Mi leszek, ha nagy leszek?

Itthon még belengi a teret a vanília pudinggal leöntött mákos-diós illata (nálunk ez a hagyományos édesség a beigli helyett), de én már alig vártam, hogy a géphez érjek és belevessem magam egy újabb önismereti teszt sorozatba. Az idővel való elmélkedésem eredménye ez, jobban mondva a végkövetkeztetésé: ha már minden mindennel összefügg, miért ne szánnám az ünnepi nyugalmat arra, hogy lélekben megerősödve kezdjek bele az ideális időstruktúra kialakításába?

Ha már nem lesz havas a karácsonyunk, legyen legalább mókás :-) Esőre ébredtem, locs-pocs lesz a javából, de majd jön a hó is a két ünnep között... Reggeli ébresztőként, hangulat fokozóként és vidámság hozóként íme egy videó halom mindenkinek a karácsony örömére.

Mostanra közelebb kerültem az idő természetéhez, múlásának megértéséhez, és annak felismeréséhez, hogy szétszakíthatatlan szimbiózisban élünk vele. Az is kiderült, milyen stresszhatásokkal és konfliktusokkal kell számot vetnünk - a befejező bejegyzésben pedig annak járok utána, milyen módszerek segítenek az idő megfelelő beosztásában.

Ahogy ígértem, bővebben kibontom az időgazdálkodás mibenlétét, annál is inkább, hogy nincs messze az a nap, amikor minden percem hasznos eltöltésére szükségem lesz. Már most volt olyan álmom, hogy csak rohanok és rohanok szűk folyosókon át, és bárhogy is keresem, nem találom a kijáratot, és közben egyre gyorsabban szedem a levegőt, és közben attól félek, hogy végleg az útvesztőben ragadok.