Mostanra közelebb kerültem az idő természetéhez, múlásának megértéséhez, és annak felismeréséhez, hogy szétszakíthatatlan szimbiózisban élünk vele. Az is kiderült, milyen stresszhatásokkal és konfliktusokkal kell számot vetnünk - a befejező bejegyzésben pedig annak járok utána, milyen módszerek segítenek az idő megfelelő beosztásában.
Az előző bejegyzés tematikája alapján ami hátra van - felhasználva Soósné Faragó Magdolna írását (ITT OLVASHATOD)
IV. Az időhiány okai és következményei
V. A napi idő strukturálása
IV. Az időhiány okai és következményei
Paradoxnak tűnhet, de az időhiány okai között említhetjük a túlhajtottság miatti stresszt is, amely mintegy időrablóként rondít a levesünkbe. A folyamatos stressz alatt véghez vitt dolgokba többször csúszik hiba - ez újabb időhiányt eredményez -, és a figyelem állandósult elkalandozásának következtében lassul a teljesítmény tempója is, nem beszélve arról, hogy hosszú távon a stresszes tanuló vagy munkaerő kipukkad, mint egy elhasznált lufi. Az első és legfontosabb tehát a nyugalom légkörének belső és ezt követően külső megteremtése - a zaklatott érzések messzire űzése.
A fentiekhez kapcsolódik a kívülről érkező stressz ingerek megfelelő hozzáállással való feldolgozása, ugyanis fel kell készülnünk arra, hogy bármily békét is teremtettünk belül s kívül, jönnek majd a próbák a külvilágból is bőséggel. Fontos, hogy tudatosítsuk a külső provokáció helyes kezelését, aminek a legjobb receptje, ha állandó nyitottsággal-megértéssel és kedveséggel viszonyolunk a külvilághoz. Természetesen lesznek kielengéseink, és ne várjunk (ne stresszeljünk) csodát az elhatározástól, hogy holnaptól ilyenek és olyanok leszünk. Jobban járunk, ha kezdetben apró sikereinket is megünnepeljük - így biztatva magunkat a jobb és jobb állapot elérése felé.
Nem szorosan, de következményként egyértelműen ezen két ponthoz kapcsolható az a jelenség is, amit egy stresszes-feszült ember fejt ki környezetére. Ha ugyanis a tanár, a főnök ilyen állapotban van, ne adj Isten folyamatosan stressz lengi körül, azzal bizony destruktívan hat közvetlen környezetére is, hiszen bárkivel is kerül kommunikációba, annak átadja zaklatottság érzését - az pedig, akinek átadta kénytelen lesz tovább adni rajta. (Ha úgy érezzük idősürgetettség érzetével fenyegetnek, az önmagunkkal szembeni elgedlenséget kelt. Folyton sietnünk kell - véljük; le vagyunk maradva - táplálják belénk; és folyvást noszogatnak, hogy rajta, rajta ---- ezek mind negatívan hatnak belső önértékelésünkre) Ezen jelenség párhuzamba állítható az előző bejegyzésben tárgyalt ördögi körrel, és mint látjuk közvetetten az időhiánynak is okozati tényezője.
Mindazonáltal az időhiány legprofánabb oka egyrészt az idő nem reális felfogása, azaz az abba vetett hit táplálása, hogy biztosan elég időnk lesz mindenre, anélkül, hogy az idő valódi természetével (tehát azzal, hogy egy óra mire elég) tisztában lennénk; másrészt az idő helytelen strukturálása, ami nélkül elképzelhetetlen, hogy a helyes időgazdálkodást megvalósítsuk. A feladat tehát:
- kiismerni saját képességeinket és határainkat (mi-mennyi időt vesz igénybe)
- szoros szimbiózist kialakítani határidőnaplónkkal és a napi/heti/havi teendők beosztásával
És, bár az előzőekben már szóltam róla, ne felejtsük el a nagy szervezés és tervezés közben az „aktív pihenés” elvét, vagyis hogy a tevékenységváltás felüdít (gondoljunk csak a latin „varietas delectat = a változatosság gyönyörködtet” szállóige évezredes bölcsességre)! Mentálhigiénénk védelmét szolgálja.
V. A napi idő strukturálása
Az egyik legfontosabb amit ezzel hosszú távon elérhetünk: a szokások kialakítása. A szokások belső késztetésre végzett ismétlődő tevékenységeket jelentenek. Kialakításuk jelentősége az energia-háztartásunk gazdaságosabbá tétele szempontjából az, hogy nem kell külön energiát fordítani e tevékenységeket megalapozó döntésekre és a tevékenységek kivitelezésének megtervezésére sem.
