Mi leszek, ha nagy leszek?

Tulajdonképpen már a vizsgaidőszak vége óta tervezzük a csajokkal, hogy jó lenne már egy picit lazítani, és hétvégén elmenni valahova. Tavasztól őszig, az iskola rengeteg programot szokott szervezni, de télen többnyire csak a sítábor szokott lenni kodolányis szervezésben, ami a résztvevők elmondása szerint fantasztikus minden évben,  de tekintve, hogy nem tudok síelni, így tárgytalan számomra ez a sítábor.

Végül is arra a döntésre jutottunk, hogy egy jót Aqua-parkozunk, ami télen szerintem egy fedett helyen, még izgalmasabb mint nyáron. Fantasztikus élmény volt, amit magának a helynek is köszönhetünk, de a legjobb szerintem a társaság volt. Annyira hiányzott már egy közös kikapcsolódás a csajokkal, hogy el nem tudom mondani. Meg is beszéltük, hogy heti rendszerességgel fogunk valamilyen programot szervezni, amíg be nem indulnak a kodolányis programok.

Ti milyen téli programot tudtok hétvégékre ajánlani?  Hova szoktatok járni?

Az első szemeszter lezárása, valamint  a vizsgaidőszakok után, az első tanítási héten nagy-nagy örömmel tapasztaltam ,hogy senki nem hagyta ott a főiskolát. Barátaimmal beszégetve a suli kávézójában, egy cappucino és egy isteni krémes sütemény közben megtudtam ennek miértjét.

Valójában sejtettem, hogy mások sem gondolják másképpen, mint ahogy én. Főiskolásnak lenni egyszerűen fogalmazva jó! Hogy ez miért van így?? Ha százalékokban szeretném magamat közérthetően kifejezni, akkor a következő megállapítás születne: A főiskolás életben 50%-ot tesz ki  a társaság.  Nem mindegy, hogy kikkel vagy ugyanis összezárva. Nagyképű sznobokkal, vagy zsíros hajú kockafejekkel, vagy esetleg antiszociális beképzeltekkel, akik több méterre a föld felett járnak. Nálunk a társaság egyszerűen szuper...  Már-már kezdem azt érezni, hogy fél év alatt nagyobb, és mélyebb érzelmű barátságokat kötöttem, mint a gimnáziumban 4 év alatt. Szinte minden másnapra akad egy közös program, akár a suli, akár saját magunk  szervezésében. A szünetek nem unalmasak, mindig elfoglaljuk magunkat, jókat kávézunk, nevetünk, megosztjuk egymással a jegyzeteket, stb. És hogy mi teszi ki a másik 50 %-ot?? Hát a tanárok, és a tanárok hozzáállása a diákokhoz.

Úgy érzem, hogy a Kodolányi János Főiskolán a tanárok, legyen bármilyen titulusok, egyenlő félként kezelik a diákokat, és ez jó. Segítőkészek, foglalkoznak a gondjainkal, és az előadások során(még ha 200-an vagyunk is az előadóban) úgy érezzük-én legalábbis biztos- hogy az előadó nem csak monoton adja le az anyagot, és tekeri előre a Power Pointos slide-okat, hanem ellenkezőleg: szeretné, ha megértenénk amit mond, figyel a visszajelzésekre, és úgy ad elő, hogy ne csak megértsük az anyagot, de élvezzük is azt a másfél órát.

Ezeknek köszönhetően, számomra a felsőoktatás nem csak arról szól, hogy magoljak, és minnél hamarabb kipipáljam a diplomámat. Sokkal inkább egy olyan fórum, ami amelett hogy rengeteg barátság megkötésére, és ismeret elsajátítására ad lehetőséget, életem egyik legmeghatározóbb élménye is egyben. Ezért nem mindegy, hogy milyen körülmények között töltöm el ezt a 6 félévet...

Aki ismer. az tudja rólam, hogy mennyire szeretek sportolni. Mindig is űztem valami sportot, ha nem is versenyszerűen, de hobbi szinten rendszeresen.  A Gimnáziumban is a kedvenc órám a testnevelés volt, sokáig úgy terveztem, hogy abból is fogok érettségizni, de végül is a továbbtanulási szándékom felülírta ezt a tervemet.

Kicsit féltem, hogy annak okán, hogy a főiskolákon nincs testnevelés óra(kivéve ha valaki olyan szakra jár) hanyagolni fogom a sportolást. Hála az égnek tévedtem! Nem is gondoltam volna, hogy a fősulin milyen sok sportolási lehetőségem lesz. Lehet választani labdarúgást, kosárlabdázást, konditermi edzést, aerobikozást, Yogázást, vagy  kiereszthetjük a nap végére felgyülemlett feszültségeket(már akinek van) a futógépes teremben. Egészen olyan ez a fősuli, mintha legalábbis sportiskola lenne.  Én az Aerobikot választottam elsőnek, és nagyon tetszik. Jó a társaság, segítőkész az edző, a hangulat pedig minden órán a tetőfokon van.

