A tegnapi választási hajcihőben nem kicsit húzták el az időt. Családom egészével pontban hétkor letáboroztunk a tévé mellett (öcsémmel az utolsó tíz percben szavaztunk, a sarokról úgy szaladtunk haza) és egészen éjfélig ki is tartottunk :-D Vicces volt, hogyan igyekeztek a váratlan helyzetre reagálni a stúdiókban, most aztán kiderült, ki a legény a talpán... Miközben a tévében virágnyelven latolgatták az eredményeket a kampánycsend miatt, az öcsém laptopról informált mindenkit, mire végül a választási bizottságnak sikerült magát felülbírálnia és kimondania, hogy beindulhat a rendszer - gondolom ekkor jöttek rá, hogy, ha kötik az ebet a karóhoz, akkor kb. fél háromig ott csücsülhetnek.
Szóval kicsit nyűgösen keltem, ezért is, meg azért is, mert a múlt heti tavaszi szünetben elszoktam a reggeli őrülettől, nem beszélve arról, hogy nem is Pesten, hanem Stockholmban voltam (éljen éljen éljen!!!), ugyanis lehet, hogy Apum ott fog dolgozni, és most terepszemlét tartott leendő munkahelyen. Stockholm teljesen lenyűgözött, és amellett egy új érzés is hatalmába kerített: igyekeztem kicsit mindent a turizmus szempontjából is nézni, így például azt, hogy hogyan bántak velünk turistákkal, de a látványosságokra is másképp voltam szomjas, és sokszor eszembe jutott, hogy vajon, mi mindennel lehetne elkápráztatni az ide utazókat.
Stockholmot Észak-Velencéjének is nevezik, mert a város öt összefüggő szigetből áll, mindenhol hidak és átjárók, a hűvös levegő pedig folyton az arcodat csipdesi, és nem engedi, hogy elpilledj. Nagyon tudnak a hidegben élni. A sarkokon kávézók, pubok várnak, hogy megmelengesd elgémberedett tagjaidat és megigyál egy forró csokoládét, aztán újra ki a hidegbe, sálakat fel, meg sem állunk a tengerig, ahol végeláthatatlan sorban csak hajók és hajók - nem véletlen halász nemzet a svéd, viking őseik előtt a mai napig tisztelettel adóznak. 
A város legtündéribb része a középkori óváros, azaz Gamla Stan, ami egy nem mindennapi kis szigeten található, itt ugyanis az utcáktól kezdve a házakon és templomokon át, a királyi palotáig minden egykori pompájában látható - a gondos svédek, amit csak lehetett megőriztek és karbantartottak. A mai nagyváros története ezzel a szigettel kezdődött, ahol - mint egykor Budán - a nép királya rezidenciája köré telepedett, hogy aztán védőfalakat emeljenek és kicsiny, szűk, zegzugos utcákat véssenek a középkori házak között.
Engem annyira megragadott az óváros autentikus hangulata, hogy szinte láttam magam előtt a középkori élet jeleneteit: zsibong a tömeg, a kecskék jobb híján a tetőn legelésznek, a szatócs az ablakából nézi a péket, aki folyton csak perecét kínálja, a mosónő kosarával tolakszik minduntalan, és csak kopognak a facipők, végig a macskaköveken...
Ezek után pedig az történt - csak, hogy fokozódjon az illúzió -, hogy felfedeztük Gamla Stan "börtönkávézóját", amely régen valóban börtön volt és még az elosztásán sem nagyon változtattak azóta (a rácsokat persze leszedték). Borzongató volt ott ülni, ahol öt-hatszáz évvel ezelőtt még rabok sínylődtek, és közben az isteni finom svéd aprósüteményekkel tömni magam, a habos forrócsokiról nem is beszélve. Ennek ellenére, volt valami meghittség is a helyben, mintha a kávézó vendégeinek mosolya feloldotta volna a múlt szenvedéseit. Mindenesetre majd két órán át remekül filozofálgattunk és megfogadtuk, ha Apa tényleg átköltözik egy időre, ide mindenképpen visszajövünk!
