Mint az sejthető volt, az egész tanári gárda rákapcsolt a "félelem és reszketés" üzemmódra, aminek demonstrálására váratlan röpdolgozatokkal örvendeztetnek minket és nyilvánosan pellengére állítanak szinte kivétel nélkül mindenkit - állítólag felkészítő jelleggel, számításaik szerint ugyanis így időben összekapjuk magunkat. Elhatározásuk hatásai: a lázadók gyűjtik a szemrehányásokat és kiröhögik őket (de már látom, hogy lassan beadják a derekukat a szülői megvonások következtében), míg a stresszre hajlamosak (a tanárok burkolt kritizálása mellett) minden alkalmat megragadnak a tanulásra és ezt egyre nagyobb elánnal hangoztatják is (az egyik legjobb módszerük, hogy órák után és közben többször plusz kérdésekkel bombázzák adott tanárt, hogy illető biztosan érezze, ők átlagon felül foglalkoznak a tantárgyal), a szemfülesek pedig profi puskákban gondolkoznak és egyértelműen csak arra hajtanak, ami majd számításba jön náluk a felvételi pontok számításánál.
Ebben a kavalkádban, néha csak ülök az osztályteremben és elárvultan kinézek az ablakon, az elmúlt évek gondtalan emlékeit rajzolom oda, amikor teher és nyomás nélkül csak vigyorogtunk bambán az órai viziteken, azt latolgatva, vajon hol ütjük el az időt suli után a többiekkel. Ezek az összejövések mostanában jelentősen megcsappantak, én meg apatikus hangulatban töltöttem az elmúlt hetet, aminek persze az is oka lehet, hogy Z. felém sem bagózott (nyilván majd belefullad a tankönyveibe haha), még msn-en se pötyögtünk egymásnak, bennem meg felébredt a kisördög, hogy az eddig remekül felépített "hogyan leszünk majd egymáséi" terv a kútba esik, Z. pedig más vizekre evezett.
Persze lehet, hogy bölcs nagynénémnek van igaza, aki, amikor megszellőztettem neki passzív hozzáállásomat, egyszerűen csak annyit mondott kacár mosollyal az arcán: "Anna, a kisugárzásban rejlik a lényeg, ha te bezárkózol, a kutyának se fog eszébe jutni, hogy csóválja utánad a farkát". Jó fej a nagynéném, haha, nem véletlen dolgozik könyvkiadónál, mint lektor, biztos ott ragadnak rá ezek a remek hasonlatok. Hogy további panaszkodásomnak megálljt parancsoljon hosszas keresgélés után (iszonyú nagy könyvespolcuk van, éppen hogy nem kell hozzá tologatós létra :-D) egy könyvet nyomott a kezembe, aminek a címe "Megtanulok tanulni" (Walter F. Kugemann). A könyvet rongyosra olvasták (szerinte ez csak növeli az értékét) és, mint mondta a kis bibliája volt annak idején, amikor válságba jutott az egyetemen - szóval belekezdtem én is, és rögtön a második részbe, hogy megteremtsem a tökéletes feltételeket a tanuláshoz (mindenkinek ajánlom, hogy olvassa végig, nekem nagyon sokat segített.)
VISSZASZÁMOLÁS A RAJT ELŐTT - A KÖRÜLMÉNYEK MEGTEREMTÉSE
A tanulósarok
Ideje félretenni azon romantikus elképzeléseket, miszerint tévé előtt, kanapén heverve, netán evés közben lehet tanulni, ezeket mind felesleges időpocsékolásnak és nem tanulásnak hívják, az agy ugyanis úgy képes hatékonyan működni, ha egyetlen tevékenységre koncentrál.
Az első és a legfontosabb, hogy legyen elegendő helyed az asztalodon (az olyan asztalok, melyeknek üregében nem fér el a lábad felejtősek, míg az elegendő hely nagyjából kiterjesztett karjaiddal egyenlő) és legyen kényelmes a széked (párnázott például). Ezt a területet illik megtisztítani minden felesleges tárgytól és oda nem illő fecnitől (szégyen vagy nem, a tegnapi napom bizony azzal telt, hogy ezeket eltakarítottam).
A világítás vagy elölről, közel függőlegesen; de még jobb, ha balról és elölről ferdén jön a fény, ellenkező esetben ugyanis miközben írunk beárnyékoljuk saját magunkat (persze, ha valaki balkezes, fordul az egész rendszer). Itt jegyezném meg, hogy ennek tudatában azonnal áthelyeztem a csíptetős lámpámat, és jelentem, sokkal jobb lett :-)
A tanulás kellékei
Amint megalkottuk az ideális környezetet és eltakarítottuk a felesleges vackokat az asztalról és a közvetlen, kézzel elérhető polcokról, jöhet a bepakolás:
Írószerek: szép katonás rendben, külön tartóba a golyóstollak, külön tartóba a grafitok és rotringok, külön tartóba a filcek és kihúzók, csakúgy, mint a színesceruzák (kihegyeztem és szelektáltam az összeset :-)
Sok és megfelelő méretű papír: ezek a jobb oldalra kerültek egy papírtartóba, míg a kisebb jegyzetelésre alkalmas szépen mellé a post it-ekkel együtt.
Naptár és parafatábla: a tábla eddig is az asztalom felett volt, annyi történt, hogy leradíroztam ezt is, most várja az új feladatokat, a naptár pedig pontosan velem szemben áll. Állítólag a legjobb, ha egy egész hónapot látsz egyben, ez esetemben nem valósult meg, de még nem kizárt, hogy beszerzek egy havi bontásút...
