Ahogy ígértem, a második teszt körben már komolyabb témát, a karriertervezést boncolgatom, és olyan teszteket mutatok meg, amelyek abban nyújtanak segítséget, hogyan mérjük fel saját képessségeinket és hogyan tervezzük meg elkövetkezendő éveinket úgy, hogy mindebből a lehető legtöbbet profitáljuk.

Első lépés a már sokat emlegetett önismeret, amelyhez egy játékos feladattal közelebb juthatunk (esetünkben ugyanis nem a mélyebb értelemben vett önismeret lesz a fontos, hanem az, amivel pályaválasztásunkot orientálhatjuk): ahhoz, hogy lásd a saját„szerepkészletedet”, illetve szerepeid fontosságát, rajzolj egy lapra egy nagy kört – ez lesz majd személyiséged egésze. Most próbáld meg felsorolni az összes jelenlegi szerepedet, és megjeleníteni ezeket a körben egy-egy körcikk területén. A körcikkek nagyságát az alapján válaszd, amennyire az adott szerep – itt és most – fontos a számodra. Miután ezzel elkészültél, próbáld meg az egyes szerepeidhez, szerepkészleteidhez összegyűjteni azok értékeit. Melyik szerep vagy szerepcsoport miért fontos a számodra, mik azok az értékek, amelyeket megjelenít? (Ha még nincsenek a „tortaszeletek között” a munkával kapcsolatos szerepek - én, mint beosztott, én, mint kolléga, én, mint projektvezető -, akkor láthatod, hogy ezek közé kell majd elhelyezned azt is. Mekkora lesz majd ez a szelet?)

Segítségként ismét csak egy lista, az értékrend-kutatások forrásaiból:
anyagi jólét – barátság – békés élet – békés világ – belső harmónia – családi biztonság – egészség – érdekes élet – gazdagság – hagyományok tisztelete – hatalom – hit – igazságosság – istenszeretet – jó állás – jóakarat – kreativitás – műveltség – népszerűség – önálló élet – önuralom – őszinteség – saját felelősség – segítőkészség – sikeres házasság – szépség – szerelem – szórakozás – tanulás – társadalmi rend – vallásos hit – változatos élet – vidámság

Ez a gyakorlat azért is fontos, mert egy későbbi önismereti feladatnál hasznát vesszük majd, egész pontosan akkor, amikor az erőforrásainkat vesszük számba. (Ebből láthajuk majd, hogy vajon megfelelnek-e egymásnak a szerepeink fontosságai és a belőlük származó, valamint a rájuk fordítható erőforrások). 

Második feladatunk, hogy tisztában legyünk eddig megtett személyes életutunnkal. Ezt kétféle gyakorlattal is megtehetjük, mindenki válassza ki, melyik az, amelyikhez nagyobb kedvet érez. 

Aki kész behatóbban foglalkozni ezzel a kérdéssel, annak egy szimbolikus vonatút megtétele javasolt. Kezdésnek készíts egy egyszerű vonatábrát a papír tetejére.
A játék feladata, hogy rajzold meg eddigi életutadat, mint egy vonatutat. Azokat a fontos
eseményeket, melyek hatással, befolyással voltak szakmai életutadra, rajzold rá az útra
valamilyen vasúti „tereptárggyal”. (Például, ha gyerekkorodban Erzsi néni az óvodában
megtiltotta, hogy autókkal játssz, pedig te akkor autószerelő szerettél volna lenni, akkor
ezt jelöld a rajzon mondjuk egy sorompóval; vagy, ha az általános iskolában elment az
osztályt matekra tanító Irma néni és helyette Kálmán bácsi jött, s ekkor szeretted meg a
matekot, akkor ide rajzolhatsz egy megállót, felszállókkal és leszállókkal; vagy ha gimnáziumban elkezdtél színjátszó szakkörre járni, mert úgy gondoltad, hogy felvételizel majd a színművészetire, de ez csak pár hónapig tartott, akkor ide rajzolhatsz egy vakvágányt. Használd a fantáziádat, sokféle ilyen szimbólumot használhatsz (alagút, mellékvágány, lámpa, leszakadt vezeték, mozdonycsere…). Értelemszerűen nem a rajz minősége, hanem az általuk kifejezett mélyebb tartalom a lényeg. A kész rajzról aztán beszélgethetünk is, ha kellően nyitottak vagyunk, a reflexió és az önreflexió új értelmezésekhez, megértésekhez segíthet bennünket.

A rajzos feladattól elriadók az eddigi életutat egy grafikonon ábrázolják, melynek vízszintes tengelye az idő, s a függőleges tengely lehet a nehézség, a kapcsolatok jelentősége, a fejlődés, az eredményesség (vagy amit még hozzágondolsz). A különböző szempontokat célszerű egy grafikonon ábrázolni, és a különböző görbéket más-más módon jelölni (pontozott, szaggatott, hullámos vonalakat, vagy más színeket használva). Erről is érdemes beszélgetni, amolyan kiselőadást/kiselőadásokat tartani. 

A karriertervezés előtt ajánlok még egy gyakorlatot, olyat, ami a szokásosnál tágabb keretbe helyezi a pályaválasztást, és arra enged rátekinteni, hogy a családi és más személyes viszonyaid, és mintáid hogyan határozták meg a választásaidat. (A gyakorlat tulajdonképpen a dramatikus önismereti módszerekben alkalmazott „szakmai szociális atom” egyszerűsítése.)

„A szociális atom Moreno szerint a legkisebb szociális egység, mely az egyén szocio-emocionális kapcsolatrendszerét tartalmazza. Az atomban minden olyan kapcsolatnak helye van, ami fontos az egyén szempontjából, melynek mind valós, mind fiktív személyek részei lehetnek. Az atom magját a hallgató szakmai identitása képezi. Ezt egy mondattal következőképpen fejezhetjük ki például: „Én, a tanár.”

Ehhez kapcsolódnak azok a tényezők (személyek, életesemények, érzések), melyek az atomot készítő egyén szakmához való viszonyát befolyásolják. A hatás erősségét a központhoz viszonyított távolság fejezheti ki, irányát nyilak jelölik. Ha pozitív hatásról van szó, vagyis olyan elemről, mely a hallgató szakmai hozzáállását erősíti, azt a mag felé mutató nyíl, negatív, vagyis a pálya elleni hatást kifelé mutató nyíl jelzi.

Nem ritka, hogy a pálya mellett és ellen szóló érvek egy tényezőhöz kapcsolódnak, amit kétirányú nyíllal szimbolizálhatunk. A szakmai szociális atommal zajló dramatikus munka ugyanúgy zajlik, mint a hagyományos szociális atommal. Annak rajzban történő elkészítését dramatikus formában történő megjelenítés követi.

A testi akció, a szerepcsere, a belső hangok és az esetleges tükrözés tudatosíthatják a játékosban pályaválasztási motivációit és rálátást biztosíthatnak azokra a tudatos-és/vagy tudattalan elemekre, melyek a szakma választása mellett,
illetve ellen szólnak.”

(Marlok Zsuzsa – Martos Tamás: Pedagógushivatás – személyiségfejlesztés. Pszichodráma a tanárképzésben és -továbbképzésben. Iskolakultúra, 2006/2.)

Íme egy példa ábra, hogyan is néz ki mindez: