Ott hagytam abba a történetet, hogy a székesfehérvári Kodolányi nyílt napon elváltunk a folyosón, hogy ki-ki meghallgassa az őt érdeklő szak előadását, utána viszont nekivágtunk, hogy hármasban felfedezzük a várost. Az egész Ádám ötlete volt, ő ugyanis egyre jobban gondolkozik azon, hogy, ha felveszik leköltözik és nem fog ingázni Budapest-Székesfehérvár között.
Szerencsénk volt, mert Lilla már úgy, ahogy ismeri a várost, köszönhetően annak, hogy a Vörösmarty Rádió miatt sokat utazik ide, így egyértelmű lett, hogy őt követjük a városnézés során, de a végére kiderült, hogy Ádám és az én kíváncsiságom olyan helyekre is elvezetett minket, amiket eddig még ő sem ismert; és az is, hogy egy délután bizony nagyon kevés az összes látnivaló feltérképezéséhez.
A történelmi belváros (ha tetszik óváros) nagyjából negyed órás sétára van a főiskolától, és alfája és omegája az országalma, ami a Városház téren található a Püspöki palota előtt, amely egyike az ország legszebb copf stílusú alkotásainak, és a középkori Nagyboldogasszony-bazilika romjainak felhasználásával épült az 1780-1803 években. Jelentős, mintegy 40 000 kötetre tehető könyvára van középkori kódexekkel és ősnyomtatványokkal. Az országalmáról érdemes tudni, hogy Ohmann Béla alkotása és a város történeti múltját és jelentőségét szimbolizálja a rajta körbefutó felirattal: "Libertates Civitatis Albensis a S. rege Stephano concessa", azaz "Fehérvár szabadságjogait Szent István adományozta".
A polgármesteri hivatal is a Városház téren található, ezt Lilla mutogatta lelkesen, ő ugyanis, mint a Vörösmarty Rádió munkatársa számtalan alkalommal járt benne különböző sajtótájékoztatókon (a Rádióban az a jó, hogy teljes jogú munkatársként kezelik az ott gyakornokoskodókat, és, ha sikerül a beilleszkedés gyorsan felelősségteljes feldatokat kapnak), bár az is igaz, hogy az utóbbi időben már a legtöbb sajtótájékoztatót a Hiemer-házban tartják, amelynek fő homlokzata szintén a Városház térre néz.
A Hiemer-házról aktuálisan azt kell tudni, hogy három ütemes felújításának most érkeztek az utolsó részéhez, így mostanra van benne házasságkötő terem, ifjúsági klub (a középkori pincében), szobák a városba érkező delegációknak (az első emelet teremsorát városi rezidenciának alakították ki a felújítás során, így két, antik bútorokkal berendezett, exkluzív lakosztály várja a vendégeket) és rendezvényterem is, ahol például a sajtótájékoztatókat tartják.
A Hiemer-ház három épület páratlan összeolvadásából jött létre és a város történetéről mesél nekünk: egyedülálló középkori értékeken, barokk, rokokó építészeti emlékeken és modern kori megoldásokon keresztül megelevenednek Fehérvár évszázadai. Természetesen látogatásra is van lehetőség (ezt mi a későbbiekben tervezzük, engem nagyon felcsigázott), amita városi Tourinform Iroda szervez, a nyílt napokon idegenvezető kalauzolja a látogatókat, míg a nyilvános rendezvények és helyiségek, így például a kávézó állandóan látogathatók. Úgy tartják, aki betér ide, egyből elvész a szépségek labirintusában: a barokk stukkók, és a restaurátorok által meglelt falfreskók tökéletes egységet alkotnak a középkori falak és helyiségek puritánságával.
(ITT tehetsz virtuális látogatást.)
A közelben van szintén, és kihagyhatatlan kötelező program a Középkori Romkert, amit Nemzeti Emlékhelyként is hívnak, célja ugyanis az, hogy az egykori koronázó templom és királyi temetkezőhely romjait méltón bemutassa. A romkert 1938-ban, Szent István halálának 900. évfordulójára készült el, benne a Szent István által építtetet bazilikával, melynek kőfaragványait, valamint a Szent István-szarkofágot is megtekinthetik a látogatók. Április elsejétől lehet közelebbről megcsodálni, ugyanis október 31-ig van nyitva, utána téli szünet áll be, és tavasztól nyit újra; addig csak kívülről, körbejárva lehet nézelődni.
