Minden karácsonykor megtörténik, hogy elérem a meghatódás tovább nem ható pontját, és ott tartok, hogy titokban vagy éppen nyilvánosan könnycseppet morzsolok a szememben. Soha nem értettem azokat, akik siránkoztak, hogy „jaj ez az ünnep már megint semmi másról nem szól csak az ajándékokról", és azokat sem, akik görcsösen készülődtek a tökéletes esti pompára.

Itthon még belengi a teret a vanília pudinggal leöntött mákos-diós illata (nálunk ez a hagyományos édesség a beigli helyett), de én már alig vártam, hogy a géphez érjek és belevessem magam egy újabb önismereti teszt sorozatba. Az idővel való elmélkedésem eredménye ez, jobban mondva a végkövetkeztetésé: ha már minden mindennel összefügg, miért ne szánnám az ünnepi nyugalmat arra, hogy lélekben megerősödve kezdjek bele az ideális időstruktúra kialakításába?

Ha már nem lesz havas a karácsonyunk, legyen legalább mókás :-) Esőre ébredtem, locs-pocs lesz a javából, de majd jön a hó is a két ünnep között... Reggeli ébresztőként, hangulat fokozóként és vidámság hozóként íme egy videó halom mindenkinek a karácsony örömére.

Mostanra közelebb kerültem az idő természetéhez, múlásának megértéséhez, és annak felismeréséhez, hogy szétszakíthatatlan szimbiózisban élünk vele. Az is kiderült, milyen stresszhatásokkal és konfliktusokkal kell számot vetnünk - a befejező bejegyzésben pedig annak járok utána, milyen módszerek segítenek az idő megfelelő beosztásában.

Ahogy ígértem, bővebben kibontom az időgazdálkodás mibenlétét, annál is inkább, hogy nincs messze az a nap, amikor minden percem hasznos eltöltésére szükségem lesz. Már most volt olyan álmom, hogy csak rohanok és rohanok szűk folyosókon át, és bárhogy is keresem, nem találom a kijáratot, és közben egyre gyorsabban szedem a levegőt, és közben attól félek, hogy végleg az útvesztőben ragadok.

Elérkeztünk a nyílt napok időszakához, mostantól egészen január végéig sorra lesz lehetőségünk megnézni közelebbről az iskolákat, meghallgatni az előadásokat és bővebb ismereteket szerezni egy-egy szakról. A nyílt napoknak számos előnye van: így például amellett, hogy betekintést adnak az intézmények benső életébe (na persze ez úgy lenne az igazi, ha beosonnánk egy-egy napra egy láthatatlan köntösben és végignéznénk mi is történik), még igazolt hiányzásnak is számítanak - nekem is volt olyan osztálytársam, aki sportot űzött belőle és sikerült egy hónapra teljesen teleirkálnia a naptárát (végül persze az lett a vége, hogy jelezték felé, már-már a lehetetlennel vetekszik az az intézmény látogatási arány, aminek a teljesítésért kitűzte maga elé.)

Mindenesetre én ezt az évet a Kodolányi nyílt napjával indítottam, és mondhatom jó ismerősként indultam a Frangepán utcához, ami tőlünk amúgy is extra jól megközelíthető, csak fel kell szállni a 105-ös vonalára, ami aztán egyszer csak letesz a suli előtt. Még a kezdő előadásra oda akartam érni, hogy meghallgassam mit mondanak az iskola érdemeiről, hogyan teszik vonzóvá a Kodolányit - az ugyanis hamar kiderült, hogy minden iskola ilyenkorra szedi össze legelőnyösebb tulajdonságainak csokrát. Ez persze abból a szempontból remek alkalom, hogy magasra teszik a lécet, és, ha jól figyelsz sok mindent megtudhatsz adott hely képességiről. Nekem is ez volt a célom, miközben felszaladtam a lépcsőkön, egyenesen bele a fogadóbizottság tagjaiba, akik jó érzékkel azonnal a kezembe nyomták a nyílt nap programját és készségesen néztek rám, jelezve, hogy kérdezzek csak bátran.

