Mi leszek, ha nagy leszek?

Nincs mese, itt a döntés ideje: elkezdem-e a Kodolányit, mint költségtérítéses hallgató nappali tagozaton, avagy más lehetőség után nézek és ebben az évben újult erővel vetem magam a felvételi hajrába és érettségibe... Úgy döntöttem a döntés legkönnyebb módja az lesz, ha részletesen utána járok a lehetőségeknek és ésszel döntök - no persze, a megérzéseimet sem dobom félre!

Jaj, jaj és jaj! A hallgatásom oka, hogy a felvételi ponthatárok kihirdetése után most igazi dilemmában vagyok, de muszáj már írnom, bízva abban, hogy segítettek tisztábban látni. (Másrészt abban is van igazság, hogy minden történés három napig tart - és okulva az előző sokkból, most igyekeztem higgadtan kezelni a tényeket.) 

Csodás napom volt (és még mindig tart!), szikrázó napsütés és dícséretek hegye, irodalomból mások okulására olvastak fel az esszémből, amit Vörösmarty Mihály látomásos jellegű verseiről írtunk, de ez csak hab a tortán, mert a lényeg, hogy már biztos, hogy a hétvégi vidéki kiruccanáson ott lesz a "nagy ő" is. Most itt ülök, és nem bírom abbahagyni a vigyorgást (az öcsém meg is jegyezte, feltűnően dinamikus vagyok ma), viszont valószínűleg ezért is, most van annyi lelkierőm, hogy belemélyedjek az anyagias kérdésekbe.