Itthon még belengi a teret a vanília pudinggal leöntött mákos-diós illata (nálunk ez a hagyományos édesség a beigli helyett), de én már alig vártam, hogy a géphez érjek és belevessem magam egy újabb önismereti teszt sorozatba. Az idővel való elmélkedésem eredménye ez, jobban mondva a végkövetkeztetésé: ha már minden mindennel összefügg, miért ne szánnám az ünnepi nyugalmat arra, hogy lélekben megerősödve kezdjek bele az ideális időstruktúra kialakításába?
Még jó pár évvel ezelőtt egy Karácsonyra kaptam a „80 TESZT" című könyvet, ami még most is megvan - itt hever mellettem -, és bár a sok forgatástól kissé leharcolt állapotba került, még mindig ugyanolyan kedves a szívemnek. Amikor megkaptam napokig bújtam lapjait, az újabb és újabb tesztek felvillanyoztak, úgy éreztem kulcsot kapok a személyiségemhez és egyre mélyebbre merülök a tudatalattimban. Most utánanéztem, és szerencsére a neten is fent van jó pár teszt, ami a könyvben szerepelt, persze a legjobb az, ha megvesszük :-) Közösségi időtöltés az egész családnak.
.jpg)
Az első tesztek, amiket innen (illetve a netről, hogy senki se maradjon ki belőle) kiválasztottam, közvetetten kötődnek az IDŐ és az IDŐBEOSZTÁS témaköréhez, most ugyanis ezen vagyok rajta... (Ma például a reggeli fördés közben árgus szemekkel figyeltem az órát, hogy mennyi időt töltök a zuhany alatt.)
A fenti könyvből neten is elérhető teszteket ITT találjátok. Én a következőket választottam ki, figyelembe véve, hogy milyen új önismereti információkat tudok majd hasznosítani most aktuális (időbeosztós) feladatomban:
- Stressztípusok
- Időérzék
- Rendérzék
- Munkabírás
Az első tesztnél, miszerint melyik stressztípusba tartozom a következő megállapítás jött ki rám: „Agresszív típus. Önt nem könnyû két vállra fektetni. Nem szokott meghátrálni! A mimózaságot másnak hagyja, de a lustálkodást is. Nem kell félnie a stressztõl." Ez egy rövid igen/nem válaszokat váró teszt, amelyben az egymás után jövő megállapításokra kell válaszolni, aszerint jellemző vagy nem jellemző ránk az adott kérdés. Egyébként nekem már maga a tesztkitöltés is önismereti tréning, hiszen közben alapvető feltétel, hogy őszintén, köntörfalazás nélkül válaszoljunk, és nekem sokszor volt olyan érzésem, hogy „húha, lehet, hogy ez igaz, de nem olyan jó, hogy ez igaz rám - nem lehetne inkább a szolidabb változtot ikszelni?". Mindenesetre ha például ketten, vagy netán többen töltjük ki a teszteket még tovább megyünk, és az önismeret mellett egymás megismeréséből is ízelítőt kapunk. Izgalmas, érdemes kipróbálni, ahogy például a testvérünkkel szemközt ülünk, és ő kérdezget minket - és ő az is, aki szemét összevonva figyelmeztet arra, talán a nekünk kedvezőbb, viszont semmiképpen sem az őszintébb válaszadás felé hajlunk :-D
A másodiknál az időérzékem milyenségére kerestem a választ, a megfogalmazás szerint az a teszt „arra ad választ, ki miként éli át az idõ, a határidõ, a pontosság, a tervszerûség gondjait". Nézzük! Ez a teszt olyan szempontból jobban tetszett, hogy nem csupán igen/nem válaszokat várt, hanem általában három vagy több válaszadási lehetőséget adott, így még jobban megdolgoztatta a fantáziámat, volt olyan kérdés, amin például percekig töprengtem, hogy mit is válaszoljak. Ilyen volt az „Ön szerint mi az unalom?", amin én már a válaszadási variációk előtt alaposan elmeremgtem, hogy tényleg: mi is az az unalom? Eszembe jutott a Nagybátyám, aki egyszer azt mondta „az unalom négy óriási-moccami képtelen bábuja ott ül a gömbölyű föld négy sarkán, és csak arra kell figyelni, hogy életünkben soha ne érkezzünk el egyikhez sem - akkor sikerült tevékeny életet élnünk." A másik, ami nagyon bejött a tesztben, hogy kb. a közepe tájékán 8 aforizmát olvashatunk, és a feladat az, hogy vélekedjünk ezekről a mondásokról. Ez is egy olyan része a tesztnek, ami társaságban akár egy órás beszélgetést is eredményezhet, hiszen mindegyik mondásnál megállhatunk és végig kérdezhetjük a résztvevőket, hogy kinek mi a véleménye adott mondásról, így arról, hogy:
- "Nem hajt a tatár."
- "Lassan járj, tovább érsz."
- "A pontosság a királyok udvariassága."
- "Az idõ pénz."
- "Az idõ nekünk dolgozik."
- "Az idõ mindent megold."
- "Amit nagyon sürgõsnek érzünk, az valójában ráér."
