Mi leszek, ha nagy leszek?

Már egy ideje foglalkoztatott a téma - tudtátok, hogy Erasmus vonakodva tette le a szerzetesi esküt? Mindenhol belefutottam a külföld lehelletébe (nem lehet mit tenni, az emberi elvágyódás örök), beszámolókból pedig nincs hiány, olybá tűnik, aki az utazás mellett dönt, egyben naplóírásba is kezd, hogy az egyedüllét csendjében lecsapódó új benyomásokat megörökítse.

A mai napom arról szólt, hogy minden létező dolgot összeszedjek és egy kupacba gyűjtsek a felvételi jelentkezéshez - új időszámítás kezdődik az életemben, de most nem nyomasztó teherként, hanem mint a jövő ígérete csúcsosodik előttem. Reggel még görcsökkel  ébredtem, de az iskolai légkör helyretett, társaim kifakadásai egyértelművé tették: nem én vagyok az egyetlen, akire még vár a bűvös sorban állás a postán :-)