Mi leszek, ha nagy leszek?

Az érettségi ideje vészesen közeledik, és nem szeretnék panaszkodni, hogy „jajj, de rémesen haladok", de az igazság az, minél többet olvasok egy-egy témáról (most éppen a középkori egyházba vagyok belebonyolódva), annál inkább az az érzés üldöz, hogy műveletlen suta vagyok elpazarolt történelem órák nyomasztó emlékeivel a vállamon.

Mint azt az előző bejegyzésben írtam: szakonként eltérőek az álláspontok és elképzelések a külföldi munkáról. Alább a különböző területeken tanulók véleményeibe-tapasztalataiba, és a szakok külföldi munkavállalással kapcsolatos tendenciába nyerhettek betekintést. 

Svédország bűvkörében engem is elkezdett foglalkoztatni a kérdés: mi lenne, ha a jövőben külföldön dolgoznék? Nyomozásom során aztán kiderült, szakmánként és szakonként eltérőek az álláspontok a külföldi munkavállalást tekintve, sőt az is, hogy nemcsak mi megyünk, hanem egyre többen vannak azok is, akik hozzánk jönnek egy versenyképes diploma reményében.

Tizenkilenc év boldogsága nehezedik rám, de most éppen a hegy tetején állok és magabiztosan tekintek körbe. Fent és lent hullámain lovagolok, és bár szeretném meglovagolni a középutat, nem félek a hullámvölgyektől sem ---- hiszen azok nélkül sosem érezhetném magamat olyan fényesen, mint például most :-DDD

Mielőtt eltűnésem okait taglalnám, először szeretnék kiáltani: itt a tavasz és minden virágzik!!!! A szellemem, mint bezárt palackból kibukkanó életigenlés tör fel a torkomon, úgy érzem hegyeket ölelne át és vízeséseken suhanna keresztül. Igen! Elűztük a telet végérvényesen - mintha sohasem lett volna.