Mi leszek, ha nagy leszek?

Tizenkét évesen gondoltam először a jövőmre, arra, hogy milyen leszek húszévesen: csinos, magabiztos, hivatásának élő, tudásával másokat megszégyenítő, de szerény nő. Haha. Hol tartok a megvalósításban? Kezemben a sorsom? Egyáltalán a kezembe akarom venni? Útkeresésem a felsőoktatás útvesztőiben, avagy mi leszek, ha nagy leszek?

Friss topikok

Naptár

2013
<<  >>
jan feb már ápr
máj jún júl aug
sze okt nov dec

Címkék

álom (8) andragógia (2) anglisztika (2) balaton (8) balatonfövényes (1) beavatás (1) bologna (4) diplomata (1) educatio (3) erasmus (4) érettségi (13) e felvételi (3) felsőoktatás (12) felsôoktatási (1) felsőoktatási (8) felsőoktatási intézmények (7) felsőoktatási rangsor (3) felsőoktatási rendszer (2) felsőoktatűsi (1) felvételi (19) felvételi azonosító (2) felvételi határidők (1) fesztivál (1) fürstenfeld (1) gazdálkodási menedzsment (1) gólyabál (2) gólyatábor (2) gyakorlat (3) győrffy miklós (1) határidők (10) háttérképek (2) hvg diploma (1) idegennyelv (2) idegenvezető (9) idő (4) intézmények (6) iroda (1) jazz (2) jelentekzési (1) jelentkezési (4) jelentkezési határidők (4) jelentkezési lap (7) kalandok (1) kapcsolatok (1) karácsony (2) keresztfélév (1) kétszakos (2) kétszakosság (1) kodolányi (10) költségtérítéses (3) kommunikáció (1) kreditrendszer (1) külföldi (3) külföldi gyakorlat (5) lap (1) máté krisztina (1) média (1) média kommunikáció (4) munka (9) munkanélküliség (1) munkba (1) nap (2) napok (1) naptár (5) nemzetközi (2) nemzetközi tanulmányok (2) nyílt (3) nyílt napok (3) oklevélmelléklet (1) ölelés (1) önismereti (2) önismereti tesztek (2) ösztöndíj (1) pályaválasztás (18) ponthatárok (3) pontszámítás (3) pótfelvételi (1) rádió (1) rangsor (5) rendszer (2) sopron (1) stockholm (2) szakma (1) székesfehérvár (1) szerelem (1) támogatás (1) tanulás (1) tesztek (2) tippek (11) tisza (3) történelem (2) továbbtanulás (1) turizmus vendéglátás (10) utazási (3) vidék (2) vihar (1) Címkefelhő

A suli és ami vele jár...

2013.02.06. 18:59 Annaboldog

Elsősorban, szeretnék nektek nagyon boldog új évet kívánni! A decemberem annyira pörgős volt, hogy nem volt időm írni, pedig sok mindenről tudtam volna beszámolni: az ünnepek, az első fősulis vizsgák( pár vizsgámnak még mindig nem tudtam meg az eredményét, azokért még izgulok), a kodolányis órák, a tanárok, de most nem akarok mindent hirtelen a nyakatokba zúdítani, úgyhogy kezdjük csak az elejéről. Azaz az első iskolás napjaimról...

Az igazat megmondva, a gólyatábor után már nem nagyon kellett izgulnom, hiszen tudtam, hogy ez a suli tökéletes lesz számomra. A Neptuntól kicsit féltem  ( pár egyetemista barátnőm mesélte, hogy nekik már a nyári szünetben bíbelődniük kellett a tantárgyfelvétellel, holott azt sem tudták, hogy kell a rendszert használni) de a kodolányin az első nap  részletesen elmondták, hogy hogyan kell használni azt. Megcsinálták helyettünk a tárgyfelvételt, kiosztottak mindenkinek egy információs lapot, amin rajta volt minden fontos határidő, elmagyarázták az átjelentkezések feltételeit, és a menetét, a suliban a felsőbb évesek segítettek mindenkinek az első nap megtalálni a termeket, egyszóval minden tökéletes volt, barátságos, a bürökrácia legcsekélyebb jelét sem éreztem, és ez -más egyetemekre járó barátnőim beszámolói után- kellemes csalódás volt.

Már az első nap sikerült összeismerkednem pár szaktársammal, és úgy vélem, nem csak felületes barátságok kötődtek. Az első nap persze főleg a gólyatábor volt a téma, és az iskola, ki mit hallott a tanárokról, az órákról, a vizsgák keménységéről, még a diplomamunka is szóba került, egy picit talán még korai volt felhozni:) Viszont megnyugtatással töltött el, hogy a felsőbb évesek is csak jókat mondtak, persze ez a kíváncsiságomon nem enyhített, inkább megnyugvással töltött el. Jó helyen vagyok.

Az első sulis esemény, amit a gólyatábornál is jobban vártam, az a Gólyabál volt. Nem tudom, hogy más sulikban milyen szokott lenni, de ez olyan volt, mint az Amerikai filmekben,persze nyálas sportkocsis fiúk nélkül. Egy est elejéig hercegnőnek érezhettem magam, és a társaság is fantasztikus volt. Mindenkinek tudom ajánlani aki továbbtanul, nem érdemes kihagyni. Úgy éreztem, hogy a Bál,  a főiskolás éveim méltó "nyitóünnepsége". Egészen euforikus élmény volt, csatoltam is nektek egy fotót, bár sajnos a kép nem adja vissza azt az érzést, ami átjárt engem az esemény alatt....

Szólj hozzá!

Új életem Londonban

2013.02.06. 18:58 Annaboldog

Azzal a ténnyel, hogy a kommunikáció nagyon fontos az életünkben már régóta tisztában voltam. Viszont különösképpen nem foglalkoztam vele. Amikor egyetemet kellett választanom, nem is nagyon néztem utána, hogy a Kommunikáció és Médiatudomány képzés valójában mit is takar. Amit különböző fórumokon olvasgattam róla, többnyire negatív hangvételűek voltak, de szinte kivétel nélkül olyan emberek fogalmaztak meg véleményt a képzésről, akiknek fogalmuk sincs az egészről, nem is tanultak kommunikációtudományt az életben soha.

Tulajdonképpen az egy év alatt arra az elhatározásra jutottam, hogy -  kiindulva abból a tényből, hogy minden alapja a kommunikáció- nem a nemzetközi tanulmányokon fogom megkezdeni a felsőfokú tanulmányaimat. Úgy gondoltam, hogy ha Kommunikáció  és médiatudomány szakra jelentkezem, akkor ez  a képzés ad egy olyan alapot és tudást, amivel bárhol és bármikor, az élet bármely területén boldogulni fogok. Esetleges másoddiplomámhoz is jó alap egy ilyen képzés elvégzése.Hiszen annyira sokszínű, mint kevés más képzés. Bőven túlmutat a televíziózáson és az újságíráson.

Az üzleti élet alapjait, a pr-t, marketinget, a cégek közötti kommunikációt, a lobbizást, a befektetői ismereteket is elsajátíthatom,  csakúgy mint az internetes kommunikáció rejtelmeit, vagy a médiatudományt, beleértve a rádiót, az újságírást, a televíziózást, de még a filmkészítés alapjait is megtanulhatom.  Egyszóval a lehetőségek tárháza szinte végtelen, és ez a tudásalap későbbi diplomáim megszerzése során is sokat segíthet.


Szerintetek jól döntöttem??

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása