Csodálatos érzés túl lenni életem első írásbeli érettségijén! Hihetetlen drukk volt bennem az utolsó pillanatig, csak írtam írtam és írtam szünet nélkül, kiszáradt torokkal. A legjobb érzés, amikor kiadod a kezedből és repülsz ki a teremből... és a csodák nem értek véget: az iskola előtt ismeretlen fiatalok kitárt karokkal vártak és megállás nélkül ölelgették a kitódulókat - én majdnem sírva fakadtam a megkönnyebbüléstől, aztán inkább mosolyogtam, mint a többiek :D Biztos nem hiszitek el, de igaz: kodolányis diákok voltak!
