Mi leszek, ha nagy leszek?

Ez jutott az eszembe tegnap, miközben az ágyban gondolkodtam nyitott szemmel azon, hogy akkor mégis: milyen szakra-szakokra adjam be a jelentkezésemet? Az éjjel melegébe burkolózva megengedtem magamnak, hogy jól elengedjem a fantáziámat, és felvonultassak bármilyen képet magam előtt: kezdődött a régen oly szeretett képpel, hogy önkéntesként magasztosulok fel valamilyen afrikai államban, aztán jött a haditudósító mítosza, aki arab területeken szolgálja a köz érdekeit, majd színházi porondon véltem magam látni, mint primadonna...

Az elmúlt napok mélyre ásásainak az lett az eredménye, hogy sikerült beleképzelnem magam egy csomó új szerepbe, jobban mondva abba, hogy mi is leszek, ha nagy leszek.

Itt van először is az idegenvezető tanfolyam, ami nagyon tetszik és mindenképpen szeretném kipróbálni magamat a nyáron (vagy már tavasszal, a vizsgák után gyakornokként), hogy hogyan megy, hogy az a tudás, amit most vért és verejtéket izzadva megszereztem (na jó, kicsit később jön a mélyvíz, de azért most is oda kell tennem magam, hogy a sok lexikális követelményt feldolgozzam), másrészt ugye az egészet azért kezdtem el, hogy miután a tavaly még egyetlen lehetőségként előttem álló turizmus és vendéglátás szakra felvételt nyerek, sokkal tapasztaltabban álljak hozzá a diplomaszerzéshez. Közben viszont - párhuzamosan azzal, hogy egyre több mindent látok a szakmából - elkezdtem gondolkodni a több lábon állás stratégiáján, azaz azon, hogy jó, hogy most meglesz az idegenvezető tanfolyamom, de vajon nem érdekelnek-e más irányok is, amelyek így vagy úgy, de mégis kapcsolódnak ehhez a tudáshoz?

Így jött képbe a nemzetközi tanulmányok szak, amihez szintén szükséges professzionális nyelvtudás, és amivel szintén megvalósíthatom az álmomat, hogy emberek között legyek és sokat utazzak (jó, jó tudom, hogy ez picit gyerekesnek hangzik, de én hiszek benne, hogy ez lenne nekem az igazi). Aztán, amikor belemélyedtem a nemzetközi tanulmányok szak adta lehetőségekbe, kezdtem el morfondírozni azon, hogy lehetne saját vállalkozásom, amit ezen a területen kezdek el, így például, mint utazásszervező, vagy mint konferencia-rendezvényszervező... Ehhez pedig elengedhetetlen lenne a közgazdaságtani tudás, amit viszont a gazdálkodási és menedzsment adna meg. Utóbbi gyakorlati haszna miatt tetszene, és amiatt is, hogy akkor a munkaerőpiacon állítólag annyira nyerő „közgazdász" szócska szerepelne a diplomámban (itt azonban meg kell jegyeznem, hogy az állások böngészése közben ezt azért cáfolnám, hiszen bőven akadt pl. az andragógusoknak is álláslehetőség), ami viszont visszatart az a többi szaknál sokkal keményebb matematikai követelmény, aminek itt meg kell felelni. Végezetül kapcsolódott mindehhez az anglisztika, mint a tökéletes nyelvi érzéket biztosító szak és az andragógia, ami pedig a szervezés és a felnőttképzés miatt tetszene (ez a kettő azonban kevésbé keltett bennem heves érzelmeket, és azért is néztem utána jobban, mert egy barátnőm most e kettő között variál, ő ugyanis leginkább tanár szeretne lenni, de ebben nem lát biztos megélhetést, ezért vonzódik a felnőttképzéshez vagy angol tanításhoz). 

Szóval valahol itt tartok most, hogy választanom kell a turizmus és vendéglátás, a nemzetközi tanulmányok vagy a gazdálkodási és menedzsment között, kérdőjellel az anglisztika és az andragógia felé. Bonyolítja a rendszert, hogy mindegyik szakon magasak a ponthatárok, 400 felett vannak jócskán, így okulva a tavalyi évből az is biztos, hogy újra kell érettségiznem egy, de lehet, hogy két tárgyból, és azt is el kell döntenem melyikből megyek emelt szintűre, hogy a nyelvvizsgám adta pluszpontszámom mellé még 40 plusz pontot begyűjtsek az emelt szintű érettségivel. Ráadásul az érettségire jelentkezés határideje egybeesik a felvételi határidejével, így aztán sorsdöntő lépések várnak rám a következő napokban. 

A másik, hogy megoldást jelentene a határozatlanságomra a kétszakosság rendszere (ami régen evidens volt, aztán jött Bologna, de mostanra újra megjelent mint lehetőség bizonyos iskolákban - lásd az alábbi táblázatot). Ez persze plusz energiákat igényelne, és plusz anyagi ráfordítást is, ugyanis nappali-nappali párosítás például nem létezik a Kodolányin, de még utána fogok nézni, máshol, hogyan működik a kétszakosság intézménye.
 

Íme a párosítások:
o Szociális munka – Pedagógia, Andragógia, Nemzetközi tanulmányok.
o Nemzetközi tanulmányok – Turizmus vendéglátás, Kommunikáció és médiatudomány, Andragógia, Szociális munka
o Kommunikáció és médiatudomány – Nemzetközi tanulmányok, Andragógia, Szociális munka, Pedagógia
o Andragógia – Pedagógia, Kommunikáció és médiatudomány, Szociális munka
o Gazdálkodás és menedzsment-Turizmus vendéglátás
o Turizmus vendéglátás-Gazdálkodás és menedzsment
o Anglisztika – Kommunikáció és médiatudomány, Nemzetközi tanulmányok, Andragógia, Szociális munka, Pedagógia
o Germanisztika - Kommunikáció és médiatudomány, Nemzetközi tanulmányok, Andragógia, Szociális munka, Pedagógia

A kétszakos (párhuzamos képzés) esetében az alábbi munkarendeket kell preferálni függetlenül attól, hogy államilag támogatott vagy költségtérítéses hallgatóról van szó:
o Nappali-Levelező
o Nappali-Távoktatás
o Levelező-Távoktatás
o Távoktatás-Távoktatás

Mégis, mi fán terem egy andragógus? Rejtélyes elnevezés, elsőre valamilyen természettudománnyal foglalkozó tudós vagy kutató képe jelenik meg előttem - miközben jól tudjuk köze nincs a szakmának ehhez a felvillanó képhez. Az andragógia is igen kedvelt szakká nőtte ki magát az utóbbi időben, jó lenne megtudni, mitől olyan vonzó.

Ugye, hogy megszépültem? Márimint a blogom :-) Küldök hatalmas puszikat drága barátnőmnek, akinek a változás köszönhető, és aki nélkül most nem mosolyogna a fejlécről Anna és az ő Luca cicája. Újra és újra fel kell jönnöm a blogomra, hogy megcsodáljam - írásra csábít és felvillanyoz.

Egyébként meg, meg kell mondjam, így az utolsó hét hajrájára sikerült elbizonytalanodnom, a nagy tudatosság, hogy a turizmus és vendéglátás szakma érdekel halványodott, helyére több más variáció is belépett: picit úgy állok most a jelentkezés előtt, mintha az maga lenne a „tabula rasa", azaz a tiszta lap, amire tetszés szerint rajzolhatók az új sorsvonalak.

Végső döntés előtt ezért is döntöttem úgy, hogy ezt a hetet a tapasztalat összegzésnek szentelem, és közben figyelek a megézéseimre, és arra, hogy az összegzés milyen mozaik képeket rak össze bennem, és merre terelnek a közben levont következtetések. 

Az idegenvezető tanfolyam közben ezerrel pörög, lassan jönnek a megméretettések, és aztán pedig az érettségi, ahol nagyon nagyon nagyon szuperül kell, hogy teljesítsek, különben esélytelen, hogy bejussak valaha államilag támogatott képzésre. Nagy a verseny, de az, hogy nem ültem a babérokon, hanem belevágtam a tanfolyamba benne tartott a folyamban, nem jöttem ki a tanulási gyakorlatból :))

Emellett egyre többet látok a turizmus, mint szakma világából, és azt hiszem részben ez tanfolyam az oka annak, hogy merészebben merek gondolkodni a jövőmről, és kacsingatok más területek felé is. Ha őszinte akarok lenni a több lábon állás gondolata lebeg előttem, azon jár a fejem, hogyan tudnám a legjobb továbbtanulási stratégiát kitalálni, ráadásul úgy, hogy a választott utat minél jobban szeressem.



 

Közeledik a jelentkzési határidő, és számításba kell venni, milyen módon adjuk be a jövőnket eldöntő papírokat. Lehet hagyományos úton, postán és lehet interneten keresztül... Ami biztos, mindkét esetben számtalan apróságra kell figyelni, így mielőtt belevágunk szenteljünk egy kis időt a rendszer megismerésére. 

A Felvi.hu statisztikája szerint 2010-ben az alábbi szakok voltak a legnépszerűbbek a jelentkezők körében: turizmus-vendéglátás, gazdálkodási és menedzsment, jogász, mérnök-informatikus, pénzügy és számvitel, gépészmérnöki, nemzetközi gazdálkodás, kommunikáció és médiatudomány, általános orvos, kereskedelem és marketing.

Ha, már beszéltünk a nemzetközi tanulmányokról, nem feledkezhetünk el az anglisztikáról sem, amely már önmagában egyfajta specializációja a nemzetközi tanulmányoknak, azaz, aki valóban a nemzetközi érában akar dolgozni, érdemes ezen a szakon is elgondolkoznia.

A nemzetközi tanulmányok (előtte mint nemzetközi kapcsolatok futott) szak a kommunikáció médiához hasonlóan divatszakká nőtte mi magát az elmúlt években, miközben sokak illetik azzal, hogy „napközis szak", ami hiába multidiszciplináris, nem jó semmire. Mire jó ez a szak, mit tanul, aki ezt választja, és hol tud elhelyezkedni vele diploma után?

Mindattól, ami történik velem az elmúlt időben, új inspirációkat érzek. Eleinte féltem, hogy ez az új irány, ez a fiú fenekestül felforgatja az életem (ami igaz is), de közben azt kell látnom, hogy minden megy a maga útján. Hozzá közeledem, a másiktól pedig távolodom, de nem rettentő érzésekkel és félelemmel, hanem azzal a jóleső változás érzéssel.

Miközben írtuk az előző poszot, Ádám mást sem csinált mellettem, mint nyomozott a különböző tanárok és a szakon tanuló, vagy tanult diákok után. Alább egy kis egyveleg a kutatás eredményeképpen. 

Úgy van rendjén, ha ezt a szakot - aminek a leírását Ádámnak köszönhetitek - veszem a sor elejére, hiszen bár viszonylag keveseket érint, fontos szak, amelyet ráadásul csak két helyen oktatnak az országban: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és a Kodolányin.

Ahogy közeleg a felvételi lapok leadásának időszaka, nő bennem a feszültség és az igény arra nézve, hogy reálisan felmérjem, melyik szak mire lesz jó az életben.

Ezen a kérdésen már egy ideje töröm a fejem, de a mostani beszélgetéseim aztán végképp arra sarkalltak, hogy mélyebben elemezzem a kérdést. Körülnéztem magam körül, és kérdezgettem az embereket, hogy őket mennyire befolyásolta a szüleik pályája abban, hogy mivé lettek, vagy, hogy mivé akarnak lenni?

Óriás tumultus volt a Sportarénában, olyannyira, hogy amikor szombaton megérkeztem, hogy belevessem magam az idei kínálatba, a kedves hostess lányok már nem tudtak térképpel szolgálni, ugyanis elkapkodták az összeset. Úgy tűnik, évről-évre többen kíváncsiak a felsőoktatási intézmények versengésére, és persze az sem mellékes, hogy a különböző standokon mindenféle hasznos és kevésbé hasznos, ám annál inkább értékes csecsebecséket lehet begyűjteni. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Ádámmal mentünk, a múlt hétvége után legalább volt indok a találkozásra...)

Ott hagytam abba a történetet, hogy a székesfehérvári Kodolányi nyílt napon elváltunk a folyosón, hogy ki-ki meghallgassa az őt érdeklő szak előadását, utána viszont nekivágtunk, hogy hármasban felfedezzük a várost. Az egész Ádám ötlete volt, ő ugyanis egyre jobban gondolkozik azon, hogy, ha felveszik leköltözik és nem fog ingázni Budapest-Székesfehérvár között.

Szûk egy hónap van a felvételi lapok beadásáig, lassan el kell dönteni, milyen szakra és hová jelentkezik az, aki tovább akar tanulni. Az Educatiora, azaz a Papp László Sportarénába pedig kivonul mindenki (kb. 40 ezren szoktak itt megfordulni a két nap alagtt), aki él és mozog a felsôoktatásban, nem kétséges tehát, hogy nekem is ott a helyem :-)

Ráakadtam egy hírre, ami érdekes lehet mindenkinek, aki valaha idegenvezető szeretne lenni. Az idegenvezető tanfolyamnak köszönhetően, amit most végzek, nálam eléggé aktuális a dolog, illetve az lesz, amint a kezemben a bizonyítványom... Addig persze még sok víz fog lefolyni a Dunán, és lesz közben felvételi és utána érettségi és húha... de, ha minden jól megy nyár elején már belekóstolhatok a szakmába.

Az történt, hogy fejre állt a világom, mert pénteken Lillával lementünk Székesfehérvárra, ő ugyanis ott rádiózik a Vörösmartyban, és nem titkolt célja, hogy velem is megszerettesse ezt a dolgot. Aztán meg mondta, hogy úgy is nyílt lap lesz a Kodolányin, és ugye mégis csak ez a fő állomása az iskolának, tehát szerinte, ha közelebbi véleményt akarok formálni, akkor mindenképpen jó, ha itt is szétnézek.

Drága Olvasóim!!! 2010-ből 2011-be úgy léptem át, hogy megfogadtam: idén mindenképpen elkezdem tanulmányaimat a felsőoktatásban, és ezért minden követ megmozgatok, és minden percet értékesen felhasználok. Nem tudom, kik azok, akik hozzám hasonlóan ez előtt a megméretettés előtt állnak, de nagyon szeretném, ha segítenétek abban, hogy milyen témákról írjak, mi érdekel titeket... és az is nagyon érdekelne, ki milyen szakot favorizál, merre menne tovább, mert őszintén megvallom, én már ebben sem vagyok annyira biztos, mint tavaly voltam. (Ez egyébként lehet, hogy ebből a változó korból fakad, amiben éppen benne vagyok, hogy 18-19 évesen az embernek még napról napra változik és alakul az elképzelése.)

Azok közé tartozom, akik viszonylag sokszor cserélik le a háttérképüket a monitoron, és ezeket a cseréket szeretik is kötni valamihez :-) Most itt az apropó az újév első napjai!!! (ALÁHÚZOTT SZÖVEGRE KATT ÉS MEHET A LETÖLTÉS.)

És, akkor lássuk a medvét, mármint a tesztelős rész komolyabb részét, amiben már a karriertervezésről lesz szó. Ezen belül minket persze a pályaválasztás érdekel a legjobban.

Ahogy ígértem, a második teszt körben már komolyabb témát, a karriertervezést boncolgatom, és olyan teszteket mutatok meg, amelyek abban nyújtanak segítséget, hogyan mérjük fel saját képessségeinket és hogyan tervezzük meg elkövetkezendő éveinket úgy, hogy mindebből a lehető legtöbbet profitáljuk.

Minden karácsonykor megtörténik, hogy elérem a meghatódás tovább nem ható pontját, és ott tartok, hogy titokban vagy éppen nyilvánosan könnycseppet morzsolok a szememben. Soha nem értettem azokat, akik siránkoztak, hogy „jaj ez az ünnep már megint semmi másról nem szól csak az ajándékokról", és azokat sem, akik görcsösen készülődtek a tökéletes esti pompára.

Itthon még belengi a teret a vanília pudinggal leöntött mákos-diós illata (nálunk ez a hagyományos édesség a beigli helyett), de én már alig vártam, hogy a géphez érjek és belevessem magam egy újabb önismereti teszt sorozatba. Az idővel való elmélkedésem eredménye ez, jobban mondva a végkövetkeztetésé: ha már minden mindennel összefügg, miért ne szánnám az ünnepi nyugalmat arra, hogy lélekben megerősödve kezdjek bele az ideális időstruktúra kialakításába?

Ha már nem lesz havas a karácsonyunk, legyen legalább mókás :-) Esőre ébredtem, locs-pocs lesz a javából, de majd jön a hó is a két ünnep között... Reggeli ébresztőként, hangulat fokozóként és vidámság hozóként íme egy videó halom mindenkinek a karácsony örömére.