és kisuhanok a Margit-szigetre. Ezt a taktikát választottam, mert a futás is hasznos, de mennyivel felemelőbb érzés amikor alattad futnak! Persze, itthon nem ugyanolyan, mint Stockholmban volt - és főleg azt az utat szenveded meg, amíg kijutsz a sziget árnyas fái közé -, viszont ott már lehet gyorsítani egy-egy szakaszon, és ez felér egy feszültségoldó tréninggel. 

A mai nap rámzúdult az iskolai dömping, eddig tartott amíg drága tanáraim visszataláltak ostorcsapós önmagukhoz :-) Pihentetésnek a tesztekhez menekültem, a felvi.hu-n a Pályamotiváció kérdőívre esett a választás, ami kiderítette jövőbeni munkám során, mely szempontokat tartom fontosnak - íme, az első öt, amit leginkább (nagyon kecsegtető lenne egy ilyen munka), és az utolsó négy, amit legkevésbé.