Mi leszek, ha nagy leszek?

Már írtam a kommentekben az álmomról az aranymakival, aki egy gyönyörű dzsungeles képben jelent meg előttem, és még most is olyan, mintha itt ülne mellettem, vagy inkább előttem...

A mai napom arról szólt, hogy minden létező dolgot összeszedjek és egy kupacba gyűjtsek a felvételi jelentkezéshez - új időszámítás kezdődik az életemben, de most nem nyomasztó teherként, hanem mint a jövő ígérete csúcsosodik előttem. Reggel még görcsökkel  ébredtem, de az iskolai légkör helyretett, társaim kifakadásai egyértelművé tették: nem én vagyok az egyetlen, akire még vár a bűvös sorban állás a postán :-)

Csodás napom volt (és még mindig tart!), szikrázó napsütés és dícséretek hegye, irodalomból mások okulására olvastak fel az esszémből, amit Vörösmarty Mihály látomásos jellegű verseiről írtunk, de ez csak hab a tortán, mert a lényeg, hogy már biztos, hogy a hétvégi vidéki kiruccanáson ott lesz a "nagy ő" is. Most itt ülök, és nem bírom abbahagyni a vigyorgást (az öcsém meg is jegyezte, feltűnően dinamikus vagyok ma), viszont valószínűleg ezért is, most van annyi lelkierőm, hogy belemélyedjek az anyagias kérdésekbe.

Varázsütésre (ébresztő nélkül!) pattantam ki az ágyból, apum elismerően dörmögött rám egy "jó reggeltet”, a friss kávé illatának nem tudtam ellenállni – most itt gőzölög, habosan, (igazi tejszínhabbal!) alatta a fekete sok tejjel. Harci kedvem a kortyokkal növekszik:-)