A mindennapi élethez kapcsolódóan kifejezetten sokat nyerünk azzal, ha sikerül az alvás és ébredés időbeli ritmusát szokássá fejlesztenünk. Könnyebben fogunk tervezni, jobban fog esni az ébredés és nyugalmasabb lesz az alvás fázisa: tetszik vagy nem, az embernek szüksége van az automatizált tevékenyeségekre annak érdekében, hogy az azon kívüli időkben még kreatívabb legyen.
A rítusok és szertartások jelentősége, avagy apró trükkök az élet színesítésére
A rítusok kifejezik és megerősítik az adott társadalom alapvető értékeit, s ugyanígy vannak hatással az egyénre. Turner két funkciót tulajdonít a rítusnak: egy expresszív és egy kreatív funkciót. Az expresszív funkcióban kulcsértékek jelennek meg, míg a kreatívban azok a kategóriák, amelyekkel újraalkotjuk a természet és az erkölcsi rend törvényeit. A rítus az említett két funkcióját szimbólumok alkalmazásával éri el. Így minden rítus szimbólumok aggregátuma.A rítusszertartásoknak háromféle fő hatásuk van:
- a pszichológiai, amely csökkenti a szorongást, a bizonytalanságot, a rossz közérzetet, erős élmény esetén katartikus hatása is lehet;
- a szociális (társadalmi), amely az alapértékek megerősítésében, a konfliktusok kezelésében játszik közre;
- a protektív, védelmező funkció – szorosan együtt a pszichológiaival –, mely fizikailag vagy lelkileg nyújt védelmet a különböző „megtisztulási” rítusokon keresztül.
Sokat tehetünk a saját magunk helyes időbeosztásának megalkotása felé vezető úton úgy is, ha rászánjuk az időt és egy-egy napunk spontán alakult időbeosztását a nap végén papírra vetjük: így látni fogjuk azt is, amit a fentiekben mint felételt fogalmaztuk meg (azaz, hogy tudjuk mi-mennyi időnkbe kerül), de azt is, hogy hol pazarlunk időt, hol lenne érdemes szorítanunk a gyeplőn :-)
Éppen az idő kezelésének helyes elsajátítása miatt a legjobb módszer az, ha az első hetekben minden olyan feleslegesnek tűnő tevékenységet is feljegyzünk napi beosztásunkba, ami időt vesz igénybe - különben már az elején felborítjuk a remek elképzelést, ezek nem számításba vételével ugyanis szinte azonnal időhiányba fogunk kerülni a nap végére. Jegyezzsük tehát fel a teendők az elvégzendő feladatok mellé:
- a reggeli és esti szertartások
- étkezések
- közlekedések
- vásárlások
- házimunkák
- kikapcsolódás és aktív pihenés idejét.
Külön téma lehetne az otthoni és házon kívül töltött szórakozás és kikapcsolódás fajtáinak, tevékenységeinek, időráfordításának az összegyűjtése, ugyanígy a családi-baráti együttlét, az étkezés, a tisztálkodás és a pihenés, lefekvés, illetve felkelés idejének a leírása, összehasonlítása a többiekével, majd közös kiértékelése: megvitatása, hogy mi a helyes, mi a célszerű, ennek alapján mi az, amire túl sok vagy túl kevés időt fordítanak.
Ha sikerül fentieket megvalósítani, közben ne feledjük, hogy lehetünk rugalmasak magunkhoz, hiszen az ideális napirend mindenkinél más és más, azaz egyáltalán nem biztos, hogy amit elképzelünk, hogy nekünk a legjobb, az valóban a legjobb lesz nekünk. Érdemes ezért javítani, korrigálni a napi idpbeosztásunkon megfigyeléseink függvényében - érezni fogod, mikor érsz be a neked testhezálló állapotba.
Ami pedig még ide kívánkozik és az egész időgazdálkodás kérdését mintegy felemeli, azaz holisztikus szemléletével eltávolítja attól, hogy az elmélet csupán önmagáért létezik: az annak a tágabb összefüggésnek a vizsgálata, mely szerint felismerjük hogyan függ össze sorsunk (benne jövőképünk) alakítása önmagunk szemléletével, értékeivel; ez pedig hogyan kapcsolódik személyiségfejlődésünkhöz, kitüntetetten ennek egyik meghatározó állomásához, az identitáshoz; az identitás hogyan függ össze a múlttal, a jelennel és a jövőbeli célokkal, céljaink és értékeink pedig miként hatnak élettevékenységeinkre, benne egészség-magatartásunkra. Mindezeket figyelembe véve gyorsan rájöhetünk, hogy az idővel való egészséges és hatékony viszony kialakítása milyen szorosan összefügg egész személyiségünk kiteljedésével.