Kivételesen éltem is a lehetőséggel, mivel már egy jó ideje gondolkozom azon, hogy mennyire is vagyok valójában biztos abbéli döntésemben, hogy kizárólag a turizmus-vendéglátás szakot favorizálom. (Most ugyanis, hogy ezt tanulom a tanfolyamon bár egyre jobban tetszik, néha eszembe jut, hogy erről már biztosan lesz papírom és, hogy nem lenne-e érdemesebb mellé egy másik képzettséget is szerezni a több lábon állás okán.) Szóval néztem a papírt, amit a kezembe nyomtak és megakadt a szemem a „nemzetközi kapcsolatok" szakon, ami nekem mindig olyan megfoghatatlan volt, és még most is nehezen tudom elképzelni pontosan milyen munkahelyre jó, ha az embernek ilyen diplomája van. „Pont erre a szakra járok, most vagyok elsős" - jött a magas fiútól rögvest a válasz, majd széles vigyorral kezdett bele a mesélésbe. „Elsőben történelmet, politológiát, jogot tanulunk, ami nagyon érdekes, mert amúgy is szerettem mindig a törit, de közben itt egészen más - ha lehet így mondani magasabb - szinten oktatnak, mint a gimiben. Tágítják a látóköröm, jobban rávilágítanak az eseményekre és, ha szorgalmas vagy és elmész a könyvtárba is utána nézni az ajánlott irodalmaknak, akkor tényleg nagyon komplex képet kapsz egy-egy korszak fontosabb eseményéről, vagy akár az egész korszakról" - dőlt belőle a szó nagy iramban, majd elmondta, hogy mi minden lehetek, ha ezt a szakot választom; ahogy kivettem a szavaiból ő a diplomácia útján tervezi a karrierjét (csak beszúrom, hogy a Kodó könyvtárában a közel 100 ezres dokumentum állományból 55 ezer idegen nyelvű, és míg a székesfehérvári könyvtár 800 négyzetméteres, addig a budapesi jelentősen bővült az elmúlt évben és idén még tovább fog). 

Még egy érdekes könyvet is kapott egyébként mindenki már a bejáratnál - ahol négyen ültek egy asztal mögött és az volt a feladatuk, hogy mindenféle kiadvánnyal ellássák az érkezőket -, a címe „Ember tervezz!", azaz a Munkaerőpiac és ami mögötte van; és egész izgalmasnak tűnik, fogok belőle válogatni teszteket ide is :-))))



A fő előadásban nem csalódtam, de volt pár új információ, például rögtön az elején a felsőoktatási rangsorral kapcsolatban, kiderült ugyanis, hogy most jelent meg a Népszabadság TOP Oktatás 2011 kiadványa, ami a jelek szerint egészen más rangsort állított fel, mint a HVG (azóta furdalja az oldalamat a kívéncsiság, be kell szereznem egyet mihamarabb!). Eszerint bölcsészettudományi területen a Kodolányi a 8., de főiskolák között az első, gazdaságtudományi területen a 9, míg főiskolák között a harmadik, művészeti képzései területen a 4, ám főiskolák között ebben is az első, társadalomtudományi területen pedig a 4, míg a főiskolák között a második helyen végzett. (A jazz szak művészeti képzések közül is az első helyen áll, a MAB akkreditációs értékelése szerint: „Koncepciózus, felkészült irányítás, magyarviszonylatban páratlan szervezettség és felszereltség. Irigylésre méltó az a módszeresség, mellyel a növendékeket az improvizáció gyakorlatába már kezdettől fogva bevezetik.”)

Egyebekben jelzésértékű mutató a jövő szempontjából, hogy az itt végzettek elhelyezkedési esélyei 82,6%-osak, míg átlagkeresetük nettó 160 ezer forint, emellett közel 8% saját vállalkozását irányítja, vezető pozíciót pedig 20% tölt be, és végül, de nem utolsósorban: a végzettek közel kétharmada helyezkedett el végzettségének megfelelően. 

Érdekességként elhangzott még, hogy tavaly megkezdték egy új pedagógiai modell részeként notebookok hallgatói rendszerbe állítását, és az is, hogy kiemelt figyelmet fordítanak a fogyatékos diákokra (ez számomra nagyon szimpatikus, egy közeli rokonunk sokat foglalkozik fogyatékos emberekkel és annak alapján, amit mesélt róluk az én szívemhez is közel állnak), így van külön lift is nekik - amikor ott voltam a nyílt lapon az egyik lány felhívta rá a figyelmemet, hogy igen van lift, csak el kell kérni a kulcsot, és mivel ő is érintett, sokszor használja. Pont mellettük egyébként egy gyengén látó lányt is észrevettem, ő is idejár, és elmondása szerint minden segítséget megkapott az itteniektől. De nem csak a hátrányos helyzetűekre gondolnak, hanem a kismamákra is, akiknek van külön baba-mama szoba (ami egyben egészségügyi szoba is), két pelenkázóval és ággyal; és ugye egyedülálló lehetőség a vitorlás hajó vizsga, amit nagyon szeretnék!!!!

Sokszor gondoltam már arra: „bárcsak 48 órából állna egy nap!" - feltételezve, hogy így mindenre jutna időm. Sokszor gondoltam arra is, hogy bennem van a hiba, én nem tudom jól beosztani, aztán szembe kerültem a jól ismert érzéssel: egész nap loholok, mégsem érhetem magam utol soha. Ekkor elgondolkoztam azon, vajon a világban keressem a probléma okát, amely megállíthatatlan teljesítményre és elvárásokra számít? 

Összeállítottam az idei, illetve a jövő év menetrendjét, alább lehet látni a legfontosabb időpontokat, ami mindenkire vonatkozik, aki jövőre (vagy akár februártól, mert jelentkezett keresztféléves képzésre) felsőoktatási intézményben szeretné megkezdeni tanulmányait...
 

FELVÉTELI MENETREND 2010/2011

Tegnap már nem volt energiám folytatni a rangsorelemzést, de büszkén tértem nyugóvóra: úgy érzem sikerült megértenem a rangsor összeállításának módszerét. Most is azt kell hangsúlyoznom, amit a tegnapi bejegyzésemben: a rangsorok tényezői erősen befolyásoltak a hallgatói és oktatói tudományos tevékenység mutatóival, azaz összességében az elméleti szempontoknak nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint a gyakorlati megfontolásoknak. 

Miről mesél az idei felsőoktatási rangsor? A benne található, különböző rangsorok szerint melyik intézmény, melyik szaka mit tud felmutatni? Hogyan kell értékelnünk egy-egy szak, egy-egy intézmény helyét a rangsorokban? Ezekre a kérdésekre keresem a választ, igyekszem kibogozni a megfejhetőt...

A felsőoktatási rangsoroknak hagyománya van. Immár 2000 óta minden évben, egyre több adatból összeálló, és egyre többféle rangsor lát napvilágot. Ami viszont nagy előnyük: folyamatosan arra inspriálják a felsőoktatási intézményeket, hogy évről-évre igyekezzenek a legjobb helyeken szerepelni. Első körben a történetét, majd a módszereit, és a rangsort illető véleményeket veszem szemügyre.

A naptárakból a Calgo Calendart választottam, és közben arra is jutott időm, hogy inspiráló háttérképek után böngésszek a neten. Eddig is mindig az volt, hogy a háttérképeim kifejezték aktuális időszakomat, de most a tündérkék és szivárványok és mesetájak helyett a dolgozószoba ihletét igyekeztem megragadni :-) Tessék kattintani és már lehet is tölteni! 

Ha egy kellemes és nyugodt íróasztalra vágysz illatozó csokorral...IDE KATTINTS!

Az igazán üde-tiszta és szép dolgozószoba bája (de vajon mi az a zöld izé az asztal jobb sarkában?) IDE KATTINTS!  

Ha ennél picit komolyabbra, mert a lelkedhez jobban illik a méltóság... IDE KATTINTS!

Ha kreatív vagy és zseni, aki átlát a káoszon, ez lesz a neked való :-) IDE KATTINTS!

Szeretnél úgy tekinteni az egészre, mint egy gyönyörűen megterített asztalra? EZ LESZ A NEKED VALÓ!
 

És, ha néha arra gondolsz, de jó lenne máshol lenni, de a realitás van soron. AKKOR IDE!