A XV. századi közfelfogás szerint, mely Kottanner Ilona emlékiratában maradt fenn, a magyaroknak három törvényük van. Úgy hiszik, hogy bármelyiket hagyja teljesítetlenül valaki, az már nem törvényes király. Az első törvény úgy szól, hogy a királyt a Szent Koronával kell megkoronázni. A második, hogy az esztergomi érseknek kell megkoronáznia. A harmadik, hogy a koronázásnak Fehérvárott kell megtörténnie. Valószínűsítik, hogy a királykoronázás ezen főbb szabályai már a XI. században is érvényesek voltak. A keresztény királyságot megalapító, 1083-ban szentté avatott és az "ideális király" vonásait magára öltő Szent István Fehérváron őrzött ereklyéinek, személyéhez kötődő – esetenként csak ilyennek vélt, vagy az elveszett eredetit helyettesítő – jelvényeknek, tárgyaknak a szertartásba való bevonása – a kor felfogása szerint – segítette a megválasztott "kiváló lovag" misztikus átváltozását a jelképes és ünnepélyes események során "Isten kegyelméből való", szerencsésen uralkodó királlyá. Az egyházi szertartást is rekonstruálták, eszerint: közfelkiáltás (választás), eskü, szentelés, felkenés, átöltöztetés, a kard átadása, koronázás, a jogar átadása, trónra ültetés voltak a főbb mozzanatai. Ezek közül a Szent Koronával való koronázás vált a köztudatban a legfontosabbá, míg az itt állt királyi trónra a város nevének Székesfehérvárrá bővülése emlékeztet.
Miközben nézelődtünk, nekem sikerült teljesen átlényegülnöm egy másik dimenzióba, csodásan sütött a nap, Lilla csak csacsogott, Ádám pedig okos észrevételeket tett, amitől csak még jobban imponált. Igazándiból én voltam az, aki a legkevésbé szóltam hozzá a dolgokhoz, rám jött a megkukulás érzése, ami amúgy nem jellemző, de tény, hogy a nekem tetsző fiúk társaságában rendszeresen rám tör. Jó volt, hogy néha jelentőségteljesen összenéztünk, és éreztem, hogy kedvesen fürkészi az arcom, és azt még inkább, ami mögötte van. Szerintem pontosan tudta, hogy mi ment végbe bennem, és, hogy miért sütöm le a szememet, ha olyan kitartóan néz, de valahogy azt is éreztem, hogy ez tetszik neki, hogy örül, hogy ő lehet a vezető, én meg csak egy bájos kislány, aki issza minden szavát.
Betértünk még a Műhely Kávéházba, ami szintén a belváros szívében található egy csendes, árnyas fák által szegélyezett utcácskában. A kávézó rendkívül barátságos hangulatot árasztott, és látszott, hogy itt nem csak kávéznak, hanem kulturálódnak is a betérők, renszeresek a kiállítások és a különböző zenei programok, abból is az élőzenés változatok, azaz koncertek vannak túlsúlyban (300 fős a koncert terem és van télikert is, így a hidegebb napokon sem kell lemondani a terasz-élményről). Miközben forralt bort iszogattunk, kezdett felengedni bennem a feszültség, és jó volt, mert Lilla is elhalakult picit, így aztán Ádám végre elkezdett kérdezgetni, hogy mit is csináltam a nyáron abban a baltoni büfében. Meséltem neki a terveimről, arról, hogy nehezen birkóztam meg a felvételi kudarcával, és, hogy emiatt is arra a döntésre jutottam, hogy kipróbálom magam a munkában, lehetőleg olyanban, aminek köze is van a turizmushoz. Ezen persze elkezdett nevetni, hogy szép, egy balatoni büfében gyakorlom a turizmust, de sikerült frappánsan kivágnom magam, és rávilágítanom, hogy szerintem igenis alulról kell kezdeni, másrészt, hogy ha hiszi, ha nem, nagyon is sokat tanultam a főnöktől, aki úgy értett az emberekhez, mint kevesen. Azt is kifejtettem, hogy egy ilyen munkahelyen, az akinek szeme van, elkezd belelátni a háttér eseményekbe, abba, hogy hogyan is működik ez a szakma a magasabb szinteken, és az sem mellékes, hogy megtanultam együttérezni a munkaerővel. Annyira belelendültem, hogy egy idő után csak azt vettem észre, hogy Ádám kikerekedett szemmel bámul, és elismerően bólogat...valahogy úgy mondta: „Igen, Anna, most tanultam tőled valamit. Visszamenőleg is cáfolom magamat." Teljesen eltöltött a melegség ezekre a szavakra, végre egy fiú, aki felül tud emelkedni saját magán!
Mint minden óvárosban, Székesfehérváron is múltba visszacsöppenő élmény kalandozni, és a szemfülesek lépten-nyomon felfedezhetik a régi házakon lógó cégéreket, de érdemes az egész milliőt jól magunkba szippantani, nálam például ez úgy nyilvánult meg, hogy elképzeltem, amint egy régi korban peckesen lépkedek az utcán... Az országalma mellett ezenfelül van egy csodálatos órajáték, amit Kovács Jenő órásmester készített és aminek figurái a magyar történelem olyan királyi személyiségeit ábrázolják, akiknek nevéhez legendák fűződnek. A történelmi alakok először délelőtt tíz órakor jelennek meg zenei kísérettel, majd a város templomaiban egyszerre megkonduló déli harangszó után láthatjuk őket ismét. Ezt követően két óránként, délután kettő, négy és hat órakor vonulnak fel a királyi alakok. A harangjáték zenéje az „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga” című népének, mely István királyhoz fűződik, és egy középkori dallam, az „O Pastor aeterne”.
Lilla aztán elmesélte, hogy milyen lehetőségről tud Fehérváron, ami a szórakozást illeti, meg, hogy van a Kodolányinak is saját helye a Kodo Café, ahol hétfőnként van buli, és van még egy hely a West, ami a Vörösmarty télen van és szintén sok kodolányis jár oda, itt szerdánként vannak táncos estek (és persze iszogatások is, és megsúgta azt is, hogy aztért a kollégiumban is összejön egy-két spontán buli). Amit még ajánlott, és volt is már bennük, a HB nevű hely a Barátság téren, a Ribillio, és a Five Fix - szintén a belvárosban. A Kodo Caféba később el is látogattunk, mintegy a hosszú nap lezárása és legfőképpen a kíváncsiságunk végett, és nagyon kellemesen csalódtunk! Ez egy igazán barátságos, igényes és mégis annyira otthonos hely, hogy kedvem lett volna még jó sokáig maradni (persze ebben Ádám társasága is közrejátszott), de végül itt is csak egy forralt bort ittunk meg, viszont közben Ádám nekiállt beszélgetni a pultossal és kiderítette, hogy a jazz tanszék hallgatóinak is itt van minden héten a Jam Session-je, amikor legtöbbször örömzenélnek, de olyan is van, hogy elismert előadót hívnak, akivel aztán akár együtt is megszólalnak. Ez pedig őt tüzelte fel kellőképpen, szinte láttam a kigyúlt arcán, hogy lelki szemei előtt már magát képzeli a porondra, mert ilyen Ádám, nagyon nagy határozottság és szelíd megértés egyszemélyben, szóval részemről kétség nem fér hozzá, hogy igazán tehetséges.
Amíg ücsörögtünk, és megnéztük, melyik vonattal jutunk haza (a vonatút sem túl hosszú, a sulitól kb. negyedóra busszal az állomás és onnan még ötven perc Pest, így aztán sokan vannak, akik ingáznak), közös javaslatra összeszedtük azokat a helyeket, amire nem volt időnk, hogy megnézzük, viszont mindenképpen szeretnénk egy következő alkalommal. Jó volt, mert ahogy hajlottunk az estébe, úgy kezdett megtelni a kávézó, és sikerült pár ide járó emberkével, és őslakossal is értkeznünk, akik mind hasznos tanácsokkal és jó ötletekkel láttak el bennünket. Láthatóan élvezték, hogy beavathatnak minket, főleg, amikor Ádám kaján vigyorral arról érdeklődött, hol andalognak a szerelmesek :-)
Ahol a szerelmesek andaloghatnak:
- Rózsaliget a Kodolányi mellett
- Csónakázó tó a Kodolányi mellett
- Az Öreghegy, ahol egy háromágú emlékmű a látványosság és belátni az egész várost
- Bányató, ahol a város rádióállomása is található
Amit még meg kell nézni:
- Bory vár, amit egyes egyedül épített fel egykori gazdája, ma a családja lakik egy részében, a többi látogatható
- a Bazilika belülről
- a Ciszterciek temploma
- a Csitáry-kút
Ahol kultúrálódni lehet:
- Vörösmarty színház
- Csók István képtár
- Pelikán udvar
- Barátság ház
- Szabad Művelődési ház
- Cinema City a Plázában van, míg művészfilmeket a Placcban nézhetsz
