Mi leszek, ha nagy leszek?

Aki ismer. az tudja rólam, hogy mennyire szeretek sportolni. Mindig is űztem valami sportot, ha nem is versenyszerűen, de hobbi szinten rendszeresen.  A Gimnáziumban is a kedvenc órám a testnevelés volt, sokáig úgy terveztem, hogy abból is fogok érettségizni, de végül is a továbbtanulási szándékom felülírta ezt a tervemet.

Kicsit féltem, hogy annak okán, hogy a főiskolákon nincs testnevelés óra(kivéve ha valaki olyan szakra jár) hanyagolni fogom a sportolást. Hála az égnek tévedtem! Nem is gondoltam volna, hogy a fősulin milyen sok sportolási lehetőségem lesz. Lehet választani labdarúgást, kosárlabdázást, konditermi edzést, aerobikozást, Yogázást, vagy  kiereszthetjük a nap végére felgyülemlett feszültségeket(már akinek van) a futógépes teremben. Egészen olyan ez a fősuli, mintha legalábbis sportiskola lenne.  Én az Aerobikot választottam elsőnek, és nagyon tetszik. Jó a társaság, segítőkész az edző, a hangulat pedig minden órán a tetőfokon van.

Párszor a konditerembe is benéztem, ahol persze szinte mindig csak fiúk edzettek, de azért én sem vagyok az a puhány alkat, jól esik néha a súly emelgetés. Nem utolsó sorban kiválóan lehet a suli konditermében ismerkedni...:)

Mint ahogy a felsőoktatásban tovább tanulni szándékozók már megszokhatták, idén is Február közepéig kell leadni a felsőoktatási jelentkezési lapokat, azaz el kell dönteni, hogy ki, milyen intézményben szeretne tovább tanulni az érettségi sikeres elvégzése után. Bár idén a továbbtanulni szándékozókat több kérdés is izgatta a felsőoktatási reformokkal kapcsolatban, én azért csak remélni tudom, hogy az átalakítások, és a költségtérítéses szakok számának drasztikus emelkedése nem veszi el a diákok kedvét a továbbtanulás szándékától. Sajnos nem lesz az idén jelentkezőknek sem egyszerű, ezt már csak a számos diáktüntetés okán is feltételezhetjük...

Ami biztos, hogy nőtt a költségtérítéses helyek száma, egyes szakokon pedig csak önköltséggel lehet majd tanulni. A diákok vagy képesek megfizetni a tandíjat, vagy diákhitelt vesznek fel, vagy végső soron akár le is mondhatnak a főiskolai vagy egyetemi továbbtanulástól. Ennek okán egyre több diák teszi fel a következő kérdéseket. Mennyit ér meg nekem a diploma? Megéri ennyi pénzt befektetni a diplomámba? Belátható időn belül visszajön a befektetett pénzem?

Nos, ezekre a kérdésekre nem egyszerű a válasz, sőt, meggyőződésem, hogy nincs is rájuk jó válasz. Egyik kedvenc Kodolányis tanárom mondta a következőt: "A diploma annyit ér, amennyi munkát belefektetsz"  És milyen igaza van! Hiszen hiába szerez valaki diplomát a Corvinuson vagy az Elten, ha ő maga nem képes a megszerzett tudást alkalmazni. Vagy hiába diplomázik le valaki, hogy ha az egész sulit végigpuskázta, és va- lahogyan  összekaparta a szakdolgozatát.

Nálunk a Kodolányin a tanárok a tudás megszerzésének lehetőségét adják meg. Mindenki kap három évnyi lehetőséget a szakmai és használható tudás megszerzésére olyan gyakorlati, elismert személyektől, mint pl: Győrffy Miklós, vagy Máté Krisztina, vagy éppen Wisinger István.

Hogy kinek, mennyit ér meg a fent említett, és még sok-sok elismert tanár tudásának megszerzése, az attól függ, hogy ki mit szeretne az életben elérni...