A végén aztán kiderült - és ez is milyen érdekes, miközben teljesen meg voltam győződve róla, hogy az jön ki, hogy „hú, de mennyire szervezett vagyok" -, hogy van még bőven min dolgoznom magamat illetően, ugyanis (de ezt már a könyvből puskáztam, mert a netes tesztkitöltés hátránya, hogy csak azt mutatja meg, ami rád jött ki, és sem pontszámot nem mutat, sem azt, hogy mi a többi típus, amihez képest a te típusod mérhető) kiderült, hogy jelenleg az „Ötletszerû életvitel" jellemző rám, azaz:
„Tervei sajátosak és érdekesek, mégsem ragaszkodik túlzottan hozzájuk. Tele van ötletekkel, meglepõ, de többnyire alkotó gondolatokkal. Hajlamos a hirtelen felbuzdulásokra, így aztán hamar kedvét szegi, ha értetlenül vagy lekicsinylõen reagálnak újdonságszámba menõ ötleteire. Gondoljon bele: másnak sem könnyû elérni, hogy saját problémáit mások is magukévá tegyék, ehhez óvatos politikusnak is kell lenni. Személyisége azonban képessé teszi arra, hogy humorosan, szellemesen fejezze ki gondolatait, márpedig a humor sokakat meghódít. Éljen ezzel a lehetõséggel!"
Nos, ami ebben mindenképpen pozitív és jól bevésem a tudatomba, az a humorérzékem elismerése, amit pedig sokszor nem is tudatosítok magamban. Szerintem kevésbé vagyok könnyed, mint ezt a teszt kimondja, és kiszámoltam a könyv segítségével, hogy 64 pontom lenne, szóval még négy pont (azaz egy kérdésre egy másik válasz) és máris a következő kategóriába esem, miszerint az „ésszerű életvitel" híve vagyok. Az ebben írtak már sokkal közelebb állnak ahhoz, amit szeretnék elérni, de az is igaz, hogy ennek a végén viszont felhívják a figyelmet arra, hogy érdemes lenne megtanulni lazítani, mert veszélyes lehet a túlzott merevség is. Szóval, summa summárum, azt hiszem életkoromhoz viszonyítva a megfelelő kategóriába sikerült betornásznom magam.
.jpg)
A harmadik megmérettetés mintegy kiegészítője a másodiknak, a rendérzékről szól ugyanis (az most jó lesz amolyan kontroll tesztnek is), és, ahogy a bevezetőben írják, lehet, hogy meglepetést fog okozni az eredménye: „Sokan nagyon fegyelmezett életmódot folytatnak, mások pedig annyira szervezetlenül élnek, annyira rendetlenek, hogy az már szinte bámulatra méltó. Ön vajon melyik kategóriába tartozik?"
Ami rögtön feltűnik a tesztben (általában is jellemző erre a tesztkönyvre, hogy különbséget tesz férfi és nő között), hogy van külön kérdés része férfiaknak és van külön nőknek, aztán van egy közös rész, amire mindkét nemnek egyformán válaszolnia kell. Ez a teszt az elsőhöz hasonlóan a szűk válaszadási variációkra korlátozódik, de itt már bővül a kör, és nem csak igen-nemmel, hanem ritkán-soha-néha-mindiggel is lehet válaszolni. Igen viccesnek találtam a kérdések egy részét, és már szinte láttam magam előtt korunk Bridget Jonesát, ahogy kapkodva önti ki a dolgokat, mázolja szét a szemfestékét és veszi fel ízléstelen ruhadarabjait.
Megkönnyebbülésemre akkora meglepetést nem okozott a teszt, mint ígérte, és kissé helyre billentette az előző tesztnél kilengett egyensúlyomat. Íme az értékelés: „Ön szereti a rendet és a tisztaságot, de ezt nem viszi túlzásba. Nem halmozódnak a fejére a háztartás gondjai, nem kerül sok idejébe, hogy valamit megtaláljon, röviden: életének, környezetének megszervezése nem jelent problémát."
Végül a negyedik napi tesztem már kicsit elkalandozik az eredeti témakörtől, de tágabb értelemben ide tartozik, és mintegy előfutára a következő körös tesztes bejegyzésemnek, amiben már komolyabban fogok foglalkozni a pálya-iskola és karrier tervezéssel. A munkabírásom nagyságát fedezem most fel, azt, hogy melyik típusba tartozom, abba, amelyik, ha valami munkát el kell végezni, akkor örökké morog és kellemetlenkedik, vagy abba, amelyik minden komolyabb buzdítás nélkül nagyon keményen nekilátnak, és még élvezik is.
Nos, ez a teszt volt mindközül a leggyorsabb és legkönnyebben kitölthető :-) Azt hiszem, ha munkaadó lennék, minden leendő alkalmazottal kitöltetném az állásinterjú előtt - mihez tartás végett :-) Három típus közül, a legjobb variáció jött ki (persze hozzá kell tennem az igazsághoz, hogy csak eddigi tanuláshoz való hozzáállásomat és a nyári munkatapasztalatomat vehettem példának), íme: „képes és hajlandó is a kemény munkára. Akkor találhatja meg önmagát, ha olyan hivatást választ, amely nagyfokú, egyenletes koncentrációt kíván. Az ilyen ember a fõnökök öröme".
