Mi leszek, ha nagy leszek?

Sikerült elhatározásra jutnom és kitalálnom, hogy most még engedélyezek magamnak két hét nyaralást (úgyis minden hír szerint jön a kánikula!), aztán usgyi, irány a nyári munka szerzés öröme, amit lehet, hogy egy picit későn kezdek el, de annál nagyobb lesz a lelkesedésem, ezt megígérhetem!!!

Már írtam a kommentekben az álmomról az aranymakival, aki egy gyönyörű dzsungeles képben jelent meg előttem, és még most is olyan, mintha itt ülne mellettem, vagy inkább előttem...

Kiderültek ki az érettségi eredmények, és azóta picit összedőlt a világom, és nehezen értem, hogyan sikerülhettek ennyire övön alul a dolgok. Olyan, mintha nem is én lennék, nem is én tudtam volna meg a dolgokat, mintha csak egy ködszerű lény járkálna egyik szobából a másikba, akinek miközben a teste mozog, a lelke nincs benne.

Úgy látszik az Istenek kegyesek velem, és minden nyári hétvégére tartogatnak némi plusz meglepetést, annak ellenére, hogy most már igazán itt a hajrá és hétfőtől nyakig fogok csücsülni a szóbeli vizsgákban. Szombaton délben a nagybátyámmal ebédeltünk, és az őrült melegben korszakalkotó ötlete támadt: "nosza pattanjunk autóba, és nézzük meg a székesfehérvári Kodolányit!".

Gyors bejelentkezésre van csak időm, de muszáj, mert a jó hírektől lázban vagyok. Először is: frenetikusan szuper volt a Balcsin! Pénteken még lógott az eső lába és az árvíz jelentések is ijesztőek voltak, de végül sikeresen lejutottunk - hajunk szála sem görbült :-)