Hajnalban rémálmaim ébresztettek: egy hosszú, végeláthatatlan folyosón meneteltem, aminek sehogysem akart vége szakadni. Minél gyorsabban igyekeztem túl lenni rajta, annál reménytelenebbnek tűnt, hogy célhoz érek, a folyosó nemhogy keskenyedni, tágulni látszott, én meg úgy futottam, mint akit kergetnek. Különös, de fizikailag éreztem, hogy fáradok, az elkeseredés és a tehetetlenség kiszívta minden erőmet, míg végül megadtam magam a helyzetnek, orra buktam és a padlón szuszogva vártam a véget (a megváltó halált). Aztán felnéztem. Egy bagoly állt előttem, egész kicsike volt, de a nézésemtől hirtelen nőni kezdett és hatalmassá terebélyesedett, tágra nyílt szemeivel pedig egyenest engem nézett, és ez a bámulás volt az utolsó csepp a pohárban. Felébredtem. Nem adok sokat az álmokra, de most az első az volt, hogy felcsaptam az álmoskönyvet. “Ha bagollyal álmodunk, számítanunk kell rá, hogy egy idős ismerősünk hozzánk intézett intelmei beigazolódnak”. Nagybátyám arca villant be azonnal, ő volt az, aki hónapokkal ezelőtt intően rámpirított: “Anna, jövőre nagykorú leszel és komoly döntéseket kell meghoznod. A felnőttség felé tett első lépés a felelősségteljes gondolkodás. Tudod már mi leszel, ha nagy leszel?” Kínos, de még mindig nem. Illetve, vannak elképzeléseim, homályos képeim, még inkább vágyaim. Tizenkét évesen gondoltam először a jövőmre, arra, hogy milyen leszek húszévesen: rettentően csinos és okos, magabiztos, hivatásának élő, tudásával másokat megszégyenítő, de szerény nő. Haha. Hol tartok a megvalósításban? Kezemben a sorsom? Egyáltalán a kezembe akarom venni?
Félre a szentimentalitással! Félre a kétségekkel és a bizonytalan tapogatózásokkal! Haditervet készítek a jövőmről, és a terv ékes bizonyítéka a világháló lesz. Márciusban 18 éves leszek, májusban érettségizem, szeptembertől továbbtanulok – február 15-ig pedig el kell döntenem hol. “Mi leszel, ha nagy leszel?” – ezt az agyoncsépelt mondatot zöld tussal jegyeztem fel egy papírra és kitűztem az íróasztalom fölé. Most is, ahogy ezeket a sorokat írom és felnézek, ez ordít rám, én meg a kérdés súlyát ízlelgetem. Velem szemben a karácsonyra kapott 2010-es naptár – egyelőre teljesen üresen. Ami biztos, 41 napom van, hogy felelősségteljesen döntsek, ahogy nagybátyám előirányozta. Ez a 41 nap elszállhat úgy, hogy menekülök és homokba dugom a fejem, de eltelhet úgy is, hogy napról napra biztosabb leszek a döntésben. Szilveszter éjjelén nem tettem fogadalmat – mert nem hiszek a fogadalom erejében (legutóbb megfogadtam, hogy újra kezdem zongora tanulmányaimat, és tessék egy éve csak porosodik, hiába a hangolás), de most kedvem lenne fogadkozni, hogy töviről-hegyire feltérképezem a rendszert, ami rám vár. Magabiztosan és kapkodás nélkül választok majd, nem másokra és nem a szóbeszédre hagyatkozva. Összegyűjtöttem azokat a témákat és kérdésköröket, amiben hiányosak az ismereteim:
Félre a szentimentalitással! Félre a kétségekkel és a bizonytalan tapogatózásokkal! Haditervet készítek a jövőmről, és a terv ékes bizonyítéka a világháló lesz. Márciusban 18 éves leszek, májusban érettségizem, szeptembertől továbbtanulok – február 15-ig pedig el kell döntenem hol. “Mi leszel, ha nagy leszel?” – ezt az agyoncsépelt mondatot zöld tussal jegyeztem fel egy papírra és kitűztem az íróasztalom fölé. Most is, ahogy ezeket a sorokat írom és felnézek, ez ordít rám, én meg a kérdés súlyát ízlelgetem. Velem szemben a karácsonyra kapott 2010-es naptár – egyelőre teljesen üresen. Ami biztos, 41 napom van, hogy felelősségteljesen döntsek, ahogy nagybátyám előirányozta. Ez a 41 nap elszállhat úgy, hogy menekülök és homokba dugom a fejem, de eltelhet úgy is, hogy napról napra biztosabb leszek a döntésben. Szilveszter éjjelén nem tettem fogadalmat – mert nem hiszek a fogadalom erejében (legutóbb megfogadtam, hogy újra kezdem zongora tanulmányaimat, és tessék egy éve csak porosodik, hiába a hangolás), de most kedvem lenne fogadkozni, hogy töviről-hegyire feltérképezem a rendszert, ami rám vár. Magabiztosan és kapkodás nélkül választok majd, nem másokra és nem a szóbeszédre hagyatkozva. Összegyűjtöttem azokat a témákat és kérdésköröket, amiben hiányosak az ismereteim:
A felsőoktatási rendszer jelenlegA felvételi rendszere – pontszámítások
Hogyan kell kitölteni a jelentkezési lapot?
Anyagi megfontolások: költségtérítéses vagy nappali tagozat, pénzügyi kiadások és bevételi lehetőségek
Milyen szakmát válasszak? – melyik szakma a legelőnyösebb, trendek és gyakorlati szempontok, az elhelyezkedés lehetőségei
A felsőoktatási intézmények megismerése: barangolás az iskolák honlapjain, nyílt napok
Sorstársaim! Nemcsak magam felé, felétek is felelősséggel tartozom (és ebből merítem az erőt, ezért kell a nyilvánosság). Szeretném, ha a blogon megjelenő információk a lehető leghitelesebbek lennének, ezért nem fogom sajnálni sem az időt, sem a fáradságot, hogy alaposan utánajárjak mindennek. Ha pedig többet tudtok nálam, ti se sajnáljátok a kommenteket! A homokóra elindult – már peregnek az első szemek :-)
