Van olyan felelés, ami bármennyire is akarod, egyszerűen nem jön össze: torkod kiszárad, jönnek a gombócok és a kuszaságok, aztán meg a tanár szúrópróbaszerű kérdései, amitől csak jobban belegabalyodsz a mondandódba. Nálam is volt már rá példa, hogy hiába minden felkészülés, totál belesültem a mondandómba, főként a keresztkérdéseknél, amiket olyan jóindulatúan tettek fel. Az írásbelin ugye túl vagyok, de még előttem a szóbeli réme, azzal a plusz nehezítéssel, hogy nem egy, hanem rögtön négy-öt ember előtt kell bizonyítani talparaesettségemet. Félre, ne értsetek, nem arról van szó, hogy inamba szállt a bátorságom, mert a legtöbbször nálam inkább pozitívan sül el a drukkhelyzet adta adrenalin - viszont, attól, hogy számomra eddig ismeretlen helyzetben kell előadnom magam, már most görcsbe rándul a gyomrom.
Mint mindennek, természetesen a szóbeli megnyilvánulásnak is vannak technikái, amelyek elsajátítása már eleve jegyemelő, így azzal töltöttem a délelőttöt, hogy utánanézzek és összefoglaljam, melyik okos könyv, mit tanácsol. Az első és legfontosabb, hogy időben és kipihentem induljon a szóbeli vizsganapod, így aztán feltétlen kerülj ágyba éjfél előtt - én úgy készülök, hogy már tíz körül könyvvel a kezemben (na nem tankönyvvel!) a paplanjaim között kuckózom.
Az ébredés legyen derűs, kövesse frissítő zuhany, majd a már tegnap gondosan előkészített ruha kollekció kerülhet sorra, hogy aztán táskádban az elemózsiával időben elindulhass. A helyszínen nekem a nagy kérdés az lesz, mikor menjek be a terembe... az elsők között, a végén, netán csak úgy a kettő között? Ha későn megyek be, kockáztatom a magabiztosságomat (tudvalevő ugyanis, hogy a várakozás légköre feszült hangulatot teremt, már látom előre, ahogy egymást "biztatjuk"), ha pedig az elején, lemaradhatok értékes információkról, amiket a kijövők osztanak meg a többiekkel.
Ami biztos, a terembe mosolyogva és magabiztosan fogok belépni, amivel állítólag nem csak a bizottság tagjaira fogok jó hatást gyakorolni, de én is jókedvű leszek. Az artikulálás és az érthető beszéd már az első megszólalásnál számít, csakúgy, mint a szemkontaktus, ezért ezt gyakorolni fogom a tükörnél, sőt az egész belépőt elpróbálom párszor a nappalinkban a nagy tükör előtt. Amit még próbálni fogok, az az egész tételnek az előadása, és ezt is úgy, hogy behúzom az egyik íróasztalt a tükör elé és szépen mögé ülök, azaz szimulációs teret hozok létre. "Helyezkedj el kényelmesen a széken, ne ülj mereven, de ügyelj a helyes testtartásra!" - szól a tanács, és hozzáteszi, hogy azért ne csúszkáljunk a széken és tanácsosabb nem keresztbe tett lábbal ülni (megakasztja az energiaáramlást).

A vizsgázás alatt is igyekezz a bizottságnak beszélni, próbálj meg úrrá lenni a zavarodon és ne csak a papírt bámulva olvasd fel a kidolgozott tételt, hanem kifejezetten a bizottságnak akard elmesélni a lényegét, egy-egy fontosabb momentumnál pedig nézz mélyebben a szemekbe. A tanácsok között olvastam olyat is, hogy vigyázni kell arra, hogy ne grimaszoljunk, amit sokszor ugyan észre sem veszünk, ezért jobb megkérdezni egy közeli barátunkat arcmimikánkat illetően. (íme, egy újabb ok, miért fogok a nappaliban a tükör előtt gyakorolni.)
Sokat nyersz, ha a vizsgáztatókkal szemben nem táplálsz semmilyen rossz érzést, sőt igyekezz minél szimpatikusabbnak látni őket, még akkor is, ha előtted a legjobb barátoddal csúnyán kiszúrtak. Ide tartozik az is, hogy tudj hallgatni, azaz, amikor beszélnek és magyaráznak neked, akkor csüngj a szavaikon és mutass érdeklődést, hagy lássák, hogy figyelsz rájuk :-)
Végül, tanácsok arra nézve, hogy hogyan ne viselkedj: kihívóan, mert sok veszéllyel járhat, például azzal, hogy cserébe nehéz kérdésekkel bombáznak majd, aztán ne próbáld meg a másik szerepét eljátszani, szóval nem éri meg okoskodni, de az sem szerencsés, ha nem magadat adod, mert előbb-utóbb belebukhatsz a játékba (hacsak nem vagy nagyon profi játékos). Azoknak, akiknek túl nagy az önbizalma, javallott figyelniük arra is, hogy kivételesen ne akarják irányítani a beszélgetést, inkább engedjék, hogy a bizottság kezében legyen ennek eldöntése.
Gyakorlati, konkrétan a tétel kidolgozására vonatkozó tippeket is találtam. A kidolgozásra nagyjából fél órád lesz, de mielőtt nekiállsz vizsgáld meg a tétel lapot, amin a témakört és a feladatodat vele jól elkülöníthetően láthatod, hogy még véletlenül se a témakört dolgozd ki, hanem a feladatod teljesítsd (az is fontos, hogy a felsorolt szempontok szerint állj neki a feladatnak, mert ennek elmulasztása is pontveszteséggel jár). Ha mindezzel megvagy, először dolgozd ki fejben a logikai vonalat, amin haladni fogsz, majd a segédeszközökből gyűjtsd ki azokat az információkat, amikre szükséged lesz az előadás közben - és ezzel párhuzamosan vázlatod elkészítésébe is belekezdhetsz. Ha mindezzel végeztél, és még maradt időd a szólítás előtt, gondold végig, milyen kérdésekkel állhatnak elő a tanárok, és ezekre is válaszolj magadban, avagy nézz utána a segédeszközeidben. Ezután pedig nincs más, mint hátradőlve gyönyörködni leendő bíráid feleltetési stílusában.