Sokszor gondoltam már arra: „bárcsak 48 órából állna egy nap!" - feltételezve, hogy így mindenre jutna időm. Sokszor gondoltam arra is, hogy bennem van a hiba, én nem tudom jól beosztani, aztán szembe kerültem a jól ismert érzéssel: egész nap loholok, mégsem érhetem magam utol soha. Ekkor elgondolkoztam azon, vajon a világban keressem a probléma okát, amely megállíthatatlan teljesítményre és elvárásokra számít?
Volt egyszer egy neves ember, azt hiszem rendező, akivel hallgattam egy interjút, és nagyon megfogott, amit az időről és az elvégzett teljesítményről mondott. Azt állította, hogy amikor rájött arra, hogy lehetetlen teljesítenie az elvárásokat, egész egyszerűen fogta magát és taktikát változtatott. Fogta magát a pasi, és onnantól kezdve nem volt hajlandó mások idő ritmusához alkalmazkodni, csak a magáét tartotta szem előtt, és egy picit sem volt képes arra, hogy mások által kitűzött határidő kedvéért rohanásba kezdjen. „Megvan a magam tempója, és tudom, hogy ez a normális tempón, ezen a ritmuson tudok létezni a leghatákonyabban" - valahogy így fogalmazta meg, és amikor a riporter megkérdezte, hogy mégis mennyi munkát vesztett ezzel a stratégiával? Csodák-csodája odamondhatta, hogy semennyit, mert bár eleinte furcsán néztek rá, munkája van annyira elismert és értékes, hogy belenyugodtak és elfogadták az általa diktált tempót.
Lehetne azt mondani, igen, ez a pasi a példaképem és hajrá, de azért szorult belém is némi önkritika, és mielőtt magam köré rendezném a világ minden elemét, elhatároztam, hogy jól utána olvasok a szakirodalomnak. Az első, ami meglepett, hogy kiderült: a témának óriási szakirodalma van! Menedzserek korát érjük- szokták mondani, és bizony egy jó menedzser az időt is jól menedzseli, nem beszélve arról a sok-sok vezető pozícióban lévő emberről, akinek szintén létfontosságú kérdés, hogy gazdálkodik az idejével, és még inkább azokról, akikre pedig utóbbiak nyomják rá magukat, azon a címen, hogy „gyerünk kispajtás, időre készülj el!"
Persze, ezt még nem érzem igazán - na, ezért hozzáteszem, hogy a nyári melók alatt volt lehetőségem részesülni ebből az érzésből; főleg amikor a büfé előtti sor rémisztően hosszú kigyóformát vett fel, és amúgy derűs fönökünk mérgezett egérként rohangált a pult mögött, miközben osztotta a jótanácsokat - , de arra hamar rájöttem, hogy az idő problematikája már gyerekkorban berögződik az emberbe. Egész pici koromból vannak emlékeim, ahogy anyukám felettem pislantgat és egyre erőteljesebben nyomja, hogy vegyem fel a cipőmet, igyam meg az apukám által készített jó kis gyógyteát és kapdossam már be azokat az átkozott vitaminkot, mert elkésünk jaj: egyrészt az oviból, jajj, jajj; másrészt ő meg a munkából, jajjj és jajj - és egyébként is ez a nap már most kezd az agyára menni, mert mindig csak ez a rohanás, és közben még el sem kezdődött...
Az emberfiát tehát már jó korántól szembesítik az idő urával, hogy aztán az iskolai portás képében tovább kísértsen nap mint nap. Emlékszem Pali bácsi micsoda hatalom ittas fejjel álldogált a kapuban pontban 7.59 perckor, hogy az éppen érkezők előtt egy jól irányzott mozdulattal bevághassa az ajtót, miközben kajánul felkacagott. „Kérem az ellenőrzőt" - somolygott 8.00-kor az öreg és diadalmasan vette elő az igazgatónőtől kapott pecsétjét, hogy könyörgést nem tűrően benyomassa a szerencsétlen ellenőrzőjébe a késés bélyegét. (Hozzáteszem, ebből csak az látszik, hogy az aktuális idő ura mekkora hatalmat képvisel, és, hogy az, aki ezt a szerepet tölti be, micsoda emberekj feletti pozícióba lép - véleményem szerint ez a státusz nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az idő mai tudásunk szerint ismert képzete kialakuljon.)
Mindezeket figyelembe véve: elhatároztam, hogy több szempontból megvizsgálom az időgazdálkodás kérdését - felhasználva Soósné Faragó Magdolna írását ( ITT OLVASHATOD) - , így:
- Az idő szubjektív megélését befolyásoló hatásokéból
- A stresszhatások növekedéséből
- Az idő hatékony kihasználásának lehetőségei felől: Az aktivitás és fáradás periodicitásának/Az aktivitás napi bioritmusának/A figyelem átlagos tartósságának szempontjaiból
- Az időhiány okainak és következményeinek szemszögéből
- A napi idő strukturálásának módjaiból
Az időgazdálkodás definíciói:
időgazdálkodás = a rendelkezésünkre álló idő felhasználására vonatkozó döntések meghozatala, a legfontosabb teendőink elvégzéséhez szükséges idő biztosítása, továbbá a kapcsolatos információk és iratok kezelése, valamint rendelkezésre állásuk biztosítása
vezetői időgazdálkodás = időgazdálkodás + kollégáink, beosztottjaink időfelhasználásra vonatkozó döntéseinek befolyásolása
menedzselés = vezetői időgazdálkodás + a vállalat egyéb (materiális és pénzügyi) erőforrásaival való gazdálkodás