Biztos jól esik elképzelni, hogy odakint él-mozog a világ, de te a nyugalmas szobádban vagy, az íróasztalod felett.... EZ JÓ LESZ!

Amikor pedig már az utolsó csepp is kicseppent, VÁLTS ERRE!

Digitalizált világunkban a legtöbben haladnak a korral, így én is elhatároztam, hogy idén nemcsak az asztalom felé helyezek ki naptárat, és nem csak a táskámban cipelem magammal a filofaxomat (bár az is igaz, egyre több mindent jegyzek fel a telefonomba), hanem továbbmegyek: a számítógépemen is vezetni fogok egy naptárat, és lehetőleg olyat, amiben a lehető legjobban tudom követni az eseményeket. Akkor nézzük!

Napok óta azon gondolkozom, amikről a felsőoktatási reform kapcsán beszélnek mindenféle műsorokban... Jelesül az egésznek a hátteréről, arról, hogy miért éri meg éveken keresztül tanulni, és nem elmenni szakmát választani és dolgozni. 

Szinte mondhatom, hogy hivatalosan november közepétől indul a startpisztoly minden év felvételi időszakában, aminek legnyilvánvalóbb jele a HVG Diploma megjelenése. Ez amolyan bibliája lesz a felsőoktatásba vágyó diákoknak, ezt morzsolgatjuk-lapozgatjuk-jelölgetjük tele :-)

Már egy ideje láttam ám a plakátokat a Kodón, hogy hurrá, idén is lesz gólyabál, de úgy voltam vele, hogy nekem nincs sok keresnivalóm ott, mert nem vagyok gólya, és ez mégis csak gólyabál lesz. Aztán győzött a kíváncsiság, meg jött a véletlen szerencse: így történt meg, hogy eljutottam az idei gólyabálra...

Minden ősszel egy hónapja (október 15-től november 15-ig) van arra a diákoknak, hogy eldöntsék: jelentkeznek-e keresztféléves képzésre vagy sem. Már egy ideje izgat, miről is szól a keresztfélév, ráadásul most van is ismerős, aki jelentkezik. Ő is okosított.

Egészen belemelegedtem a témába, most látom csak, mennyire izgalmas lehet kívülről irányítani és dönteni egy-egy rendszer milyenségéről. Videó-válogatás az elmúlt évek izgalmas reformjairól és oktatást övező gondolatairól.

Már napok óta attól hangos a sajtó, hogy közzé tették az új felsőoktatási törvény koncepcióját. Nem tudom, ki, hogy van vele, de ahhoz képest, hogy például én mennyire fiatal vagyok, nem most hallok először a rendszert érintő átalakításokról. 

Hétfőn kimentünk a farkasréti temetőbe, annyira szép volt! Mindenfelé imbolygó mécsesek sora, mint egy-egy lélekláng, körülöttük a szerettek ölelése, és az a meghitt hangulat, amikor felfogod, hogy mindenkinek vannak szerettei, akik már elmentek. Nagyon jó érzéssel töltött el az ottlét, és mi sokáig álltunk a közös gyertyagyújtó helynél, szólt a zene és csak égtek-égtek a lángocskák, az emberek pedig csak jöttek és jöttek. Meg kellett, hogy állapítsam, a legszebb időpont ilyenkor este menni a temetőbe, igazán bensőséges hangulata van.

Írtam már, hogy nemrég összefutottam Lillával a Kodolányin, aminek végül az lett a vége, hogy nyakunkba vettük a várost és egy rakat könyvesboltot, sőt antikváriumot bejártunk, azzal a céllal, hogy mindketten tanulmányinkhoz hasznosítható könyvekkel gazdagodjunk.

