Mi leszek, ha nagy leszek?

Mindenki szeretne sok-sok pénzért láblógatni és közben beutazni a fél világot, csak azért, hogy a különböző utazásokon szerzett tapasztalatait a fizetését álló cég blogján megossza a nagyérdeművel. Na, persze az állás megszerzése egyenlő a lottó ötös esélyeivel, de talán mégis érdemes megpróbálni....

Az egész álláshirdetés mögött egy már bevált, amolyan gerilla kempány módszer húzódik meg, aminek a receptje azon alapul, hogy csinálj minél nagyobb hírverést valaminek, és vegyél rá minél több embert, hogy érdekelt legyen abban, hogy jelentkezzen - így aztán rövid távon, viszonylag kevés befektetett pénzből (egész egyszerűen abból, hogy az emberek informálisan tovább és tovább adják a dolog hírét) eléred, hogy a lehető legtöbb csatornán erről beszéljenek.

Ilyen kampányt vitt véghez már például egy ausztrál idegenforgalmi hivatal (ők szintén  blogírót kerestek, aki beszámol a nyaralási élményeriől), egy ír utazási cég (ők még nagyobb mézesmadzaggal rögtön nászutas lakosztály tesztelőket kerestek), de még egyes énekesnők sem riadtak vissza attól, hogy blogolót toborozzanak a világhálón - természetesen saját rajongóik köréből.

Hazai fronton a Tensi utazás szervező cég kapott az alkalmon, hogy látványos és gyorsan terjedő reklámhadjáratba fogjon, és megtalálja azt az ideális munkatársat, aki fél éven át mást sem tesz, mint bejárja a turistacélpontokat, és az ezeken a helyeken szerzett tapasztalatairól részletesen beszámol. Ami itt még extra hívószó, az a fizetés, ez ugyanis jócskán felülmúlja egy átlag utazó álmait: féléves utazgatásaid jutalmáért bruttó egymilliót lehet majd elkölteni (avagy félretenni) igény szerint. Csak összehasonlításképpen, anno az ausztrál cég jóval bőkezűbbnek bizonyult (bár nyilván a potenciális megrendelőinek száma és a cég költségvetése is jócskán felülmúlja a hazai viszonyokat): havi 110 ezer ausztrál dolláros fizetéssel jutalmazta alkalmazottját, ami hozzávetőleg 21 millió forintot jelent havonta.

Na, de vissza kis hazánkba, esetünkben ugyanis az egy millió forintos fizetés (plusz teljes ellátás, utazűsi költségek stb.) is elegendő hívószó a jelentkezésre, ami egyébként három lépcsős procedúrát takar, azaz nem olyan egyszerű megcsípni életed legjobb állását, bár legalább elmondhatjuk, hogy a kiíró cég korrekt módon pályázatot ír ki, és aztán a „nyerjen a jobbik" jeligével versenyezteti a jelölteket.

Első körben meg kell, hogy felelj a feltételeknek, aztán jöhet az első kör, ami még egészen könnyen megugorható fokocska: egy 1 perces videót kell kreálni, aminek a lényege, hogy meg tudd győzni a céget, a te személyiséged a legalkalmasabb a feladatra, vagyis legalább a 100 legjobb között vagy, azaz vagy annyira jó, hogy helyed legyen a középdöntőben. A videót amúgy a youtube-ra is fel kell tölteni (a legalsó videó erre szolgál példaként), és persze a videó címe a „világ második legjobb állása" kell, hogy legyen - íme egy újabb fontos pont a reklám kampányban.

Ha sikerül bejutnod a legjobb 100 közé, kezdetét veszi a második feladat, amikor újabb videót kell készíteni, most viszont nem önmagadról, hanem egy utazási élményedről. És itt jön a kampányfogás következő jól sikerült eleme, miszerint innentől már a nagyközönség dönt arról, ki utazgathat majd a világban, azaz kvázi a most futó tehetségkutató műsorokhoz hasonló szavazási őrületet igyekeznek majd generálni a pályázók között.

Mindazonáltal, ha van benned kellő vállalkozási kedv és exchibicionizmus (ráadásul tiszta szórakozásnak érzed majd az egy perces videó elkészítését), és óriási baráti körrel bírsz (akit lehet mozgósítani eme nemes cél érdekében), ne habozz, nevezz! Nálam picit az utolsó szavazó körösdi verte ki a biztosítékot, valahogy hitelesebbnek éreztem volna, ha szakmai zsűri értékel, és nem megint az nyer, akinek nagyobb a marketing képessége...

(Szóval még csak gondolkozom az egészen, várok egy sugallatra, vagy egy ötletre, hogyan mutassam be magam... Isteni szikra esetén esküszüm, hogy megcsinálom :DDD)
 

Összefoglalva az időpontok még egyszer: