Lassan negyedik napja, hogy egyfolytában csak esik az eső, ráadásul süvít hozzá a szél is - a tetőtéri lakásunk minden ablakából látok egy-egy fát, amiket a kidőlés veszélye fenyeget. Mióta visszajöttünk Dóriéktól ki sem dugtam a lábamat az utcára, bevásárolni is Anya ment kocsival, viszont hozott jégkrémhegyeket a nagyon finom fajtából, így most amolyan fagyis napokat tartottunk, talán ezzel is szurkolva a napsütésnek - egyelőre hiába.
Tegnap már árvízhelyzetről számoltak be az ország több területéről, és még most is vészhelyzet van, a Sajó környékét például kifejezetten veszélyesnek minősítették. Ami szimpatikus az egészben - és erről rokonok is beszámoltak -, hogy a katasztrófaövezetben lévő városok összes lakóját mozgósították, így, aki csak bírt kivonult homokzsákot pakolni. (Voltak ma reggel olyanok is, akiket csak gumicsónakkal tudtak kimenteni házukból).
Mostanában érzékenyebb vagyok a hírekre, jobban figyelem őket, így ez az esemény is érdeklődésem középpontjában áll, hiszen azt se felejtsük el, hogy mindez milyen befolyással bír a turizmusra például a Balaton vidékén, ahol azért már előszezon van...
Íme kutatásom eredményei, tessék nézni, hogy árad a Szinva Miskolcon, a Tardona Kazincbarcikán (amit eddig bokáig érő kis pataknak ismertek), és, hogy süvít a Balatonon a 100km/h-val száguldó viharos szél. A videókat nézve amúgy, annyival módosítanám az előzőeket, hogy a katasztrófaturizmus viszont virágzik!