Az egész délutánban az volt a legjobb, hogy sikerült minkettőnknek ráébrednie arra, hogy milyen nagy tud lenni ez a „pici" város, ha az ember könyvesboltokba merülve tölti a fél délutánját, és arra is, hogy soha nem lesz elég időnk arra, hogy a leendő szakmánkhoz tartozó összes tudást megszerezzük - de a remény megmarad, hogy a közelébe férkőzzünk. Az irányába tett első lépésként mindig lapulni fog a táskámban egy könyv az alábbiak közül, amiket a könybörzés délután eredményeképpen tudhatok a magaménak. Íme a lista, amivel megrakodva tértem haza:

I. Gál Gyöngyi jegyzi az „Idegenvezetés elmélete és gyakorlata" című könyvet, amely már több kiadást megélt és amolyan tankönyvként is alkalmazzák. Ez egyfajta alapkönyv, ami összefoglalja a tananyagot, úgy, hogy először rövid turizmustörténeti áttekintést ad, majd fejezetenként részletezi a leendő idegenvezetők számára az alapvető információkat:
- a pszichológia,
- a kommunikáció,
- a marketing,
- az ország- és nyelvismeret,
- az etikett és a protokoll témaköréből.
Később pedig bemutatja az idegenvezetői tevékenység teljes folyamatát és területeit (így például a legfontosabb idegenvezetői dokumentumokról sem feledkezik meg), majd a legvégén a szerző megosztja a sok éves útjai során szerzett utastipológiai rendszerét, azaz azt, hogy melyik utas milyen, és, hogyan érdemes bánni velük. Végül, de nem utolsósorban a könyv nagy előnye, hogy a sok-sok elméleti tudás mellett gyakorlati feladatokat is ad, azaz az olvasó rögtön tesztelheti is megszerzett tudását.
(Ide csak annyit szűrnék közbe, hogy találtam egy oldalt, ahol szintén egészen jól össze vannak foglalva az idegenvezető tanfolyam alap tananyagai - bár az én rálátásom még nem teljes a Kodolányi anyagára -, annak, aki még csak gondolkozik azon, hogy belevágjon-e érdemes megnéznie, kedvet kapna-e hozzá például ennek alapján.)

Ugyanez egyébként angolul és németül is olvasható, ami valljuk be, gyakorlatnak sem utolsó....

II. A második szerzemény ugyan nem könyv, de féléves-éves tartalmában majdnem egy könnyvvé áll össze, olyan mértékben színes és széleskörű információkat ad az olvasónak. A Földgömb című havilapot a Földrajztudományi Társaság adja ki, és az egyik könyvesboltban ajánlotta az eladó, akinek mondtam, hogy milyen témakörben keresek könyveket. Odavitt egy polchoz ugyanis, ahol az útikönyvek sorakoztak, aztán amikor látta rajtam, hogy szinte rám omlik ez az óriási választék csendben megjegyezte, hogy szerinte az sem rossz kezdet, ha tájékozódásképpen elkezdem havonta megvenni a Földgömböt.

Az a jó benne, hogy magyarok írják, és mégis a világ különböző tájairól, de egyrészt a mi szemszögünkből (egyre biztosabb vagyok benne, hogy így vagy úgy, de minden népnek van egy bizonyos világfelfogása), másrészt egészen tudományos igénnyel, azaz mint mini kis idegenvezetések is remekül megállják a helyüket.

III. A harmadik könyv szintén egy picit rendhagyó, de szerintem a képek és vizuális termékek ugyanúgy fontosak és elengedhetetlenek ebben a szakmában, mint az elméleti leírások. A Róna Tibor szerkesztette és szerezte 500 kép Magyarországról című könyv ugyanis címéhez hűen 500 képet tartalmaz - az országháztól, a Királyfürdőn át a Szabadság hegyi Vörös Csillag-szállóig.

Itt a tartalomba is be lehet tekinteni, de az Előszó is olvasható, amiből kiderül, hogy a könyv eredeti célja számvetés volt a demokrácia 15. évfordulóján, azaz vissza és előre, vagyis a jelenbe tekintés egyszerre. Lillával egyébként egy antikváriumban kadtunk rá és potom áron jutottam hozzá, és arra gondoltam akkor is, és most is, hogy már egyszer nagy slunggal végig lapoztam, szóval, hogy mennyire fontos, hogy ne csak a jelenről, hanem a közelmúltról is legyenek ismereteim, azokról az időkről, amikor még csak egész piciként tekingettem körbe a világra, de azokról is, amikor még csak nem is voltam, de a szüleim, és lehet, hogy egykor vezetett turistáim is már éltek - és nekik igenis sokat fog jelenteni, hogy tudok mesélni arról a korról, hogy például „itt állt x évvel ezelőtt a Vürüs Csillag-szálló, ami akkoriban a szocializmus egyik legjobb szállodája volt".

