Ma éjfélkor lezárják az urnákat, aki bújt, aki nem: felvételi 2010 :-) Mi a csajokkal már pénteken túlestünk a szertartáson és egész pontosan este hétre értünk a nyugati postára, hogy feladjuk a jelentkezési lapokat, miután felragasztottuk rá a befizetett csekket. Előtte viszont még megváltottuk a világot és egymást - a közös töltögetés hevében változott és alakult ki a visszavonhatatlan jelentkezési sorrend.
Az egészben az volt a legjobb, hogy egyáltalán nem estünk kétségbe, bármilyen kérdés felmerült (ma egyébként folyamatosan csörög a mobilom, vagy msn-en zaklatnak az utolsó hajrában, most hívott Zsófi, hogy teljesen el van anyátlanodva és nem veszi fel neki semmilyen hivatal és nem tudja mitévő legyen...) vagy közösen kiokoskodtuk vagy telefonon érdeklődtünk, bár igaz, ami igaz már aznap is izzottak a vonalak rendesen, de legalább még el lehetett érni őket (az Oktatási Hivatalt: 06-1-483-35-90 vagy az Educatio ügyfélszolgálatát:06-1-477-31-31).
Ági és Juli viszonylag egymástól eltérő szakmákat favorizáltak (Ági a jogot, míg Juli a kertészmérnökit), míg Rita és én azonos szakban gondolkodtunk: a turizmus-vendéglátásban. Én egyértelműen a Kodolányit tettem első helyre (itt azon ment a vita, érdemes-e ezért az iskoláért akár a vidéket is kockáztatnom), míg Rita a BGF mellett és amellett kardoskodott, hogy ne veszítsük el egymást, járjunk egy főiskolára. Az eredmény végül az lett, hogy mindketten a Kodolányit írtuk első helyre, ám míg én a Székesfehérvári és Siófoki képzést is bejelöltem, addig ő kitartott a pesti élet mellett. Fura dolog ez, de tényleg úgy érzem, akár még szívesebben is mennék vidékre, ha a pontjaim ezt a sorsot jelölik ki nekem - ez persze biztos annak is köszönhető, hogy voltak napok, amikor nagyon is beleéltem magam a függetlenséggel egybekötött vidéki levegő mámorába és cseppet sem idegenkedem egy esetleges leköltözéstől. Másrészt, direkt felhívtam az iskolát és megnyugtattak, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy átjelentkezzek vidékről Pestre, ha ezt látom majd a legjobbnak.
Semmi értelmét nem láttam más intézmények megjelölésének, ami annak köszönhető, hogy az elmúlt két hónap során egyre tudatosabb lettem annak tekintetében, mit szeretnék tanulni és mivel szeretnék foglalkozni. Igyekeztem az eszemre és a szívemre egyaránt hallgatni, persze biztosan hatott rám a nyílt nap hangulata, kicsit már ott azt éreztem, itt a helyem, ezekben a padsorokban fogok ülni szeptembertől... A közben összeolvasott információk (mint például, hogy az elmúlt két évben végzettek 37 százaléka talált külföldön munkát - ami nálam annyit jelent, hogy bár nem akarok örökre külföldön maradni, de mindenképpen szeretnék tapasztalatot szerezni) is sokat nyomtak a latba, na meg a vitorlás vizsga lehetősége, ami nálam kiemelte az iskolát a többi közül, amellett, hogy végig azt éreztem, itt tényleg foglalkozni fognak velem, mint egyénnel és természetesen az sem mellékes, hogy kifejezetten elismert oktatóktól tanulhatok (mint Mihalkó Gábor vagy mint Rátz Tamara, aki az év turisztikai oktatója is lett). Mindent egybevéve, a megérzéseim azt súgják, jó helyen leszek itt (csak vegyenek fel!!!), a Kodolányi - főként, ami a turizmus tanszékét illeti - felfutó ívben van, de mivel viszonylag fiatal iskola mindent meg kell tennie azért, hogy hallgatói jó hírét terjesszék és nívós oktatásban részesüljenek. Logikám szerint tehát, sokkal nagyobb figyelmet fogok itt kapni, mintha egy jól bejáratott, évtizedek óta működő intézményben - nem beszélve arról, hogy a főiskolának megvan az az anyagi háttere, amivel a legjobb oktatókat képes maga köré gyűjteni. Ezt már csak halkan jegyzem meg, de ide tartozik még az is, hogy titokban nem adtam fel teljesen a médiához kötődő elképzeléseimet: a Kodolányin pedig úgy tűnik lesz esélyem arra, hogy ezt a szakot is elvégezzem a második évfolyamtól - és bár ez még a jövő titka, mindenesetre némi biztonság tudattal töltött el a tény, hogy nem kell feladnom semmit az elképzeléseimből. 
Visszatérve a péntek délutánhoz, miután mindannyian elégedett sóhajjal elkészültünk a jelentkezési lapok kitöltésével (és közben behűtöttük a jól megérdemelt pezsgőnket, rosét mindennek tetejébe :-D) nekivágtunk a rövid sétának a posta felé, útközben pedig arról fantáziáltunk, kire mi vár majd szeptembertől és hogyan fogjuk tartani a kapcsolatot csakazértis. Juli környezetvédelemmel akar majd foglalkozni, Ági ügyvédként tör babérokra (mondjuk náluk az egész família ebben a körben mozog, így biztos helye lesz a csapatban), Rita pedig arról álmodozik, hogy saját wellness utazási irodája lesz, ami a fürdővárosokra szakosodik Európa szerte. Én annyit kötöttem ki, hogy utazni fogok és óriás energiabedobással vetem magam a nyelvtanulásba (egyelőre egy angol középfokú nyelvvizsgával büszkélkedhetek), ami most a németet jelenti, de nem fogom elfelejteni, hogy kevésbé közkedvelt nyelveket is elsajátítsak. Addig is, hajrá matematika és hajrá történelem - az idegen nyelvek mellett ugyanis ezeknek az eredményei határozzák meg a pontjaimat.
