Mi leszek, ha nagy leszek?

Az idő múlására mindig akkor döbbenek rá igazán, amikor egy előre várt esemény hirtelen karnyújtásnyira kerül tőlem - és semmit sem tehetek ellen. Ezen töprengtem ma majd egy órán keresztül, nyitott erkélyajtó mellett a holdat keresve - néha kell, hogy megálljak és végig gondoljam a fejemben az eltelt idő történéseit; ez a legjobb módszer az ellen, hogy csak úgy folyjon ki az idő a kezed közül.

A puding próbája az evés, nosza, rajta teszteljük a rendszert. A regisztrációm már megvolt, ilyenkor rögtön a bejelentkezésnél a jobb felső sarokban az e-felvételi menüpontra kell kattintani, ahonnan még egy kattintással jutunk tovább a felvételit bonyolító felületre

Még mindig csupa hóban, és ma megint rázendített, nagy pelyhekben jöttem hazafelé. A héten általános téma, hogy ki-hová és mikor adja be a jelentkezési lapját és persze a tanárok is hergelnek, hogy járjunk utána alaposan mindennek, mielőtt késő lenne.

A hatalmas hóvihar és elakadások ellenére, csodálatosan feltöltődtünk a hétvégi kiránduláson, távol a város zajától, kandallós romantikában, hógolyó csatákkal fűszervezve igyekezett mindenki elfelejteni a mindennapok sodrát. Innen jött az ihlet, merjek kicsit belegondolni a vidéki létezésbe, és elmerengeni azon, mit nyerhetek (veszíthetek) azzal, ha a tanulmányaimat nem a fővárosban folytatom - hanem (micsoda kihívás!) teljesen új környezetben építem fel az életteremet.