Óra: erre sem gondoltam volna magamtól, szóval szereztem egy szép, régi stílusú csörgőórát, ami ugyan nem csörög, de olyat kattan óránként, hogy azt kénytelen vagyok meghallani. Ez azért fontos, mert, ahhoz, hogy ne kapj agyérgörcsöt a tanulástól óránként egyszer érdemes felállni és egészen más tevékenységbe kezdeni, mint amit addig csináltál, másrészt, mint azt a továbbiakban látni fogjuk, tanulni tervezetten kell, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy tudjuk, hányadán állunk az idővel.
Kézikönyvek: helyesírás szótár, nyelvi szótárak, idegen szavak gyűjteménye, szinonima szótár - na őket mind begyűjtöttem magam mellé családom utólagos engedelmével és az asztalom feletti polcra rakosgattam fel, így a jövőben elég lesz, ha felnyúlok és máris okosabb leszek :-) (erre egyébként most jöttem rá, hogy mennyiszer siklottam el pl. különböző szavak felett, amiket nem értettem - na ennek elvben vége.)
Tankönyvek: ők eddig is az asztalom feletti polcon tanyáztak, tantárgyanként kategorizálva, most annyi történt, hogy, ha majd nekiállok tanulni mindig leveszem és magam mellé helyezem az aktuálisan használtakat.
AMIKOR NEM ÉRDEMES...
- Közvetlen étkezések után ne kísérletezzünk a tanulással: ezt már a rómaiak is tudták, de ide tartozik, hogy korgó gyomorral sincs túl sok értelme (ezt itt annyiban cáfolnám, hogy nálam sokszor az is teljesítményfokozó, ha tudom, amint a végére érek, falatozhatok...).- A hőmérséklet sem elhanyagolható szempont, mivel szellemi munka közben izmaink nem dolgoznak, 20-22 fokos hőmérséklet kell ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.- Az oxigéndús környezetre is figyeljünk - időről-időre nyissunk ablakot és szellőztessünk, különben azt fogjuk észrevenni, hogy ásítozni kezdünk.- Ha fáradtak vagyunk, ne erőltessük, csakúgy, felizgatott állapotban sem leszünk hatékonyak (ez a könyv szerint a menedzsereknek ugyan jót tesz munka közben, de a tanulásnál beteheti a kiskaput).- Tudományosan bizonyították, hogy a zene nemhogy zavarja, még elő is segítheti a tanulást, de ha valakit kifejezetten idegesít, nem lesz tőle boldogabb. (Itt veszi elő a tanulási hóbortokat, nekem például a zene nem nyerő, míg Schiller állítólag attól szárnyalt, hogy egy rohadt alma illatozott az íróasztalán, ő ettől a szagtól indult be :-D).
"Ha egyszer már eldöntöttük a nap melyik szakában tanulunk, tartsuk magunkat ehhez következetesen! Ez a szabály energiát takarít meg nekünk".
Tekintve, hogy szellemi kiképzésről van szó, állítólag az a legfontosabb, hogy a saját tanulási szokásodat vedd figyelembe (már ha volt eddig, haha), azaz, ahogyan eddig tanultál, az legyen a mérvadó. Ami még tetszett, hogy megfigyelték, amikor kitűzünk magunk elé egy célt, hogy na, akkor onnantól pihenünk, az utolsó hajrában megnő a teljesítményünk, azaz a pihenés ígérete mintegy felturbózza a teljesítményünket. Ami pedig a tudatos tervezést illeti, Kugemann-nak hála, most tovább tökéletesíthetem a rendszert:
Rövidtávon tervezni annyit tesz, hogy aznapra, vagy maximum egy-két napra előre tervez az ember, esetemben ez az iskolai leckéket fogja jelenteni, erre minden nap egy-másfél órát szánok. Érdemes tehát leckefüzetet vezetni, és ezt magunk elé helyezni, majd nem a nekünk legnehezebbel, hanem bemelegítéssel kezdeni (ami, kinek a történelem, kinek a matek ugye); kísérletek bizonyítják ugyanis, hogy az agynak idő kell, amíg rááll a tanulásra. A másik tanács, hogy a változatosság nemcsak gyönyörködtet, de hatékonnyá is tesz, azaz két hasonló téma közé iktassunk egy másfélét, így fogjuk elérni, hogy motivációnk ne lohadjon és memóriánk is a legjobban működjön.
A középtávú tervezéshez használjuk a naptárat és írjunk bele minden egyéb elfoglaltságot is, ami tanuláson kívül van az életünkben - nálam ide tartozik az érettségire való felkészülés is, amit úgy osztottam be, hogy minden nap minimum két különböző tantárgy tételét veszem át. (Ezt egyébként úgy oldottam meg, hogy lekicsinyítettem a tételsorokat és kitűztem a parafatáblámra, mert így világosan látom majd, hol tartok és reményeim szerint napról-napra nyugodtabb leszek a zöld pipák sokasodásával).
Hosszútávra leginkább gondolatainkban tervezünk, itt jönnek be az extra dolgok, abban az esetben, ha még van időnk és energiánk tanulni a fentieken kívül. Elhatároztam ezt is alkalmazni fogom, még pedig úgy, hogy ebben az időben egyrészt nyelvet tanulok, másrészt ismerkedem a turizmus világával (azaz követem a híreket és trendeket), harmadrészt időről-időre foglalkozom leendő iskolámmal, a Kodolányival is (ha működik az előző posztban kifejtett elméletem, akkor ezzel mintegy szuggerálni is tudom a jövőt...)