 
IV. A következő könyv viszont már könyv a javából, és nekem, ahogy beleolvastam az volt a megérzésem, hogy nagyon meg fogom szeretni. Eleve a címe is megfogott: a 80 naplóval a Föld körülről rögtön a 80 nap alatt a Föld körül című sztori jutott az eszembe, amit annak idején még videókazettán volt szerencsém végignézni rajzfilm formájában :))))

Ahogy visszaemlékszem, már akkor nagyon vonzott az egész téma, és annak a gondolata, hogy 80 nap alatt meg lehet kerülni a Földet? Ez a gondolat aztán olyannyira befészkelte magát a tudatomba, hogy évekig újra és újra eljátszottam vele minden egyes szerelmemnél (amiből azért nem volt sok, mert szerintem nehezen leszek tényleg szerelmes), hogy milyen lenne, ha felkerekednénk és megpróbálnánk a szinte lehetetlent: azaz 80 nap alatt körbeutaznánk a Földet?

A könyv öt részre tagolódik: Az óceánon innen, Az óceánon, Az óceánon tól, a Bácsi Keringő és az Ázsia és Afrika részekre, ezeken belül, pedig olyan izgalmas címek rejtik az ismeretterjesztő türténeteket, mint az Izmiri macskák, a Windischgratznél Bécsben vagy az Árverés Amszterdamban... De igazándiból majd' az összes cím csábító, felsorolni lehetetlen lenne, tekintve, hogy szám szerint 80 van belőlük...


V. Az utolsó szerzeményemet (A Budavári lakónegyed) nem titkoltan azzal a céllal vettem magamhoz, hogy gyakorlati terepen is ellenőrzöm a benne található ismeretanyagot, azaz majd szépen felbaktatok a várba és azt követően, hogy elolvastam, megyek és ráismerek a könyvben leírtakra. Így aztán egyben fel is idézem a látott terek és épületek segítségével a könyvben olvasottakat, de fordítva is, azaz a könyvet felcsapva pedig rögzítem az információkat az épületek vizuális befogadásának erejével.

Maga a könyv két részre tagolódik:
- I. A várnegyed kialakulása, történelme
- II. A Várnegyed utcái, terei, műemlékei

És, még hasznos benne az, hogy a leírások mellett fotókkal illusztrált, de az is, hogy magyar és német nyelven egyaránt bemutatja a Várnegyedet. Ez a fajta többnyelvűség egy leendő idegenvezető életében pedig ugye elkerülhetetlen.


 

 

Mindenki szeretne sok-sok pénzért láblógatni és közben beutazni a fél világot, csak azért, hogy a különböző utazásokon szerzett tapasztalatait a fizetését álló cég blogján megossza a nagyérdeművel. Na, persze az állás megszerzése egyenlő a lottó ötös esélyeivel, de talán mégis érdemes megpróbálni....

Tegnap, kikapcsolódás gyanánt, könyváruházak barangolásával töltöttem a szabadnapom. Az őszi napsugarak még aranyat érnek, elég volt egy meleg pulcsi és egy puha sál, hogy megóvjam magam a fagyos szentektől, társaságnak pedig Lilla, akivel már időtlen idők óta nem találkoztam, de a napokban összefutottam vele és kiderült, hogy ő már tényleg annak a sulinak a padját koptatja, ahová én még csak vágyom.

Azon csodálkozom, hogy lehet az, hogy pár napja még szárnyaltam, ma meg ültem itthon egész nap, és csak szenvedtem. Igazándiból, amikor „kamasz voltam" (nekem ez a 13-14-15 éves koromat jelenti), akkor szinte sohasem tört rám a depi, ami velem ellentétben egy csomó osztálytársamat időről-időre fogva tartotta.

Nagyon izgultam az egész tanfolyammal kapcsolatban, főleg, mivel egy új képzési móddal kellett, hogy megismerkedjek, jelesül a távoktatással. Az embernek valahogy ösztönösen az az előfeltevése, hogy a tanulás az osztályban történik, úgy mint a gimiben - és így közvetlen és folyamatos a visszacsatolás.