Párszor a konditerembe is benéztem, ahol persze szinte mindig csak fiúk edzettek, de azért én sem vagyok az a puhány alkat, jól esik néha a súly emelgetés. Nem utolsó sorban kiválóan lehet a suli konditermében ismerkedni...:)

Mint ahogy a felsőoktatásban tovább tanulni szándékozók már megszokhatták, idén is Február közepéig kell leadni a felsőoktatási jelentkezési lapokat, azaz el kell dönteni, hogy ki, milyen intézményben szeretne tovább tanulni az érettségi sikeres elvégzése után. Bár idén a továbbtanulni szándékozókat több kérdés is izgatta a felsőoktatási reformokkal kapcsolatban, én azért csak remélni tudom, hogy az átalakítások, és a költségtérítéses szakok számának drasztikus emelkedése nem veszi el a diákok kedvét a továbbtanulás szándékától. Sajnos nem lesz az idén jelentkezőknek sem egyszerű, ezt már csak a számos diáktüntetés okán is feltételezhetjük...

Ami biztos, hogy nőtt a költségtérítéses helyek száma, egyes szakokon pedig csak önköltséggel lehet majd tanulni. A diákok vagy képesek megfizetni a tandíjat, vagy diákhitelt vesznek fel, vagy végső soron akár le is mondhatnak a főiskolai vagy egyetemi továbbtanulástól. Ennek okán egyre több diák teszi fel a következő kérdéseket. Mennyit ér meg nekem a diploma? Megéri ennyi pénzt befektetni a diplomámba? Belátható időn belül visszajön a befektetett pénzem?

Nos, ezekre a kérdésekre nem egyszerű a válasz, sőt, meggyőződésem, hogy nincs is rájuk jó válasz. Egyik kedvenc Kodolányis tanárom mondta a következőt: "A diploma annyit ér, amennyi munkát belefektetsz"  És milyen igaza van! Hiszen hiába szerez valaki diplomát a Corvinuson vagy az Elten, ha ő maga nem képes a megszerzett tudást alkalmazni. Vagy hiába diplomázik le valaki, hogy ha az egész sulit végigpuskázta, és va- lahogyan  összekaparta a szakdolgozatát.

Nálunk a Kodolányin a tanárok a tudás megszerzésének lehetőségét adják meg. Mindenki kap három évnyi lehetőséget a szakmai és használható tudás megszerzésére olyan gyakorlati, elismert személyektől, mint pl: Győrffy Miklós, vagy Máté Krisztina, vagy éppen Wisinger István.

Hogy kinek, mennyit ér meg a fent említett, és még sok-sok elismert tanár tudásának megszerzése, az attól függ, hogy ki mit szeretne az életben elérni...

Fellélegezhetek! Sajnos nem azért, mert lediplomáztam, hanem azért, mert túlestem az első főiskolai vizsgaidőszakon, mi több elég szép eredményekkel! A főiskolákon a vizsgaidőszak a legtöbb hallgató számára szerintem kész rémálom! Mindenki izgul, sokan egész évben nem tanulnak, akadnak olyanok is, akik be sem járnak az órákra, így mindent a vizsga időszakban kell bepótolniuk, több kevesebb sikerrel. Az én szakomon, alig volt olyan óra, amire kötelezően be kellett volna járni. Ettől függetlenül, nem csak az első órák voltak telt házasak, hanem év közben valamennyi előadás nagy érdeklődést váltott ki a hallgatóság köreiben.

Szerintem, még egy elméleti órai is lehet érdekes, és egy gyakorlati óra is lehet borzalmasan unalmas. Elsősorban ez nem szak függő, sokkal inkább az előadó hozzáállásán múlik, hogy érdekes lesz az adott óra a hallgatók körében, vagy nem. Attól függetlenül, hogy nem kellett minden órára kötelezően bejárni, nem csak én gondoltam úgy, hogy olyan érdekesek az órák, hogy magamtól is bejárok rájuk, hanem a legtöbben is ugyanígy látták.

Olyan tárgyakból vizsgáztunk, mint a kommunikáció színterei, ahol a híres Hazudj ha tudsz! című sorozathoz hasonlóan elemeztünk kommunikációban használatos  non verbális jeleket, vagy például vizsgáztunk Internetes kommunikációból, ahol a web kettes kommunikációt elemeztük, ami manapság behálózza a mindennapjainkat. Vizsgáztunk tömegkommunikációból is, megismertük a rádió, a televízió, az internet múltját, előnyeit, hátrányait, elterjedéseinek mértékét. Egyszóval csupa olyan dologról volt szó a vizsgákon, amik amellett, hogy rendkivül érdekesek, még a mindennapjainkban is körülvesznek minket, így örömteli volt sokunk számára, hogy száraz elméleti dolgokról, nem esett szó. (felsőbb évesek beszámolói alapján nem is lesz unalmas és száraz elméleti tananyag a Kodolányin a következő szemeszterekben sem)

Most, hogy letudtam a vizsgaidőszakot, négyes, és ötös jegyekkel, azt hiszem nyugodtan hátradőlhetek.  Bevallom nektek őszintén, már várom a következő szemesztert, ugyanis ahogy nézegettem a neptunon, még az ideinél is érdekesebb órák fognak várni ránk. Akkor pedig egy nagyon nagyon jó szemeszter elé nézünk...

