Emlékszem, valamikor a gimnáziumi éveim elején egy amerikai filmben láttam egy gólyatábori jelenetet, amelyben egy beavatási szertartás elevenedett meg. Annak ellenére, hogy ez csak egy film volt, a valóságban is gyakran megtörténik az elsőéves gólyák hírhedt beavatása. A látottak után nyilván megfordult a fejemben, hogy eljön az az idő is, amikor talán majd én leszek az"áldozat" a gólyatáborban? A gondolattól persze megijedtem, de olyan távolinak éreztem még akkoriban magamat a főiskolától, hogy a félelmem nem tartott sokáig.
Miután a nyár vége felé hazaérkeztem Angliából, egy hét sem telt el, és jött egy levél a Kodolányitól, a Balatonfövenyesen megrendezésre kerülő főiskolai gólyatábor részleteiről. Mondanom sem kell, a filmrészleten kívül az idősebb egyetemekre járó ismerőseim gólyatábori rémtörténetei is beugrottak. Valahogy elvette a kedvem a félelem, ami bevallom őszintén alaptalan volt, és tele volt előítéletekkel. Bár a neten is rábukkanni olykor -olykor egy-egy gólyatáborban videóra vett beavatási szertartásra, nem gondoltam volna a Kodolányi János Főiskolában tapasztalt légkör alapján, hogy ilyesmi Fövenyesen is elő fog fordulni. Ezt utólag belátva joggal gondoltam.
Életem egyik legnagyszerűbb hete volt ez a tábor, pedig az angliai egy év után úgy gondoltam, nagyobb élmények már nem fognak érni. Hát tévedtem. A gólyatábor hatalmas buli volt, összesen 15 órát aludtam a három éjszaka alatt. Az ismerkedés, szórakozás mellett lehetőséget adott arra is, hogy a főiskolás tanárokkal kötetlenül beszélgethessünk, gyakorlatilag baráti hangnemben. Így tudtam a Balaton partján csaknem egy órát beszélgetni Máté Krisztinával, aki amellett, hogy elmesélte, hogy milyen tárgyakat fog tanítani, és azokat hogyan tudjuk a gyakorlati életben is felhasználni, nem volt rest válaszolni a záporozó kérdésekre sem. Ugyanilyen kötetlen beszélgetés volt Győrffy Miklóssal is, az ismert rádiós és televíziós műsorvezetővel, aki, mint kiderült, a főiskola egyik tanszékvezetője is.
Bár már nagyon vártam az iskola kezdetét, szomorúan vettem tudomásul életem első gólyatáborának végét. Mindenkit csak biztatni tudok, hogy ne féljen, ne higgyen a pletykáknak és legendáknak, menjen el gólyatáborba. Bár más felsőoktatási intézmények gólyatáboriban nem voltam még, (remélem nem is leszek ;)) de ha azok is olyan jók mint a Kodolányié, akkor merem ajánlani.
A rengeteg élmény mellett ez a pár napos tábor arra is kiváló volt, hogy megerősítse ismét bennem a tudatot: Jól választottam...
