Mi leszek, ha nagy leszek?

Az érettségi ideje vészesen közeledik, és nem szeretnék panaszkodni, hogy „jajj, de rémesen haladok", de az igazság az, minél többet olvasok egy-egy témáról (most éppen a középkori egyházba vagyok belebonyolódva), annál inkább az az érzés üldöz, hogy műveletlen suta vagyok elpazarolt történelem órák nyomasztó emlékeivel a vállamon.

Ami még ma hátra volt, az az érettségi jelentkezés feladása, és ezt viszont már postai úton bonyolítottam le, aminek az lett az eredménye, hogy volt szerencsém átélni, micsoda forrongás övezi a felvételi jelentkezés utolsó napján a postahivatalokat. Jó nagy tömeg volt a Nyugati postán, meg izzadság szag, meg izgalom szag és folyton-folyton duruzsolás; és nem egy emberkét láttam, aki ad hoc a posta gyűrűjében igyekezett kitölteni a jelentkezési lapját :-) (arról nem is beszélve, hogy ment a ragaszgatása a csekkeknek a lapokra :-D)