Elsősorban, szeretnék nektek nagyon boldog új évet kívánni! A decemberem annyira pörgős volt, hogy nem volt időm írni, pedig sok mindenről tudtam volna beszámolni: az ünnepek, az első fősulis vizsgák( pár vizsgámnak még mindig nem tudtam meg az eredményét, azokért még izgulok), a kodolányis órák, a tanárok, de most nem akarok mindent hirtelen a nyakatokba zúdítani, úgyhogy kezdjük csak az elejéről. Azaz az első iskolás napjaimról...

Az igazat megmondva, a gólyatábor után már nem nagyon kellett izgulnom, hiszen tudtam, hogy ez a suli tökéletes lesz számomra. A Neptuntól kicsit féltem  ( pár egyetemista barátnőm mesélte, hogy nekik már a nyári szünetben bíbelődniük kellett a tantárgyfelvétellel, holott azt sem tudták, hogy kell a rendszert használni) de a kodolányin az első nap  részletesen elmondták, hogy hogyan kell használni azt. Megcsinálták helyettünk a tárgyfelvételt, kiosztottak mindenkinek egy információs lapot, amin rajta volt minden fontos határidő, elmagyarázták az átjelentkezések feltételeit, és a menetét, a suliban a felsőbb évesek segítettek mindenkinek az első nap megtalálni a termeket, egyszóval minden tökéletes volt, barátságos, a bürökrácia legcsekélyebb jelét sem éreztem, és ez -más egyetemekre járó barátnőim beszámolói után- kellemes csalódás volt.

Már az első nap sikerült összeismerkednem pár szaktársammal, és úgy vélem, nem csak felületes barátságok kötődtek. Az első nap persze főleg a gólyatábor volt a téma, és az iskola, ki mit hallott a tanárokról, az órákról, a vizsgák keménységéről, még a diplomamunka is szóba került, egy picit talán még korai volt felhozni:) Viszont megnyugtatással töltött el, hogy a felsőbb évesek is csak jókat mondtak, persze ez a kíváncsiságomon nem enyhített, inkább megnyugvással töltött el. Jó helyen vagyok.

Az első sulis esemény, amit a gólyatábornál is jobban vártam, az a Gólyabál volt. Nem tudom, hogy más sulikban milyen szokott lenni, de ez olyan volt, mint az Amerikai filmekben,persze nyálas sportkocsis fiúk nélkül. Egy est elejéig hercegnőnek érezhettem magam, és a társaság is fantasztikus volt. Mindenkinek tudom ajánlani aki továbbtanul, nem érdemes kihagyni. Úgy éreztem, hogy a Bál,  a főiskolás éveim méltó "nyitóünnepsége". Egészen euforikus élmény volt, csatoltam is nektek egy fotót, bár sajnos a kép nem adja vissza azt az érzést, ami átjárt engem az esemény alatt....

Azzal a ténnyel, hogy a kommunikáció nagyon fontos az életünkben már régóta tisztában voltam. Viszont különösképpen nem foglalkoztam vele. Amikor egyetemet kellett választanom, nem is nagyon néztem utána, hogy a Kommunikáció és Médiatudomány képzés valójában mit is takar. Amit különböző fórumokon olvasgattam róla, többnyire negatív hangvételűek voltak, de szinte kivétel nélkül olyan emberek fogalmaztak meg véleményt a képzésről, akiknek fogalmuk sincs az egészről, nem is tanultak kommunikációtudományt az életben soha.

Tulajdonképpen az egy év alatt arra az elhatározásra jutottam, hogy -  kiindulva abból a tényből, hogy minden alapja a kommunikáció- nem a nemzetközi tanulmányokon fogom megkezdeni a felsőfokú tanulmányaimat. Úgy gondoltam, hogy ha Kommunikáció  és médiatudomány szakra jelentkezem, akkor ez  a képzés ad egy olyan alapot és tudást, amivel bárhol és bármikor, az élet bármely területén boldogulni fogok. Esetleges másoddiplomámhoz is jó alap egy ilyen képzés elvégzése.Hiszen annyira sokszínű, mint kevés más képzés. Bőven túlmutat a televíziózáson és az újságíráson.

Az üzleti élet alapjait, a pr-t, marketinget, a cégek közötti kommunikációt, a lobbizást, a befektetői ismereteket is elsajátíthatom,  csakúgy mint az internetes kommunikáció rejtelmeit, vagy a médiatudományt, beleértve a rádiót, az újságírást, a televíziózást, de még a filmkészítés alapjait is megtanulhatom.  Egyszóval a lehetőségek tárháza szinte végtelen, és ez a tudásalap későbbi diplomáim megszerzése során is sokat segíthet.

Szerintetek jól döntöttem??