Stockholmban mindenki nagyon udvarias, de az emberek nem feltétlen előzékenyek és közvetlenek, inkább korrekt módon teszik feladatukat (a bevándorlók pedig általában a közlekedésben, áruházakban, gyorséttermekben dolgoznak). Ami érdekes, hogy alig használnak függönyöket, ha az ember este sétál és nézi az ablakokat, szinte mindenhol a következőt látja: ablakpárkányra helyezett virágot, mellette egy lámpával vagy szoborral (ez egyébként azért is lehet, mert sokat van náluk sötét, így, örülnek, ha besüt a fény).
A város kifejezetten tiszta, például először nem értettük, miért kering olyan furcsa szag a levegőben néhol, aztán megtudtuk, hogy a buszok itt nem benzinnel, hanem tiszta etanollal mennek - ennek pedig kissé fura, de nem kellemetlen szaga van. Szinte minden embernek van biciklije (és egyáltalán nem szempont, hogy ultra szuperek legyenek, sőt gyakoribbak a régi modellek), így nekünk is volt alkalmunk kerekezni (Apum mentorának három "felesleges" bicaja volt), és el kell mondjam: fantasztikus élmény. A hazai viszonyokkal ellentétben a kerékpárosoknak itt városszerte külön úthálózatuk van, egészen a külvárosokig, és az autósok is messzemenően gavallérok (persze, könnyű nekik, mert van elég hely). Úgy éreztem, királynő vagyok a bicajomon, és a többiek is azok, miközben suhanunk könnyedén a városon keresztül. (Voltak ugyan nem kicsi hegymenetek is, de aztán jött a lejtő!)
"A Vasa hajó kudarca, a jelen sikere" - így áll a mondás a hihetetlen hodály falán, amely egy 1628-ben elsüllyedt hajó szarkofágja (benne a világ egyetlen épen maradt 17. századi hajójával!). Már a hajó története is misztikus (vagy inkább ironikus?): a hadihajó tervezésben ugyanis II. Gusztáv Adolf svéd király is aktívan részt vett, mivel szerette volna, ha Lengyelország ellen (mindez a harmincéves háború idején történt) tökéletes támadást tud levezényelni, ezért, egyre több ágyút követelt a hajóra. Mérnökei hiába óvták, a király hajthatatlan volt, ráadásul közben a főmérnök is meghalt, így tapasztalatlan tanítványát az uralkodó könnyen meggyőzte. Egy augusztusi napon futott ki a Vasa a kikötőből, ám egy hirtelen széllökés megbillentette a hajó amúgy is illékony egyensúlyát, így az kevesebb mint 1300 méterrel később egyszerűen elsüllyedt. A hajó sokáig pihent a mély foglyaként, hogy aztán 1969-ben kiemeljék, és auráját szarkofágba rejtsék, íme a jelen sikere :-))) A múzeum szerintem annyira különleges, hogy örök nyomot hagy abban, aki egyszer belép a vákuumként működő csarnokba, és bejárja a Vasa minden zugát.
Szinte fájt a szívem, amikor felszálltunk a repülővel, de valami azt súgja, nem most vagyok itt utoljára... Apával kicsit fantáziáltam a jövőmről is, hogy majd, ha tényleg jön, akkor én meg jövök ide Erasmussal, szóval gyorsan megnéztem a Kodolányi Erasmus partnerintézményeit turizmus-vendéglátás szakon, és juhúúú! Kettőt is találtam, igaz egyik sem Stockholmban van, de a második egészen a közelében. És ezennel befejeztem az álmodozást :DDD
A Kodolányi Erasmus partnerintézményei turizmus-vendéglátás szakon Svédországban:
Södertörns Högskola (Huddinge)
