Csodás napom volt (és még mindig tart!), szikrázó napsütés és dícséretek hegye, irodalomból mások okulására olvastak fel az esszémből, amit Vörösmarty Mihály látomásos jellegű verseiről írtunk, de ez csak hab a tortán, mert a lényeg, hogy már biztos, hogy a hétvégi vidéki kiruccanáson ott lesz a "nagy ő" is. Most itt ülök, és nem bírom abbahagyni a vigyorgást (az öcsém meg is jegyezte, feltűnően dinamikus vagyok ma), viszont valószínűleg ezért is, most van annyi lelkierőm, hogy belemélyedjek az anyagias kérdésekbe.