Mi leszek, ha nagy leszek?

Ugye, hogy megszépültem? Márimint a blogom :-) Küldök hatalmas puszikat drága barátnőmnek, akinek a változás köszönhető, és aki nélkül most nem mosolyogna a fejlécről Anna és az ő Luca cicája. Újra és újra fel kell jönnöm a blogomra, hogy megcsodáljam - írásra csábít és felvillanyoz.

Egyébként meg, meg kell mondjam, így az utolsó hét hajrájára sikerült elbizonytalanodnom, a nagy tudatosság, hogy a turizmus és vendéglátás szakma érdekel halványodott, helyére több más variáció is belépett: picit úgy állok most a jelentkezés előtt, mintha az maga lenne a „tabula rasa", azaz a tiszta lap, amire tetszés szerint rajzolhatók az új sorsvonalak.

Végső döntés előtt ezért is döntöttem úgy, hogy ezt a hetet a tapasztalat összegzésnek szentelem, és közben figyelek a megézéseimre, és arra, hogy az összegzés milyen mozaik képeket rak össze bennem, és merre terelnek a közben levont következtetések. 

Az idegenvezető tanfolyam közben ezerrel pörög, lassan jönnek a megméretettések, és aztán pedig az érettségi, ahol nagyon nagyon nagyon szuperül kell, hogy teljesítsek, különben esélytelen, hogy bejussak valaha államilag támogatott képzésre. Nagy a verseny, de az, hogy nem ültem a babérokon, hanem belevágtam a tanfolyamba benne tartott a folyamban, nem jöttem ki a tanulási gyakorlatból :))

Emellett egyre többet látok a turizmus, mint szakma világából, és azt hiszem részben ez tanfolyam az oka annak, hogy merészebben merek gondolkodni a jövőmről, és kacsingatok más területek felé is. Ha őszinte akarok lenni a több lábon állás gondolata lebeg előttem, azon jár a fejem, hogyan tudnám a legjobb továbbtanulási stratégiát kitalálni, ráadásul úgy, hogy a választott utat minél jobban szeressem.